15/2018. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A perújítás során hozott új ítélet meghozatalánál is vizsgálni kell, hogy az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos Btk.-t kell-e alkalmazni [Btk. 2. §; Be. 415. § (1) bek.].

[1] Az elsőfokú bíróság perújítási eljárás keretében a járásbíróság ítéletének a büntetés kiszabására, valamint a közérdekű munka átváltoztatására vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a terheltet 100 napi tétel, 2500 forint egy napi tétel összegű, végösszegében 250 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[2] A járásbíróság ítélete ellen a terhelt és védője jelentettek be fellebbezést a kiszabott büntetés enyhítése végett.

[3] A megyei főügyészség a bejelentett védelmi perorvoslatot alaptalannak találta, mert álláspontja szerint a járásbíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a  büntetőeljárást. Ennek során az alapeljárásban megállapított ítéleti tényállást kiegészítette, ezzel az ítéleti tényállás teljessé és megalapozottá vált a vádlott egészségi állapotát tekintve is.

[4] A vádlott vallomásai és egyéb okirati bizonyítékok álltak e körben a bíróság rendelkezésére, melyeket maradéktalanul értékelt és figyelembe vett.

[5] A büntetés kiszabása és a közérdekű munka átváltoztatására vonatkozó korábbi ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezésére törvényesen és megalapozottan került sor.

[6] A többszörösen büntetett előéletű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételszáma, az egy napi tétel összege, illetve végösszege sem tekinthető a vádlott esetében eltúlzottnak, megfelel a büntetési céloknak és összhangban áll a büntetéskiszabási elvekkel, enyhítése vagy alternatív  büntetés alkalmazása a megyei főügyészség szerint a speciális és generális prevenció jövőbeni esetleges hatékonyabb biztosítása érdekében nem indokolt.

[7] Indítványozta a megyei főügyészség, hogy a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

[8] A másodfokú bíróság nyilvános ülésén megjelent a terhelt és kirendelt védője, akik a bejelentett fellebbezést fenntartották.

[9] A törvényszék a bejelentett fellebbezésre tekintettel a Be. 348. § (1) bekezdése szerint teljes terjedelmében felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét, és az azt megelőző eljárást a Be. 361. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen.

[10] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt egészségi állapotára vonatkozóan beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény, illetve az abban szereplő adatok a perújítás szempontjából új bizonyítéknak minősülnek, amely alapján a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni.

[11] A Be. 415. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a bíróság – a tárgyalás eredményétől függően – megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet vagy az ítéletnek a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi és új ítéletet hoz, ha pedig a perújítást alaptalannak találja, azt elutasítja.

[12] Az elsőfokú bíróság a perújítást alaposnak találta, és az alapügyben hozott ítéletnek a perújítással megtámadott részét, a büntetés kiszabására, valamint a közérdekű munka átváltoztatására vonatkozó rendelkezését helyezte hatályon kívül, és ebben a körben hozott új ítéletet. Arra tekintettel, hogy az alapügyben eljárt bíróság a terhelttel szemben az 1978. évi IV. törvényt alkalmazta, az elsőfokú bíróság az alapügyben hozott ítélet bűnösséget megállapító rendelkezését nem helyezte hatályon kívül, és a perújítási eljárásban is a büntetés kiszabásakor a régi Btk. rendelkezései szerint járt el.

[13] A törvényszék ezzel nem értett egyet, mert a perújítási eljárásban meghozott határozatnak nem feltétlenül kell alapulnia a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokon. Abban az esetben, ha időközben jogszabályváltozás történt és az új jogszabályok a terheltre nézve kedvezőbbek, lehetőség van a Btk. 2. §-ára figyelemmel ezen újabb jogszabályok alkalmazására.

[14] A járásbíróság nem vizsgálta, hogy az elkövetés vagy az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezései jelentenek-e kedvezőbb elbírálást. A garázdaság vétségét mindkét törvény azonosan két évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, és az 1978. évi IV. törvény 87. § (2) bekezdés e) pontja alapján pénzbüntetést kiszabni, míg a 2012. évi C. törvény 33. § (4) bekezdése alapján pénzbüntetés is kiszabható szabadságvesztés helyett.

[15] Az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés esetében az 1978. évi IV. törvény 51. § (3) bekezdése értelmében az egy napi tétel legalább 2500 forint, míg az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény 50. § (3) bekezdése szerint legalább 1000 forint. Ebből következően az új törvény enyhébb elbírálást tesz lehetővé, ezért a Btk. 2. §-ára tekintettel ezt kell alkalmazni (BH 2016.192.).

[16] Az előzőeken túlmenően az elsőfokú bíróság olyan határozatot hozott, amelyben kizárólag a terhelttel szemben kiszabott büntetésről rendelkezett, és a terhelt bűnösségének kimondására egy másik, korábbi ítéletben került sor.

[17] Az eljárási törvény nem nyújt lehetőséget arra, hogy egy terhelt bűnösségének kimondását az egyik ítélet tartalmazza, a jogkövetkezmény alkalmazására viszont más ítéletben kerüljön sor. Perújítási eljárásban nincs törvényes lehetőség olyan tartalmú határozat meghozatalára, amely a megtámadott ítéletet csak részben helyezi hatályon kívül, bizonyos rendelkezéseit viszont megtartja (BH 2017.10.).

[18] A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a terhelt javára enyhítő körülményként a tartós megbetegedéseit, valamint a megromlott egészségi állapotát. További enyhítőként jelentkezik a jelentős időmúlás is. Súlyosítóként kell figyelembe venni ugyanakkor a terhelt terhére a büntetett előéletét.

[19] Az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés – figyelemmel a terhelt büntetett előéletére – megfelelő joghátrány a büntetési célok eléréséhez, ezért más büntetési nem vagy intézkedés alkalmazása nem jöhetett szóba.

[20] A törvényszék az előzőekben írtakra tekintettel a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a járásbíróság perújítással megtámadott ítéletét hatályon kívül helyezte, a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 339. § (1) bekezdése szerinti garázdaság vétségében.

[21] Figyelemmel arra, hogy a terhelt sem jövedelemmel, sem pedig vagyonnal nem rendelkezik, a törvényszék a pénzbüntetés egy napi tételének legkisebb összegét állapította meg a kiszabott napi tétele számának érintetlenül hagyásával, és 100 napi tétel, 1000 forint egy napi tétel összegű, végösszegében 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
(Miskolci Törvényszék 3. Bf. 93/2017.)