SALGUEIRO DA SILVA PORTUGÁLIA ELLENI ÜGYE
AZ 1999. DECEMBER 21-ÉN KELT ÍTÉLET
Megsértették az Egyezmény 8. cikkét (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) az Egyezmény 14. cikkével (megkülönböztetés tilalma) összefüggésben azzal, hogy a portugál bíróságok a kérelmező homoszexualitására hivatkozva nem nála helyezték el leánygyermekét. A Bíróság nem találta szükségesnek ezzel kapcsolatban önállóan megvizsgálni az Egyezmény 8. cikkét.
A tényállás lényege:
A kérelmező, Joao Manuel Salgueiro da Silva Mouta, portugál állampolgár 1961-ben született és a portugáliai Queluzban él. A kérelmező volt felesége megtiltotta a kérelmező számára, hogy a házasság felbontása során közöttük létrejött egyezség ellenére kapcsolatot tarthasson leánygyermekével, M-mel. Keresetet terjesztett elő a gyermek nála történő elhelyezése érdekében, mely keresetnek a lisszaboni családjogi bíróság 1994-ben helyt adott. M. 1995-ig élt együtt apjával, mikor is, a kérelmező állítása szerint, volt felesége elvitte tőle a gyermeket. A fellebbviteli eljárás során a gyermeket ismét az anyjánál helyezték el, míg a kérelmező számára biztosították a kapcsolattartás jogát, melyet állítása szerint nem gyakorolhatott. A lisszaboni fellebbviteli bíróság ítéletével két indok alapján döntött a gyermeknek az anyánál történő elhelyezéséről: egyrészt a gyermek érdekét figyelembe véve, másrészt azért, mert a kérelmező homoszexuális volt és egy férfivel élt együtt.
A kérelmet 1996. február 12-én nyújtották be a Bizottsághoz. Az Egyezmény 11. Jegyzőkönyve rendelkezéseinek megfelelően az ügyet 1998. november 1-jét követően már a Bíróság vizsgálta meg, s nyilvánította 1998. december 1-jén elfogadhatónak a kérelmet. A Bíróság 1999. szeptember 28-án zárt tárgyalást tartott.
Az ítélet lényege:
A kérelmező azt állította, hogy egyidejűleg volt áldozata az Egyezmény 8. cikkében biztosított magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogába történt indokolatlan beavatkozásnak, valamint az Egyezmény 14. cikkébe ütköző megkülönböztetésnek. Az Egyezmény 8. cikkére hivatkozással panaszt emelt azon tény miatt is, hogy a fellebbviteli bíróság kötelezte őt arra, hogy leányával történő kapcsolattartás során titkolja homoszexualitását.
A) Az Egyezmény 8. cikke összefüggésben az Egyezmény 14. cikkével
A Bíróság megjegyzi, hogy az Egyezmény szerveinek joggyakorlatából következően az Egyezmény 8. cikke alkalmazható a házasság felbontása vagy a különválás után a gyermeknek valamelyik szülőnél történő elhelyezéséről rendelkező határozatok kapcsán is. A lisszaboni fellebbviteli bíróság sérelmezett ítélete azon részében, melyben a szülői felügyeleti jogot a kérelmező részére biztosító lisszaboni családjogi bíróság hatályon kívül helyezte, a kérelmező családi élet tiszteletben tartásához való jogába történt beavatkozásnak minősül. A Bíróság megjegyzi, hogy a fellebbviteli bíróság, a lisszaboni családjogi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és következésképpen a szülői felügyeleti jognak az apa hátrányára az anya részére történő biztosítása során, bizonyosan megvizsgálta a gyermek érdekeit is, de egy új tényt is figyelembe vett, mégpedig azt, hogy a kérelmező homoszexuális volt és egy férfival élt. Bánásmódbeli különbségtétel volt tehát a kérelmező és M. anyja között, mely a kérelmező szexuális beállítottságán alapult, s mely fogalom az Egyezmény 14. cikke körébe tartozik. Egy ilyen különbségtétel az Egyezmény fenti cikke szerint akkor minősül diszkriminatívnak, ha nincs ésszerű és objektív indoka, azaz ha nem törvényes célra irányul, valamint ha nincs ésszerű arányosság az alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél között.
A fellebbviteli bíróság ítélete törvényes célra irányult, mely a gyermek egészségének és jogainak védelme volt. Annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a végső fokon meghozott döntésnek voltak-e ésszerű alapjai, a Bíróság megvizsgálja, hogy a lisszaboni fellebbviteli bíróság által az eljárás körébe vont új tény, nevezetesen a kérelmező homoszexualitása, egy egyszerű obiter dictum volt-e, azaz nem bírt közvetlen hatással a perbeli jogvita eldöntésére, vagy éppen ellenkezőleg, döntő jelentőségű volt. A Bíróság ezen szempontból vizsgálta meg a lisszaboni fellebbviteli bíróság ítéletét és rámutat arra, hogy ez a másodfokú bíróság, miután megállapította, hogy nem voltak kellő indokai a szülők közötti egyezség alapján az anyát illető szülői felügyeleti jognak a volt feleségtől történő megvonásának, még hozzáfűzte, hogy "még ha nem is erről lenne szó, akkor is úgy gondoljuk, hogy a gyermeket az édesanyjánál kell elhelyezni". A fellebbviteli bíróság figyelembe vette tehát azt a tényt, hogy a kérelmező homoszexuális és hogy egy másik férfival él együtt, mivel ezt követően megállapította, hogy "a gyermeknek egy hagyományos portugál család keretein belül kell élnie", valamint, hogy "jelen esetben nincs értelme annak, hogy megvizsgáljuk, hogy a homoszexualitás betegség-e vagy sem, illetőleg hogy egy azonos nemű személyhez kötődő szexuális beállítottság-e". "Mindkét esetben ugyanis egy rendellenes állapotról van szó, s egy gyermek nem nőhet fel egy rendestől eltérő helyzet árnyékában." A Bíróság számára a lisszaboni fellebbviteli bíróság ítéletének ezen mondatai nem egyszerűen ügyetlen vagy szerencsétlen fordulatok, vagy egyszerű obiter dicták voltak, hanem arra utalnak, hogy a kérelmező homoszexualitása meghatározó jelentőségű volt a végső döntés meghozatala szempontjából, mely tény ezért a kérelmező szexuális beállítottságának figyelembe vételén alapuló megkülönböztetésnek minősül és elfogadhatatlan az Egyezmény rendelkezései értelmében. Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy a fellebbviteli bíróság a kérelmező kapcsolattartási jogáról határozván akként rendelkezett, hogy az érdekelt a gyermekkel való találkozások során nem tanúsíthat olyan magatartást, melyből a gyermek megérthetné, hogy az édesapja "élettársi kapcsolathoz hasonló körülmények között" él együtt egy másik férfival. Következésképpen a Bíróság megállapította az Egyezmény 8. cikkének a 14. cikkel összefüggésben történt megsértését.
B) Az Egyezmény 8. cikke önállóan
A Bíróság nem tartja szükségesnek elbírálni az Egyezmény 8. cikkének önálló megsértésére vonatkozó panaszt, mivel annak kapcsán felhozott indokok lényegében egybe esnek az Egyezmény 8. cikkének a 14. cikkel összefüggésben már megvizsgált körülményekkel.
C) Az Egyezmény 41. cikke
A kérelmező "igazságos kártérítést" igényelt anélkül, hogy számszerűen meghatározta volna kérelme tárgyát. A Bíróság ezen körülményekre tekintettel úgy ítéli meg, hogy a jogsértés megállapítása, melyről ítéletben rendelkezett, önmagában méltányos elégtételt nyújtott a hivatkozott kár kapcsán. Ellenben összesen 2.150.000.- portugál escudót ítélt meg a kérelmező költségeire és az általa kifizetett ügyvédi munkadíjra.
Az Egyezménynek a Bíróság ítéletében hivatkozott cikkei
8. cikk - Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog
1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.
2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.
14. cikk - Megkülönböztetés tilalma
A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.