GOODWIN EGYESÜLT KIRÁLYSÁG ELLENI ÜGYE (17488/90.)

Nyomtatóbarát változat

GOODWIN EGYESÜLT KIRÁLYSÁG ELLENI ÜGYE
AZ 1996. MÁRCIUS 27-ÉN KELT ÍTÉLET
ÖSSZEFOGLALÁSA


Az Egyesült Királyságban megsértették a kérelmező újságírónak az Egyezmény 10. cikkében biztosított, a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát azzal, hogy egy magántársaság kérésére, amelyről cikket kívánt írni, hírforrásának felfedésére kötelezték, és az újságcikk megjelentetését megtiltották, valamint azzal, hogy az újságírót pénzbüntetésre ítélték, mivel nem tett eleget a hírforrás felfedésére vonatkozó kötelezésnek.

A tényállás lényege:

William Goodwin brit állampolgár, londoni lakos, újságíró. 1989. augusztusban a The Engineer című lapnál kezdte meg újságíró-gyakornoki tevékenyéségét. November 2-án telefonon bizonyos adatokat közöltek vele a Tetra Ltd társaságról, amely 5 millió font hitelt akart felvenni, mivel pénzügyi nehézségei támadtak. 1989-ben előreláthatólag 2,1 millió font veszteséget kellett volna elkönyvelnie a 20,3 milliós forgalomból. 1989. november 6-án és 7-én a kérelmező telefonon megkereste a Tetrát, hogy ellenőrizze értesüléseit és felvilágosítást kérjen a pénzügyi problémákról. Ezt követően elkészítette a cikk vázlatát, amelyet a The Engineer-ben szándékozott megjelentetni.

A Tetra, mivel úgy vélte, hogy az információk az 1989. november 1-én eltűnt, bizalmas jelzésű fejlesztési tervből származnak, ideiglenes intézkedést kért a High Courttól, hogy a The Engineer kiadóját tiltsa el a cikk megjelentetésétől. A bíróság nem kontradiktorius eljárásban a kérelemnek megfelelő határozatot hozott. November 16-án valamennyi brit lapot és magazint tájékoztatták erről a döntésről. 1989. november 22-én a szóban levő társaság kérésére a High Court olyan döntést hozott, amely kötelezi az újságírót, hogy a bírói intézkedéssel szembeni engedetlenségről szóló (contempt of court) 1981. évi törvény 10. cikke értelmében fedje fel hírforrásainak, azzal az indokkal, hogy ez "az igazságszolgáltatás érdekében" szükséges, és hírforrásának felfedésére azért van szükség, hogy az érintett társaság az eltűnt iratokat visszaszerzése, és minden újbóli közlés megtiltása vagy a felmerült károk megtérítése érdekében eljárást indíthasson ellene.

1989. decemeber 12-én a fellebbviteli bíróság a kérelmezőnek a nyilvánosságra hozatalt elrendelő határozat ellen benyújtott fellebbezését elutasította, de engedélyezte, hogy a Lordok Házához fellebbezzen. A Lordok Háza 1990. április 4-én a folyamodványt elutasította azzal, hogy véleménye szerint szükség van a kérelmező hírforrásainak nyilvánosságra hozatalára. Ahogy Lord Bridge jelezte a Lordok Háza előtt, a Tetra olyan határozattal rendelkezett, amely elsősorban a gazdálkodását fenyegető - és ebből következően alkalmazottait is érintő - súlyos károk miatt hírforrásának felfedésére kötelezte az újságírót, ezzel megakadályozva a fejlesztési tevben foglalt információk nyilvánosságra hozatalát mindaddig, míg a folyamatban lévő pénzügyi tárgyalásai be nem fejeződnek. Lord Donaldsonnak a fellebbviteli bíróság előtt tett kijelentése szerint a társaságot ért e fenyegetettség "késleltetett bombához" hasonlít. Lord Bridge szerint csak akkor szüntethető meg, ha a Tetra megsimeri az informátor személyét, mivel ő lehetett az aki ellopta a fejlesztési terv egyik példányát, illetve lehetővé válna ezáltal a tolvaj azonosítása és ezzel a társaság számára lehetőség lenne ellene eljárást kezdeményezni az iratok visszaszerzése érdekében. Lord Bridge véleménye szerint az informátor védelmének fontosságát jelentősen kisebbíti az a tény, hogy közreműködött a bizalmas információk nyilvánosságra hozatalában, és ezek megjelentetését semmiféle törvényes érdek nem indokolhatta.

Az eljárás során a kérelmező megtagadta, hogy felfedje a forrássokat, vagy informátorát feladja. 1990. április 10-én a High Court ötezer font pénzbüntetésre ítélte a bírói intézkedéssel szembeni engedetlenség miatt.

A kérelmező 1990. szeptember 27-én fordult a Bizottsághoz panasszal, amely jelentésében tizenegy szavazattal hat ellenében a 10. cikk megsértését állapította meg.

Az ítélet lényege:

A. Az Egyezmény 10. cikke

A kérelmező panasza szerint informátora személyének felfedésére kötelező határozat, valamint ennek teljesítése megtagadása miatt pénzbüntetésre ítélése sérti a 10. cikket. A felek egyike sem vitatta, hogy ezek az intézkedések beavatkozást valósítottak meg a véleménynyilvánítás szabadságához való jogába.

1. A beavatkozás "a törvényben meghatározott" volt?

Az informátor felfedését elrendelő határozat és a pénzbüntetés kiszabása "törvényben meghatározott" volt. Nem csupán ezek az intézkedések alapultak a belső jogon, hanem a határozat meghozatalára vonatkozó szabaályok is előre láthatóak voltak abban az értelemben, amiképpen a 10. cikk 2. pontja ezt megkívánja. Erre vonatkozóan a Bíróság elismerte, hogy az érintett területen nehézséget okozhat tökéletes pontosságú törvények megalkotása és bizonyos rugalmasság szükséges annak érdekében, hogy a nemzeti joghatóságok olyan mértékben fejleszthessék a joggyakorlatot, amilyent az igazságszolgáltatás érdekében szükségesnek tartanak. Számos lényeges megszorításnak van alávetve az a lehetőség, hogy az angol bíróságok olyan határozatot hozzanak, amely elrendeli a hírforrás felfedését. A jelen ügyben a vonatkozó jogszabályoknak a Lordok Háza által adott magyarázata nem terjeszkedett túl azon a kereten, amelyet indokoltan előre lehetett látni az ügy körülményei között. Nincs továbbá olyan tényező sem, amely azt jelezné, hogy a szóban levő törvény nem biztosított volna a kérelmezőnek megfelelő védelmet az önkényesség ellen.

2. A beavatkozás törvényes célból történt?

A beavatkozás a Tetra "jogainak" védelmét megvalósító törvényest célból történt. Nem volt szükséges azt vizsgálni, vajon "bűncselekmény megelőzését" is szolgálta-e.

3. A beavatkozásra "szükség volt-e egy demokratikus társadalomban"?

i) Általános elvek

A Bíróság szerint az újságírói hírforrások védelme a sajtószabadság egyik sarkköve, amint az a számos szerződő országban hatályban lévő etikai törvényekből, kódexekből is kitűnik és ahogy az újságírásról szóló több nemzetközi okmány is megerősíti (lásd például a tömegkommunikációs politikáról 1994. december 7-8. között Prágában folytatott IV. európai miniszteri konferencián az újságírói szabadságról és az emeberi jogokról elfogadott Határozatot), valamint az Európai Parlament által 1994. január 18-án az újságírói hírforrások fel-nem fedéséről szóló Határozatát (megjelent az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában no. C 44/34. szám alatt). E védelem hiánya lehetetlenné tenné, hogy újságírói hírforrások segítséget nyújtsanak a sajtónak a közérdekű kérdésekről a nyilvánosság tájékoztatásához. Következésképpen a sajtó kevésbé tudná betölteni az "éber őr" szerepét és csökkenne a pontos és hiteles információkról való híradási képessége. Figyelemmel annak fontosságára, amely a sajtószabadság érdekében az újságírói hírforrások védelméhez fűződik egy demokratikus társadalomban, és e szabadság gyakorlása során annak a veszélynek a fennállása, amelyet a nyilvánosságra hozatalt elrendelő határozat magában rejt, a hasonló intézkedéseket csak akkor lehet összeegyeztetni az Egyezmény 10. cikkével, ha azok a közérdek parancsoló és nyomatékos szükségével indokolhatók. Nagy fontosságot kell tulajdonítani a demokratikus társadalomnak ahhoz fűződő érdekéhez, hogy biztosítsa és fenntartsa a sajtószabadságot, amikor annak meghatározásáról van szó, hogy a követendő törvényes céllal a megszorítások arányosak-e. Az újságírói hírforrások bizalmasságához, titkosságához kapcsolódó korlátozások a legszogorúbb vizsgálat elvégzését követelik meg a Bíróságtól.

ii) A Bíróságnak a jelen ügy körülményeit figyelembe vevő megállapításai

A vitatott nyilvánosságra hozást elrendelő határozattal kapcsolatban a jelen ügyben felhozott indokolásokat a társaság javára korábban megítélt, és valamennyi brit újságban megjelentetett, nem kontradiktórius eljárásban hozott ideiglenes tiltó intézkedés általános keretében kell vizsgálni. A határozat nagyrészt ugyanazokat a célokat tartotta szem előtt, mint az ideiglenes intézkedés, vagyis a fejelsztési terveben található bizalmas információk terjesztésének megakadályozását. Semmi kétség, ahogy Lord Donaldson is jelezte a fellebbviteli bíróság előtt, hogy e tiltó rendelkezés sikerrel akadályozta meg, hogy a sajtóban megjelenjenek a bizalmas információk. A Tetra hitelezői, ügyfelei, szállítói és a konkurens cégek tehát nem ismertek meg semmi információt e módon. A Tetrát fenyegető kereskedelmi kár lényeges területét nagyobb részt semlegesítette a tiltó rendelkezés. Ezért a Bíróság úgy ítélte meg, hogy abban a mértékben, ahogy a nyilvánosságra hozatalt elrendelő határozat célja csupán a tiltó rendelkezés hatályának megerősítése volt, a véleménynyilvánítás szabadságának bekövetkezett további korlátozása nem volt kellőképpen indokolt, figyelemmel az Egyezmény 10. cikke 2. pontjában foglaltakra is.

Ami pedig a határozat egyéb céljait illeti, a Bíróság nem találta elfogadhatónak a Tetra érdekeit - elhárítani a bizalmas információknak nem a sajtó útján való napvilágra kerülése miatti kár bekövetkezésétől való félelem okozta rá nehezedő fenyegetettséget, kártérítést kapni és leleplezni egy alkalmazottat vagy egy hűtlen munkatársat - még mindent összevetve sem ahhoz, hogy a kérelmező újságíró forrásainak védelmét képező közérdek felett győzelmet arassanak. A határozat egyéb céljai, amelyek az Egyezményben lefektetett kritériumok között találhatók, nem értékelhetők parancsoló, nyomós közérdekként.

Összefoglalva, a nyilvánosságra hozatalt elrendelő határozat nem volt a követendő törvényes céllal indokoltan arányos. Az újságírót hírforrásának felfedésére kötelező döntés és az e határozatnak nem engedelmeskedés miatt kiszabott pénzbüntetés abból a célból, hogy a Tetra érdekeit védjék, nem minősültek "egy demokratikus társadalomban szükséges intézkedéseknek" sem az angol törvényekre tekintettel, de még abban az esetben sem, ha figyelembe vesszük a nemzeti hatóságoknak biztosított mozgásszabadságot is.

Mindezek alapján a Bíróság tizenegy szavazattal hét ellenében úgy döntött, hogy az inkriminált intézkedések megsértették a kérelmezőnek a 10. cikkben elismert véleménynyilvánítás szabadságához való jogát.

B. Az Egyezmény 50. cikke (igazságos elégtétel)

1. Erkölcsi kár

A Bíróság megítélésée szerint a jogsértés megállapítása önmagában igazságos elégtételt nyújt a kérelmező által elszenvedett erkölcsi kár helyreállítására.

2. Költségek és kiadások

A jelen ügyben a Bíróság a kormány által indokoltnak vélt összeget fogadta el és ennek megfelelően a kérelmezőnek 37 595,50 angol font megfizetését ítélte meg.

Hét bíró fejtett ki közösen megfogalmazott különvéleményt, egy bíró egyénileg, egy másik pedig ezzel párhuzamosat.

A Bíróság hivatkozott joggyakorlata

26.11.1991, The Sunday Times v. the United Kingdom (nø 2); 23.9.1994, Jersild v. Denmark; 13.7.1995, Tolstoy Miloslavsky v. the United Kingdom; 22.11.1995, S. W. v. the United Kingdom.