A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
végzése
Az ügy száma: Gfv.VI.30.279/2021/13.
A tanács tagjai:
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin a tanács elnöke
Dr. Osztovits András előadó bíró
Dr. Farkas Attila bíró
A felperes: …
A felperes képviselője: Ormai és Társai CMS Cameron McKenna Nabarro Olswang LLP Ügyvédi Iroda [ügyintéző: dr. Petrányi Dóra ügyvéd és dr. Szendrői Szabolcs ügyvéd]
Az alperes: …
Az alperes képviselője: Hetényi Ügyvédi Iroda [ügyintéző: dr. Hetényi Kinga ügyvéd]
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 10.Gpkf.43.070/2021/2. számú végzés
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 5.G.40.044/2020/11. számú végzés
Rendelkező rész
A Kúria az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezi a következő kérdésekben:
1. Amennyiben az anyavállalat valamely vállalkozás versenyellenes magatartása miatt kártérítési keresetet indít kizárólag a leányvállalatainál a versenyellenes magatartással összefüggésben bekövetkezett károk megtérítése iránt, az anyavállalat székhelye, mint az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (a továbbiakban: Brüsszel Ia. rendelet) 7. cikk 2. pontja szerinti káresemény bekövetkezésének helye, megalapozza-e a bíróság joghatóságát?
2. A Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontjának alkalmazása körében van-e jelentősége annak a ténynek, hogy a per tárgyává tett egyes beszerzések időpontjában nem mindegyik leányvállalat tartozott az anyavállalat vállalkozáscsoportjába?
A Kúria az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig a felülvizsgálati eljárást felfüggeszti.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A jogvita tárgya és a releváns tények
[1] Az Európai Bizottsága 2016. június 19-én elfogadott, AT.39824 számú versenyügyben hozott jogerős határozata megállapította, hogy a németországi székhelyű alperes több más vállalkozással együtt 1997. január 17-én kezdődő és 2011. január 18-áig tartó időszakban kartellt valósított meg, amikor az Európai Gazdasági Térség közepes (6 és 16 tonna közötti) és nehéz (16 tonnánál nehezebb) tehergépkocsikra vonatkozó bruttó listaárak szintjét összehangolta, ezzel folytatólagos módon megsértve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikkében és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkében foglalt tilalmakat.
[2] A felperes a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett, magyarországi székhelyű nyilvános részvénytársaság, amely a M….-Cs…… tartozó tagvállalkozások végső irányítója. A felperes számos gazdasági társaság többségi tulajdonosa vagy más módon azok egyedüli irányítási jogaival rendelkezik, így a magyarországi székhelyű M….T….., a horvátországi székhelyű I….., az olaszországi székhelyű P…… és N……., az ausztriai székhelyű R….. és a szlovákiai székhelyű S……N…. vállalatoknál is. A felperesnek ezek a leányvállalatai az Európai Bizottság hivatkozott határozatában megállapított jogsértés időszaka alatt összesen 71 kamiont vásároltak vagy lízingeltek különböző tagállamokban, közvetve az alperestől.
[3] A felperes keresetében 530.851 euro és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy az Európai Bizottság által megállapított árkartell miatt ezzel az összeggel kerültek többe az egyes kamionok a leányvállalatainak. A vállalatcsoport irányító tagjaként a gazdasági egység elvére hivatkozással önállóan kívánta érvényesíteni a leányvállalatok alperes elleni kártérítési igényeit. A bíróság joghatóságát a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontja alapján saját székhelyére, mint a vállalatcsoport gazdasági és vagyoni érdekeltségeinek központi helyére, és ezáltal a káresemény végső bekövetkezésének a helyére alapította. Álláspontja szerint a leányvállalatai által elszenvedett károkat a vállalatcsoport vezetőjeként saját maga realizálta.
[4] Az alperes joghatósági kifogást terjesztett elő, vitatva azt, hogy a bíróság joghatóságát a hivatkozott rendelkezés megalapozza.
[5] Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást hivatalból megszüntette. Kiemelte, hogy a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontjában szereplő különös joghatósági ok fennállását az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) irányadó joggyakorlata szerint megszorítóan kell értelmezni, azt csak különösen szoros kapcsolat fennállása esetén lehet megállapítani. Utalt rá, hogy kartell esetén a kárt okozó esemény helye nem állapítható meg, tekintve, hogy különböző tagállamokban lezajlott találkozásokon és megbeszélésen megkötött szerződések összességéről van szó. Ebből következően az elsőfokú bíróság szerint azt kellett vizsgálni, hogy Magyarországot lehet-e a kár bekövetkezésének helyeként azonosítani. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes kára ténylegesen úgynevezett tisztán pénzügyi kár formájában jelentkezett, erre figyelemmel utalt az Bíróság 2004. június 10‑i C-168/02. számú Kronhofer ítéletében (EU:C:2004:364) kifejtett jogértelmezésre, amely szerint kizárólag azon az alapon, hogy a károsult kára a vagyona egy részének valamely másik tagállamban történő elvesztéséből ered, nem alapozza meg a kár bekövetkezésének helyeként a kérelmező lakóhelyét (ez esetben székhelyét). Hangsúlyozta azt is, hogy a Bíróság versenyjogi jogsértéssel összefüggésben okozott kár iránt indított perekben kifejtett állásfoglalásai a joghatóság körében nem alkalmazhatók, tekintettel arra, hogy ebben az esetben nem a felperes, hanem annak más uniós tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalatai voltak a kamionok beszerzői és a torzított árazás tényleges károsultjai, ezért a felperes mint a vállalatcsoport irányító tagjának székhelye megfelelő kapcsolótényező hiányában nem teremt kellően szoros kapcsolatot a perbeli jogvita és a magyarországi bíróság között, ezért a felperes székhelye szerinti joghatósági okot nem alapozza meg.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: nem a felperes szerezte be a kamionokat, aki a keresetlevelében kizárólag arra hivatkozott, hogy az ő érdekeinek és gazdasági tevékenységének központja az irányadó a joghatóság megítélése szempontjából, ezért a káresemény bekövetkezésének helye a felperes mint anyavállalat székhelye. Az elsőfokú bíróság indokait kiegészítve kitért arra is, hogy az egyetlen gazdasági egység elve a Bíróság joggyakorlata szerint kizárólag a versenyjogi jogsértésért való felelősség megállapíthatósága érdekében alkalmazható, az a károsultat érintően megfordítva nem értelmezhető. A másodfokú bíróság szerint a felperesnek ezt az álláspontját az általa hivatkozott eseti döntések sem támasztják alá. Rámutatott, hogy a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontja szempontjából a kár bekövetkezése helyének van jelentősége, amelynek megítélése szempontjából a károsult és nem a vállalkozás székhelyére, az általa kötött ügylet körülményeire kell tekintettel lenni. A joghatóság megállapíthatósága szempontjából ezért szerinte a vállalkozás fogalmának és a felperes által hivatkozott egyetlen gazdasági egység elvének nincs jelentősége, a joghatóság kérdését az nem befolyásolja, hogy a károsult felett mely jogalanynak van irányítási joga. Nyomatékosan hangsúlyozta az elsőfokú bírósággal egyetértve, hogy a jelen ügyben nem a felperes vette meg és fizette ki a kartellel érintett tehergépjárműveket, hanem a felperes leányvállalatai, ezért a kár nem a felperesnél, hanem a leányvállalatoknál következett be, a Bíróság 2015. május 21-i C-352/13. számú CDC Hydrogen Peroxide ítéletében (EU:C:2015:335) kimondott jogértelmezésével összhangban pedig szerinte az eljáró bíróság joghatósága a területén székhellyel rendelkező vállalkozás által elszenvedett károkra korlátozódik, következésképpen a kár bekövetkezésének helye mint kapcsolóelv nem változtatható meg – egyebek mellett – a joghatósági szabályok által nem ismert egyetlen gazdasági egység elvének a károsulti oldalon történő alkalmazásával.
[7] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben e végzés hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságoknak az eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontját és jogszabálysértő módon szüntették meg az eljárást. Érvelése szerint a joghatóság megítélése szempontjából az egyetlen gazdasági egység doktrínájának is jelentősége van, mert a felperes mint a vállalatcsoport egyedüli irányítója meghatározza a tagvállalkozások gazdasági stratégiáját, amelyen keresztül közvetlenül érintett azok profitábilis vagy éppen veszteséges működésében. A vállalkozás fogalmát ily módon egységesen kell értelmezni. Részletesen bemutatta a Bíróság gyakorlatát a versenyjogi jogsértéssel okozott kár iránt indított perek joghatósági kérdéseit érintően. Kitért arra, hogy a fent hivatkozott CDC Hydrogen Peroxide ügyet a másodfokú bíróság tévesen értelmezte, mert bár a kereseti követelések megvásárlása – ahogy azt az adott ügyben a Bíróság kimondta – valóban nem alkalmas arra, hogy a különböző igényeket egy bíróság előtt érvényesítsék, a gazdasági egység fogalma éppen ezt a kapcsolatot teremti meg.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a kartellel érintett tehergépjárművek egyikét sem a felperes szerezte be, a kárt így nem ő realizálta. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott gazdasági egység elve a felperes által előadott módon nem értelmezhető, annak sem jogszabályi, sem a Bíróság által megerősített alapja nincs: a Bíróság egyetlen döntése sem tartalmazza ennek károsulti oldalon történő alkalmazhatóságát, így például a jogerős végzés meghozatalát követően kihirdetett 2021. október 6‑i C‑882/19. számú Sumal ítélet (EU:C:2021:800) sem. Az alperes szerint ez utóbbi ítélet olyan megállapítást nem tartalmaz, amely alátámasztaná az egyetlen gazdasági egység elvének a felperesi oldalon történő alkalmazását. Megismételte a Bíróság kapcsolódó döntéseivel összefüggésben a korábban előadottakat, amelyek lényegében összhangban vannak az alsóbb fokú bíróságok értelmezésével.
A nemzeti és európai uniós jogszabályok
[9] Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.
[10] A Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontja úgy rendelkezik, hogy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.
[11] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdése értelmében a bíróság az eljárást – annak bármely szakaszában – hivatalból megszünteti, ha
b) magyar bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg, ugyanakkor a joghatóság az alperes perbe bocsátkozásával megalapozható, de
ba) az alperes írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő vagy
bb) az alperes a bíróság joghatóságának hiányát kifogásolja.
A Bíróság joggyakorlata
[12] A Bíróság eddigi joggyakorlatában több esetben vizsgálta a kartellkár iránti perek joghatósági kérdéseit.
[13] A C-352/13. számú CDC Hydrogen Peroxide ügyben a kárt okozó esemény helyének meghatározása tekintetében a Bíróság azt hangsúlyozta, hogy az ezen alapuló joghatóság valamely olyan konkrét eseménynek az eljáró bíróság illetékességi területén való meghatározásától függ, amelynek során vagy a kartellt véglegesen létrehozták, vagy a vevőnek állítólagosan okozott kárt okozó, egyetlen eseményt képező megállapodást megkötötték (2015. május 21-i CDC Hydrogen Peroxide ítélet, C-352/13, EU:C:2015:335, 50. pont). A konkrét esetben viszont – figyelemmel arra, hogy a kartell-megállapodásokat folytatólagosan, különböző helyeken és módokon kötötték – így a joghatóságot megalapítani nem lehetett. Ehhez képest a kár bekövetkezésének (megvalósulásának) helye az, ahol a károkozó esemény károsító hatását kifejti.
[14] A C-27/17. számú flyLAL-Lithunian Airlines ügyben meghozott ítéletében a Bíróság rámutatott arra, hogy a káresemény bekövetkezésének helye nem értelmezhető olyan mértékben kiterjesztően, hogy bármilyen olyan helyet magában foglaljon, ahol megjelenhetnek az olyan cselekmény hátrányos következményei, amely egy másik helyen már ténylegesen bekövetkezett kárt okozott, azaz a károsultnak egy másik tagállamban bekövetkezett, és az általa elszenvedett első kár következtében elszenvedett vagyoni kár helye nem tartozik ide (2018. július 5‑i flyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet, C‑27/17, EU:C:2018:533, 32. pont).
[15] A C-451/18. számú Tibor Trans ügy volt az első olyan előzetes döntéshozatali eljárás, amely a jelen perben is érintett ún. kamionkartellel függött össze. A Bíróság a 2019. július 29‑i Tibor‑Trans ítéletben (C‑451/18, EU:C:2019:635, 25. pont) leszögezte, hogy a „hely, ahol a káresemény bekövetkezett” fogalma egyrészt azt a helyet foglalja magában, ahol a kár bekövetkezett, másrészt azt a helyet, ahol az e kárt okozó esemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes bármely hely szerinti bíróság előtt perelhető. A Bíróság azt is kifejtette, hogy az alapügyben hivatkozott kár lényegében a mesterségesen megemelt árak okán kifizetett többletköltségekből ered, éppen ezért az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértés közvetlen következménye, tehát közvetlen kárnak minősül, amely főszabály szerint megalapozhatja a kár bekövetkezésének helye szerinti tagállam joghatóságát (2019. július 29‑i Tibor‑Trans ítélet, C‑451/18, EU:C:2019:635, 31. pont). Amennyiben a versenyellenes magatartással érintett piac abban a tagállamban található, amelynek területén a hivatkozott kár állítólag bekövetkezett, akkor úgy kell tekinteni, hogy a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontjának alkalmazásában a kár bekövetkezésének helye ebben a tagállamban található (2019. július 29‑i Tibor‑Trans ítélet, C‑451/18, EU:C:2019:635, 33. pont). Ez a megoldás ugyanis eleget tesz a joghatósági szabályokkal kapcsolatos, a közelségre és kiszámíthatóságra vonatkozó célkitűzésnek, mivel egyrészt az érintett piac szerinti tagállam bíróságai vannak a legmegfelelőbb helyzetben a kártérítés iránti ilyen kérelmek elbírálására, másrészt pedig a versenyellenes magatartást tanúsító gazdasági szereplő észszerűen számíthat arra, hogy azon hely bíróságai előtt perlik, ahol a magatartásával a tisztességes versenyre vonatkozó szabályokat megsértette (2019. július 29‑i Tibor‑Trans ítélet, C‑451/18, EU:C:2019:635, 34. pont).
[16] A C-30/20. számú Volvo és társai ügyben a Bíróság annyiban fejlesztette tovább a joggyakorlatát, hogy kimondta: a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a termékek árazására és az áremelésekre vonatkozó összehangolt megállapodásokkal érintett piacon a kár bekövetkezésének helye alapján az EUMSZ 101. cikkével ellentétes megállapodások által okozott károk megtérítése iránti kereset elbírálására vagy az a bíróság rendelkezik joghatósággal és illetékességgel, amelynek illetékességi területén a vállalkozás, amely állítása szerint kárt szenvedett, az említett megállapodásokkal érintett termékeket megvásárolta, vagy az e vállalkozás által több helyen megvalósított vásárlások esetén az a bíróság, amelynek illetékességi területén e vállalkozás székhelye található (2021. július 15-i Volvo és társai ítélet, C-30/20, EU:C:2021:604, 43. pont).
[17] A C-882/19. számú Sumal ügyben a Bíróság kimondta, hogy valamely vállalkozás versenyellenes magatartásának sértettje kártérítési keresetet indíthat egyaránt azon anyavállalattal szemben, amelyet a Bizottság e magatartás alapján valamely határozatban szankcionált, vagy e társaság valamely leányvállalatával szemben, amelyre nem vonatkozik e határozat, amennyiben ezek együttesen egy gazdasági egységet képeznek (2021. október 6‑i Sumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 67. pont). Amennyiben a versenyellenes magatartással érintett piac abban a tagállamban található, amelynek területén a hivatkozott kár állítólag bekövetkezett, akkor úgy kell tekinteni, hogy a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontjának alkalmazásában a kár bekövetkezésének helye ebben a tagállamban található (2021. október 6‑i Sumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 66. pont).
A Bírósághoz fordulás indokai
[18] A Kúria megítélése szerint az előterjesztett kérdések megválaszolása mind az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntése, mind a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontja egységes értelmezése és alkalmazása szempontjából szükséges. A Bíróságnak ezzel kapcsolatban nincs kialakult joggyakorlata, illetve a lehetséges válaszok nem minősülnek olyannak, amelyekkel kapcsolatban „semmilyen ésszerű kétely nem merülne fel” (1982. október 6-i Srl CILFIT és társai ítélet, C-283/81, EU:C:1982:335, 21. pont).
[19] A jelen perben eljáró másodfokú bíróság szerint az anyavállalat által indított perben a magyar bíróságnak nincs joghatósága. Megítélése szerint a pergazdaságossági és perhatékonysági érdekekkel ellentétes volna magyar bíróság eljárása nagyobbrészt külföldi székhelyű társaságok, Magyarországon kívüli gépjárművekre megkötött szerződésekkel kapcsolatos kártérítési igénye megtérítése esetén. A felperes nem minősül a tehergépjárművek közvetett vevőjének sem, a kár nem az anyavállalatnál, hanem a leányvállalatainál következhetett be; az anyavállalat kizárólag pénzügyi kárt szenvedhetett el, ami nem alapozza meg a káresemény bekövetkezésének helyeként a székhelye szerinti bíróság joghatóságát. A felperes a magyar bíróság joghatóságát nem magyarországi beszerzésekre, hanem a vállalatcsoport érdekeinek és gazdasági tevékenységének központjára hivatkozással állította, amely nem alapozza meg a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontja alapján a bíróság joghatóságát.
[20] Az nem vitás, hogy a Bíróság a joggyakorlatában kidolgozta a gazdasági egység elvét, amely szerint valamely versenyellenes magatartás sértettje kártérítési keresetet indíthat azon jogalanyok egyike ellen, amelyek egy adott vállalkozáscsoport tagjai. A hatékony versenyjogi jogérvényesítés érdekében a károsult számára így lehetőség nyílik arra, hogy akár az anyavállalat, akár annak egyik leányvállalata ellen indítson kártérítési keresetet függetlenül attól, hogy a bizottsági határozat konkrétan melyikük vonatkozásában állapította meg a versenyjogsértést (2021. október 6‑i Sumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800).
[21] A Bíróság joggyakorlata abban is egységes, hogy a kartell tagjai nem hagyhatják figyelmen kívül azt a körülményt, hogy a szóban forgó termékek vevői az összejátszásra irányuló magatartásuk által érintett piacon telepedtek le, ezért a kiszámíthatóság követelménye alapján számítaniuk kell arra, hogy bármely érintett tagállam területén keresetet indíthatnak velük szemben (2021. július 15-i Volvo és társai ítélet, C-30/20, EU:C:2021:604, 38, 42. pont)
[22] Arra vonatkozóan azonban a Bíróságnak még nincs döntése, hogy a károsulti oldalon is érvényesül-e a gazdasági egység elve a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 2. pontjának értelmezése körében.
[23] A Kúria még egyetlen ügyben sem foglalt állást a felvetett jogkérdésben, ugyanakkor jelenleg több hasonló tárgyú per van folyamatban a Kúria előtt, ezért a kérdés megválaszolása nem mellőzhető.
[24] A Kúria megítélése szerint a jelen per sajátossága, hogy az eljárt bíróságok az alperes joghatósági kifogására tekintettel döntöttek a per megszüntetéséről, többek között arra hivatkozással, hogy az anyavállalat oldalán nem merült fel kár, illetve a leányvállalatainál felmerülő kárt, mint közvetett kárt az anyavállalat nem érvényesítheti. Ezek az ügy érdemi elbírálásával összefüggő kérdések ugyan, mindazonáltal megválaszolásuk nem mellőzhető a joghatóság megállapíthatósága körében sem, tekintve, hogy a per előkérdése az, hogy egyáltalán megalapozza-e az anyavállalat székhelye, mint a rendelet 7. cikk 2. pontja szerinti kár bekövetkezésének helye a magyar bíróságok joghatóságát, azaz a gazdasági egység elve megfordítva alkalmazható-e és miként.
[25] A konkrét ügy tényállásának sajátossága az is, hogy az Európai Bizottság határozatával megállapított árkartell időszakában nem mindegyik leányvállalat tartozott az anyavállalathoz, így a per tárgyává tett beszerzéseik során sem tartoztak még a vállalatcsoporthoz sem. Abban az esetben, ha a Bíróság megítélése szerint az anyavállalat székhelye mint jogi tény alkalmas lehet a leányvállalatait ért károk érvényesítése esetén a kár bekövetkezésének helye alapján a bíróság joghatóságának megalapozására, kérdésként merül fel, hogy van-e jelentősége annak a körülménynek, hogy a károkozás időpontjában nem minden vállalat tartozott az anyavállalathoz.
Záró rész
[26] A Kúria az előzetes döntéshozatali eljárást az EUMSZ 267. cikke alapján, a Pp. 130. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel kezdeményezte.
[27] A felülvizsgálati eljárást az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig a Pp. 126. § (1) bekezdés a) pontja alapján felfüggesztette.
[28] A Kúria a Pp. 130. § (2) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzését a Bíróság részére történő kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelős miniszter részére is.
[29] A végzés ellen a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye.
A Kúria a Pp. 405. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 376. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján – a felek meghallgatását követően – tárgyaláson hozta meg határozatát.
Budapest, 2022. június 7.
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. a tanács elnöke,
Dr. Osztovits András s.k. előadó bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró
A Bíróság C-425/22. számú ügyben hozott ítélete, az eljárás további dokumentumaival az alábbi linken érhető el: