Kiss Alajos Magyarország elleni ügye (38832/06. sz. ügy)
A kérelmező szerint a választójogtól való megfosztása, melyre azért került sor, mert pszichiátriai állapotára való tekintettel cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezték, az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikke, illetve annak a 13. és 14. cikkel összefüggő értelmezése alapján a választójogtól való indokolatlan megfosztásnak minősül, amely ellen nincs hatékony jogorvoslat, és mely természetét tekintve diszkriminatív.
A Bíróság szerint a panaszt kizárólag az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikke alapján kell megvizsgálni, mely olyan alanyi jogokat biztosít, mint a szavazati jog vagy a választhatóság joga. Tekintettel arra, hogy ezek nem abszolút jogok, a Bíróság elfogadta, hogy korlátozásuk nem feltétlenül érinti azok lényegét. Arra nézve, hogy a kérelmezőnek a választójogától való megfosztása, ahogyan azt a magyar Alkotmány előírja, legitim célt szolgál-e, a Bíróság elfogadta a Kormány érvelését, mely szerint az intézkedés azt az elvet követi, hogy csak olyan személyek vehessenek részt a közügyekben, akik képesek felmérni döntéseik következményeit, továbbá képesek tudatos és megfontolt döntéseket hozni.
A Bíróság észrevételezte, hogy a korlátozás nem tesz különbséget cselekvőképességet kizáró és cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt álló személyek között, és azt, hogy a korlátozás megszűnik, ha a gondnokság alá helyezést megszüntetik. A kérelmező állítása szerint, melyet a Kormány nem cáfolt, a szavazókorú magyar népesség 0,75 %-át érinti a gondnokság alá helyezés miatt a választójogtól való megfosztás. A Bíróság elfogadta, hogy a törvényhozásnak kell határozni abban a kérdésben, hogy milyen eljárás szerint méri fel az értelmi fogyatékosok szavazáshoz való képességét. Álláspontja szerint azonban nincs bizonyíték arra, hogy magyar törvényhozás valaha is mérlegelte volna a versengő érdekeket vagy a fennálló korlátozás arányosságát.
A Bíróság olyan személyek tekintetében, aki cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állnak, nem fogadta el a választójog abszolút korlátozását, anélkül, hogy figyelemmel lennének valódi képességeire. Az állam csak nyomós ok esetén korlátozhatja az alapvető jogokat egy olyan különösen sérülékeny csoport tekintetében, mint például az értelmi fogyatékosok. Ez a csoport a múltban súlyos diszkrimináció és társadalmi korlátozások áldozata volt, fennáll a törvényhozói sztereotipizálás veszélye. A kérelmező választójogát egy automatikus, általános korlátozás révén veszítette el. A Bíróság azt is megjegyezte, hogy az értelmi fogyatékosok egynemű csoportként való kezelése megkérdőjelezhető.
A Bíróságnak nem állt módjában annak tisztázása, hogy a kérelmező szavazati jogát egy tagoltabb, az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban lévő korlátozás esetén is elvesztette-e volna, azonban az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkének sérelmére alapítottan a kérelmezőnek 3.000,-Euró összegű nem vagyon kártérítést ítélt meg.