GAUTRIN ÉS MÁSOK FRANCIAORSZÁG ELLENI ÜGYE*
AZ 1998. MÁJUS 20-ÁN KELT ÍTÉLET
Az Orvosi Kamara Ile-de-France-i regionális tanácsa, valamint nemzeti tanácsa fegyelmi szekciója által tartott tárgyalások nem voltak nyilvánosak és pártatlanok, ezzel megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog).
Mind a 105 kérelmező orvos, és az S.O.S. Médecins egyesület tagjai. Mindannyian Ile-de-France Régió területén dolgoznak.
Az S.O.S. Médecins hívásra sürgős orvosi ellátást nyújt, és közvetlen versenyben áll más szakmai szervezetek által szervezett mentőszolgálatokkal.
Több orvosszakszervezet és az Orvosi Kamara megyei tanácsai nyújtottak be panaszt az S.O.S. Médecins tagjai ellen a szakmai fegyelmi szervekhez. Többek között azt állították, hogy az S.O.S. Médecins tagjai azzal, hogy hatósági engedély nélkül használnak megkülönböztető fényjelzést, illetve hogy az "S.O.S. Médecins" feliratot feltüntetik a járműveiken, a telefonkönyvekben és prospektusokban, megsértik a Szakmai Etikai Szabályzat 23. cikkét, amely tiltja a reklámot.
1990. január 28-án, két szakszervezet tiltakozását követően az Orvosi Kamara Île-de-France-i regionális tanácsa felfüggesztette dr. Gautrin és dr. Mynard orvosi tevékenységét két hónapra, dr. Filion és 96 másik kérelmező tevékenységét egy hónapra; a többi kérelmező megrovásban részesült. 1992. március 25-én a kérelmezők fellebbezésére az Orvosi Kamara nemzeti tanácsának fegyelmi szekciója enyhítette a büntetéseket; dr. Gautrin és dr. Mynard tizenöt napi felfüggesztést kapott, az egy hónapra felfüggesztett orvosok megrovást, és azok, akik előzőleg megrovásban részesültek, ezúttal csak figyelmeztetést kaptak. A hatályos eljárási szabályokkal összhangban az ezen testületek előtt tartott tárgyalások zártak voltak.
A kérelmezők nem nyújtottak be semmisségi kérelmet az Államtanácshoz.
Az ügy négy kérelmen alapul; hármat egyéni kérelmezők, egyet pedig 102 kérelmező csoportja terjesztett elő a Bizottság elé 1995. november 27-én.
Miután sikertelen kísérletet tett az ügy békés megegyezéssel történő rendezésére, a Bizottság 1996. november 26-án fogadta el jelentését, amelyben megállapította a tényállást, és azt az egyhangú véleményét fejezte ki, hogy megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját.
1. A 6. cikk 1. pontjának alkalmazhatósága
Az olyan fegyelmi ügyek, amelyekben - mint a Bíróság előtt lévő ügyben is, tekintettel a szakmai fegyelmi testületek által kiszabható szankciókra - az orvosi gyakorlatnak, mint magánpraxisnak a folytatása forog kockán, a 6. cikk 1. pontja értelmében vett "polgári jogokról" folyó vitának tekintendőek.
2. A 6. cikk 1. pontjának való megfelelés
(a) A szakmai fegyelmi testületek előtt folyó eljárás nyilvánossága
(i) A kormány előzetes kifogása
A kormány állítása szerint nem tekinthető úgy, hogy a kérelmezők kimerítették volna a hazai jogorvoslati lehetőségeket, ahogyan azt az Egyezmény 26. cikke előírja, minthogy nem nyújtottak be semmisségi kérelmet az Államtanácshoz. Miután a Bíróság emlékeztetett rá, a 26. cikk előírja a strasbourg-i szervekhez fordulni kívánó személyek számára, hogy a "megfelelő" és "hatékony" hazai jogorvoslati lehetőségeket merítsék előzőleg ki, a Bíróság elutasította az előzetes kifogást, minthogy egyrészről az esemény időpontjában a 48-1671-es 1948. október 26-i rendelet kifejezetten kizárta az orvosi kamarák regionális tanácsai, illetve a nemzeti tanács fegyelmi szekciója előtt folyó eljárások nyilvánosságát, másrészről pedig az Államtanács állandó gyakorlata szerint az Egyezmény 6. cikke 1. pontjának rendelkezéseit ezen testületek előtt folyó eljárások során nem lehet alkalmazni.
(ii) A panasz megalapozottságáról
Különösen arra figyelemmel, hogy senki nem hivatkozott arra, hogy a tárgyalás nyilvánosságának elve alóli, a 6. cikk 1. pontjában meghatározott kivételek bármelyike is alkalmazható lenne a Bíróság előtt lévő ügyben, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy e rendelkezést megsértették.
(b) A szakmai fegyelmi testületek pártatlansága
(i) A kormány előzetes kifogása
A kormány állítása szerint mivel a kérelmezők nem gyakorolták jogukat a kizárás indítványozására a szakmai fegyelmi testületek előtt, nem merítették ki a hazai jogorvoslati lehetőségeket, ahogy azt az Egyezmény 26. cikke előírja.
A Bíróság megállapította, hogy a kérelmezők nem az ügyet tárgyaló fegyelmi testületek egyes tagjainak pártatlanságát sérelmezték, hanem e testületek "objektív" pártatlanságát. Kizárást indítványozni csak a szankciót meghozó testület egyes tagjai tekintetében lehet, nem pedig a testület egésze tekintetében. Ha a kérelmezők a Bíróság előtti ügyben ehhez az eljáráshoz folyamodtak volna, akkor az érintett fegyelmi testületek minden tagja ellen kizárást kellett volna kérniük, ami azzal lett volna egyenlő, mintha az ügy áttételét kérték volna egy másik, hasonló jellegű fórum elé elfogultság miatt. Az Államtanács állandó gyakorlata alapján azonban az orvosi kamara nemzeti tanácsának fegyelmi szekciója ellen elfogultsági kifogás nem terjeszthető elő.
A kormány azzal is érvelt, hogy a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítése érdekében a kérelmezőknek semmisségi kérelmet is be kellett volna nyújtaniuk, és függetlenül az ügyet tárgyaló testület elleni kizárási indítványtól az Államtanács előtt hivatkozniuk kellett volna arra, hogy az ügyet tárgyaló testület "nem volt törvényesen megalakítva". A Bíróság megállapította, ha az Államtanács megsemmisítette volna az Orvosi Kamara nemzeti tanácsa fegyelmi szekciójának határozatát, nem kellett volna érdemben döntenie az ügyről. Ha pedig új eljárásra utasította volna az ügyet az eredetileg tárgyaló testületet, az ügyet ugyanoda küldte volna vissza, ahonnan az jött, anélkül hogy elrendelhette volna, hogy azt más összetételű tanács tárgyalja. Csak egy második semmisségi kérelem esetén kellett volna az Államtanácsnak érdemben letárgyalnia az ügyet. Más szóval, hogy elérjék ügyüknek egy másik "bíróság" általi tárgyalását, mint amelynek elfogulatlanságát a kérelmezők megkérdőjelezték, minden valószínűség szerint kétszer kellett volna semmisségi kérelmet benyújtaniuk az Államtanácshoz.
Tekintetbe véve, hogy a fenti jogorvoslati lehetőségek közül az első nem lett volna "hatékony", a második nem lett volna "megfelelő", a Bíróság a kifogásokat elutasította.
(i) A panasz megalapozottságáról
A Bíróság emlékeztetett arra, hogy még ha az Egyezmény 6. cikke 1. pontja alkalmazható is, fegyelmi vétségek elbírálásának szakmai fegyelmi testületek elé utalása önmagában nem sérti az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját. Ennek ellenére ilyen esetekben az Egyezmény előírja, hogy a következő két rendszer egyikét alkalmazzák: vagy maguk a szakmai fegyelmi testületek feleljenek meg a 6. cikk követelményeinek, vagy pedig, ha nem, akkor határozatukat teljes hatáskörrel vizsgálhassa felül olyan bíróság, amely megfelel az említett cikk követelményeinek. A bíróság tehát azt ellenőrizte, hogy az Orvosi Kamara Île-de-France-i regionális tanácsa "elfogulatlan" volt-e a 6. cikk 1. pontja értelmében, és ha nem, a nemzeti tanács fegyelmi szekciója az volt-e.
Két lépésben lehet felmérni, hogy egy bíróság pártatlan-e a 6. cikk értelmében: az első annak meghatározása, hogy egy konkrét bírónak van-e személyes meggyőződése adott ügyben, a második arról való megbizonyosodás, hogy a bíró elegendő biztosítékot ad-e ahhoz, hogy minden ésszerű kételyt kizárjon e tekintetben. A Bíróság előtt lévő ügyben csak a második teszt volt használható.
A Bíróság megállapította, hogy Île-de-France régió területén, ahol a kérelmezők orvosi praxisukat folytatták, más szervezetek is, többek között számos orvos-szakszervezet és az Orvosi Kamara megyei tanácsai, szintén tevékenyek voltak. Valószínű volt, hogy az ügy nem egyszerűen a Szakmai Etikai Szabályzat előírásainak betartásáról szól, hiszen az S.O.S. Médecins és a többi fentebb említett elsősegélynyújtó szervezet közötti versennyel kapcsolatban merült fel. A területi tanács tagjai és a nemzeti tanács harmincnyolc tagjából harminckettő - ezek közül választották meg a fegyelmi részleg tagjait - a megyei tanács által közvetlenül kinevezett gyakorló orvosok voltak. Következésképpen e két testület aggasztó kapcsolatban állt az S.O.S. Médecins versenytársaival, és így érthető volt, hogy a kérelmezők kétségbe vonták e testületek tagjainak elfogulatlanságát. Az, hogy egyes orvosok tagjai voltak a területi tanácsnak, alátámasztani látszott a kérelmezők aggodalmát e testületekkel kapcsolatban. Tekintettel a különleges körülményekre és a vita különleges természetére, a Bíróság egyhangúlag úgy döntött, hogy a 6. cikk 1. pontját megsértették.
1. Károk
A Bíróság nem bocsátkozott találgatásokban arra vonatkozólag, hogy miként döntöttek volna a fegyelmi testületek akkor, ha a jogsértések nem történtek volna meg, és a kérelmezőnek a vagyoni kár megtérítése iránti igényét visszautasította. Ami az állított nem vagyoni károkat illeti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a kettős jogsértés megállapítása megfelelő és elegendő elégtételt nyújt.
2. Költségek és kiadások
A Bíróság dr. Filion számára 13.650 francia frank, dr. Boyer számára 6.030 francia frank összeg megítélését tartotta ésszerűnek. Minthogy a többi kérelmezőt ugyanaz az ügyvéd képviselte a strasbourg-i intézmények előtt, a Bíróság 50.000 francia frank összeget ítélt meg a részükre együttesen.
28.6.1978., König v. Germany; 23.6.1981., Le Compte, Van Leuven and De Meyere v. Belgium; 10.2.1983., Albert and Le Compte v. Belgium; 22.4.1994., Saraiva de Carvalho v. Portugal; 9.12.1994., Stran Greek Refineries and Stratis Andreadis v. Greece; 26.9.1995., Diennet v. France.
* Eur. Court H. R., Case of Gautrin v. France, judgment of 20 May 1998