A KÚRIA
végzése
Az ügy száma: Kpk.IV.39.259/2020/3.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
Dr. Farkas Attila bíró
Kérelmező: hivatalból
Alkotmánybírósági határozat száma: 3213/2020. (VI. 19.) AB határozat (belső ügyszám: IV/1094/2018.)
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.IV.20.941/2017/7. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.513/2016/3/II. számú ítélete megsemmisítését követő eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria az Alkotmánybíróság 3213/2020. (VI. 19.) AB határozata alapján a Fővárosi Ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes által működtetett televíziós csatorna három konkrét időpontban sugárzott Híradó című műsorában olyan közlések hangzottak el, amelyekben az indítványozó mint felperes hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta a felperes nevét, élettársi kapcsolatának tényét, élettársa nevét, továbbá élettársának családi kapcsolatait, ezen keresztül a tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatokat, melyekkel – a felperes nézete szerint – megsértette a felperes magánélethez és személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. Mindezek alapján az indítványozó pert indított a televíziós csatorna ellen.
[2] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, indokolásában kiemelve, hogy a magánszféra oltalmának visszaszorítása indokolt azokban az esetekben, amikor kiemelkedő súlyú bűncselekményekkel összefüggő eljárásokról kíván a sajtó beszámolni, mivel az igen nagy közérdeklődésre tart számot, figyelemmel a sértettek rendkívül jelentős számára és a bűncselekmények jelentős súlyára tekintettel, a sajtószabadság érvényesülésének kell elsőbbséget biztosítani. Egyben a felperes jóhírnév sértésre alapított kereseti kérelmét elutasította. Indokolásában az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy nem fogadta el az alperes azon védekezését, mely szerint a felperes által nyilvános közösségi oldalán közzétett adatokat a sajtószervek automatikusan, jogsértés nélkül közreadhatják. Érvelése szerint a felperes a közzététellel csak ahhoz járult hozzá, hogy aki az oldalt meg tudja tekinteni, az a közzétett adatokat megismerhesse, de azok továbbításához, különösen az országos médiában történő nyilvánosságra hozatalához ez a magatartás hozzájárulásnak nem tekinthető. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy a magánéletet érintő adatok közzététele kapcsán más jogalapon lehetőség van az adatok nyilvánosságra hozatalára, ezért a keresetet teljes egészében elutasította.
[3] A – mindkét fél fellebbezése folytán másodfokon eljáró – Fővárosi Ítélőtábla a 2.Pf.20.513/2016/3/II. számú jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az általa 2015. április 15. napján 12.30 perckor, 19.00 órakor, és 21.00 órakor sugárzott Híradó című műsorában a Quaestor-üggyel kapcsolatos tudósításaiban a felperes nevét közzétette, megsértette a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. Egyben az ítélet az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte a magánlevél formájában történő sajnálkozása kifejezésére, továbbá feljogosította felperest ennek közzétételére. Míg a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. Megvizsgálva, hogy mi az a nyilvánosságra hozható legszükségesebb védett adat, amely a tárgybeli közügy megvitatásához szükséges és indokolt, megállapította, hogy a felperes neve mint személyes adat sajtó általi közzététele adatvédelmi szempontból csak rendkívül szűk körben indokolható, különösen, ha a tudósítás nem közszereplőt érint. A felperes magánéletéhez kapcsolódó, a Quaestor-vezérrel fennálló korábbi munkakapcsolata, továbbá a legfőbb ügyészhez vezető magánéleti kapcsolata a jogerős másodfokú ítélet érvelése szerint olyan, a tárgybeli közügyet érintő személyes adat, amelynek nyilvánosságra hozatala nem tekinthető önkényesnek, szükségtelennek, indokolatlannak. Az indokolás kitért arra, hogy bár a felperes Facebook oldalán nem a sajtó általi közzététel céljából hozta nyilvánosságra magánéleti kapcsolatát, ugyanakkor azt a tényt is értékelnie kellett a bíróságnak, hogy a közügyek megvitatásához kötődően tájékoztatott a felperes magánéleti vonatkozásáról. A másodfokú ítélet az elsőfokú ítéletet a jóhírnév sérelmére vonatkozó keresetet elutasító részében teljes egészében helybenhagyta.
[4] A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A felperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria Pfv.IV.20.941/2017/6. számú végzésével hivatalból elutasította, ugyanakkor a Kúria az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét érdemben bírálta el, és a Pfv.IV.20.941/2017/7. számú felülvizsgálati ítéletében azt alaposnak találva, a jogerős ítéletet az alperest marasztaló részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[5] A felperes (a továbbiakban: indítványozó) az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.513/2016/3/II. számú jogerős ítélete, valamint a Kúria Pfv.IV.20.941/2017/7. számú ítélete ellen az Alkotmánybírósághoz, kérve azoknak az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe, valamint a VI. cikk (1) bekezdésébe ütközésébe folytán alaptörvény-ellenességük megállapítását és azok megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság a 3213/2020. (VI. 19.) AB határozatában a két fenti ítéletet megsemmisítette.
[6] Az Alkotmánybíróság – Kúria döntését illetően – a felperes nevének hozzájárulása nélküli nyilvánosságra hozatalával összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nevének nyilvánosságra hozatalán kívül a kiemelt jelentőségű ügyben történő tájékoztatás mint a véleménynyilvánítás joga alkotmányos céljának elérése más, az indítványozó magánszféráját kímélő, illetve annak védelmét kielégítően biztosító, azt nem sértő módon, például a név nélküli (anonimitással) történő tudósítással is elérhető lett volna, amely az indítványozó magánszféráját nem, vagy csak kevésbé korlátozza. A Kúria döntése meghozatala során az alapjogok kíméletes kiegyenlítését nem biztosította, mivel döntése kialakítása során nem mérlegelte az indítványozó nem közszereplő voltát, illetve azt sem, hogy a közérdeklődésre számot tartó büntetőügy az indítványozót nem is érintette. Az Alkotmánybíróság – egyezően a jogerős ítélettel – arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó nevének közzététele folytán – figyelemmel az indítványozó nem közszereplő voltára, továbbá arra, hogy a büntetőeljárás nem érintette, – a kúriai döntés sértette az indítványozó Alaptörvény VI. cikke szerinti jogát.
[7] Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla ítélete kapcsán arra jutott, hogy az indítványozó mint felperes Facebook oldalán található adatai (fotókon szereplő családi információk) hozzájárulása nélküli felhasználása az alkotmányossági szempontoknak nem felel meg. A bíróság a hozzátartozók kiemelt védelmét nem megfelelően mérlegelve és biztosítva jutott arra a megállapításra, hogy az így nyilvánosságra hozott adatok folytán nem sérült szükségtelenül a felperes magánszférájához való joga. A jogerős másodfokú ítélet ugyanis egyáltalán nem vizsgálta, hogy az abban nyilvánosságra hozott információk egyáltalán olyan nóvummal, hírértékkel szolgáltak-e, amelyek feltétlenül szükségesek voltak a kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügyre vonatkozóan a közvélemény tájékoztatására; illetve rendelkezett-e olyan hírértékkel, ami a közvélemény adott ügy tekintetében történő tájékoztatásához feltétlenül szükséges volt, vagy egyáltalán közvetlenül kapcsolható volt-e ahhoz. Szintén nem folytatott le vizsgálatot arra nézve, hogy amennyiben ez utóbbi eredményre jutott, úgy a bíróság döntése meghozatala során figyelemmel volt-e arra, hogy a korlátozás ne haladja-e meg azt a szintet, mint amit az alkotmányosan igazolható cél elérése feltétlenül megkíván. Nevezetesen a fotó megjelentetése, illetve az ott látott tartalom hozzátett-e bármit a családi kapcsolatra vonatkozó hír értékéhez a véleménynyilvánítási joggal összefüggésben, egyáltalán releváns volt-e a kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügyre nézve, ugyanakkor ezzel szemben megfelelően biztosította-e, eleget tett-e a közeli hozzátartozó Alaptörvény VI. cikkében foglalt kiemelt védelme kötelezettségének.
[8] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogerős másodfokú ítélet az indítványozó Facebook, illetve más közösségi oldalán közzétett családi adatai nyilvánosságra hozatalával összefüggésben nem tárta fel az érintett alapjogok védelmi körét, továbbá a kifogásolt ítélet nem tett eleget az Alaptörvényből fakadó védelmi kötelezettségének. Sérült ezáltal az indítványozónak az Alaptörvény VI. cikkébe foglalt magánszférájához való joga.
A döntés indokolása
[9] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[10] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
[11] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság mind a Kúria, mind a Fővárosi Ítélőtábla döntését megsemmisítette, ezáltal a felek fellebbezései elbírálatlanok maradtak. Erre tekintettel a Kúria a Fővárosi Ítélőtáblát utasította új eljárásra és új határozat meghozatalára. Az új eljárásban az Ítélőtáblának – nem érintve az ítélet azon részeit, amelyek tekintetében az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet nem állapított meg – figyelembe kell venni, hogy a véleménynyilvánítás joga és a magánszféra jogának konfliktusa során a közügy igen jelentős tárgyi súlya, a közvélemény tájékoztatása szükségessé teheti a felperes nem közszereplő volta ellenére személyes adatai védelmének korlátozását. Erre alkotmányosan azonban kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügyben is csak akkor kerülhet sor, ha a nem közszereplő magánszférájába tartozó adat, illetve információ nyilvánosságra hozatala olyan újdonsággal, hírértékkel szolgált, amely feltétlenül szükséges volt a közvélemény tájékoztatásához. Ugyanakkor arra is tekintettel kell lenni, hogy önmagában a köz kíváncsisága nem alapozza meg egy kérdés közérdeklődésre számot tartó jellegét.
Záró rész
[12] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2020. július 14
Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke;
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró