Kpk.39.437/2022/3. számú határozat

Dátum

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.437/2022/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Csőke Andrea bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: IV/831-13/2020. ügyszámú határozat

Az ügy tárgya: a Székesfehérvári Járásbíróság 15.P.20.432/2017/39. számú ítélete és a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pf.180/2018/40. számú ítélete megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság IV/831-13/2020. ügyszámú határozata alapján a Székesfehérvári Járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Az 1992 óta a felperes tulajdonában álló ingatlan egyetlen közúton volt megközelíthető, mely közútra vonatkozóan csereszerződés jött létre 2002. október 15. napján a helyi önkormányzat és két jogi személy között, melyek – a felperesen kívül – a tárgybéli közúttal megközelíthető ingatlannal rendelkeznek. Az új tulajdonosok az utat, mint magánutat lezárták, és a felperest ingatlanához kizárólag igazoltatás és adatrögzítés után engedték be.

[2] A felperes először 2011. március 25. napján nyújtott be keresetlevelet az I. és II. rendű alperesekkel szemben átjárási szolgalmi jog alapítása érdekében, majd a III. rendű alperes önkormányzatot bevonva a keresetét módosította, és a csereszerződés semmisségének megállapítását, valamint az eredeti állapot helyreállítását is kérte. Ebben az ügyben a Kúria Pfv.I.21.478/2016/11. számú végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[3] Az új eljárás során a Székesfehérvári Járásbíróság a 2017. február 27. napján kelt, 15.P.20432/2017/39. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet megállapította, hogy a felperes ingatlana vonatkozásában a perbeli út önkormányzati tulajdonból való kikerülésével „kisajátításhoz hasonló” állapot jött létre. A bíróság többek között azt vizsgálta, hogy a felperes tulajdonosi jogosultságának korlátozása meghaladta-e az önkormányzat közérdekét, mely során arra a következtetésre jutott, hogy a felperes jogi érdekeltsége jóval kisebb, mint az önkormányzat által képviselt közérdek.  Továbbá a bíróság azt is megállapította, hogy a Polági Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 237. § (1) bekezdése szerinti eredeti állapot visszaállapítása jelen ügyben még részlegesen sem lehetséges.

[4] A fellebbezés folytán eljáró Székesfehérvári Törvényszék 2020. február 26. napján kelt, 1.Pf.180/2018/40. számú ítéletével az I-II. rendű alpereseknek fizetendő perköltség összegét felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ugyanakkor annyiban kiegészítette az elsőfokú bíróság megállapításait, hogy kimondta, nem volt kizárt az, hogy a felperes kizárólag a perbeli út eredeti állapotának a helyreállítását kérje (részleges helyreállítás).

[5] A felperes (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a vitatott döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a bírósági ítéletekkel sérül az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, XXVII. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése által biztosított joga. Az indítványozó mindenekelőtt hivatkozott arra, hogy sérelmet szenvedett a tisztességes eljáráshoz való joga azzal, hogy a bíróság nem a perbe vitt igényét bírálta el, hanem egy árnyékperben a kötelező erejű jogszabályok sérelmének vizsgálata helyett saját szempontokat határozott meg a kérdés megoldására (szolgalmi jog létesítése). Véleménye szerint az eljárás során elmaradt annak az alapkérdésnek a vizsgálata, hogy a cserének volt-e hibátlan jogi alapja. Az indítványozó álláspontja szerint a perbeli út forgalomképtelen, az önkormányzat elidegeníthetetlen tulajdona, amiből egyenesen következett volna a semmisség megállapítása.

[6] Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a támadott döntések meghozatala során az eljárt bíróságok figyelembe vették-e az ügy alapjogi vonatkozásait, az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési szabálynak megfelelően érvényre juttatták-e a jogalkalmazás során a tulajdonhoz való jog alkotmányos tartalmát és garanciáit.

[7] A korábbi joggyakorlatának áttekintését követően az alapjogi teszt alkalmazása körében az Alkotmánybíróság szerint megállapítható volt az indítványozó megszerzett tulajdonának korlátozása, az egyes részjogosítványok gyakorolhatóságának ellehetetlenülése. Az ügyben eljárt bíróságok nem orvosolták az indítványozó alapjogában bekövetkezett sérelmet, nem szüntették meg a tulajdonkorlátozást. Érvelése szerint, egy többszörösen törvénysértő és ezért semmis szerződés, amellyel köztulajdonban álló, forgalomképtelen közutat kívántak magántulajdonba juttatni, nem szolgálhat olyan közérdeket, amely a tulajdonhoz való jog korlátozásának indokaként alkotmányosan elfogadható, vagy védelemre érdemes volna, sőt az kifejezetten a közérdek ellenében hat.

[8] Az Alkotmánybíróság szerint tehát az eljárt bíróságok felismerték ugyan az ügy alapjogi relevanciáját, a tulajdonkorlátozás alapjogi tesztjének alkalmazása során azonban annak kimondásával (az ügyészség álláspontjára is hivatkozva), hogy az indítványozó „jogi érdekeltsége jóval kisebb mértékű az önkormányzat által képviselt közérdekhez képest”, olyan jogértelmezést fogadtak el, amely nem áll összhangban az érintett alapjog alkotmányos tartalmával.

[9] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pf.180/2018/40. számú ítélete, valamint a másodfokú ítélettel érdemben helybenhagyott Székesfehérvári Járásbíróság 15.P.20432/2017/39. számú ítélete alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, ezért azokat az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdései alapján megsemmisítette, erre tekintettel pedig a további indítványi elemek vizsgálatától eltekintett.

A döntés indokolása

[10] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[11] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[12] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Járásbíróság és a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét is megsemmisítette, így a felperes kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy az elsőfokon eljáró Székesfehérvári Járásbíróság a felperes kérelmének tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel az Alkotmánybíróság IV/831-13/2020. ügyszámú határozatának megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy a bíróság a tulajdonkorlátozás alapjogi tesztjének vizsgálata során legyen figyelemmel az alkotmányosan elfogadható közérdekű cél hiányára, s döntésével a felperes alapjogában bekövetkezett sérelmet megfelelően orvosolja.

Záró rész

[13] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2022. május 2.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Csőke Andrea s.k. bíró