Kpk.39.389/2020/2. számú határozat

Dátum

A KÚRIA
végzése

 

Az ügy száma: Kpk.IV.39.389/2020/2.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
                        Dr. Farkas Attila bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: 3212/2020. (VI. 19.) AB határozat (belső ügyszám: IV/686-20/2018.)

Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.IV.20.306/2017/7. számú ítélete megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria elrendeli, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes által üzemeltetett internetes oldalon három időpontban a felperessel kapcsolatos tudósításokat tett közzé, amelyekben a felperes hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozta a felperes nevét, korábbi munkahelyeinek megnevezését, élettársi kapcsolatának tényét, élettársa nevét, továbbá élettársának családi kapcsolatait, ezen keresztül a tágabb értelemben vett családjával kapcsolatos adatokat, valamint a felperes és élettársa korábbi közös nyaralásának helyszínét, melyekkel – a felperes nézete szerint – megsértette a felperes magánélethez és személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát. Mindezek alapján pert indított az alperes ellen.

[2] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott és az alperest kötelezte a jogsértés abbahagyására oly módon, hogy az elsőfokú ítéletben kiemelt tényállításokat a megjelölt interneten közzétett cikkből 15 napon belül köteles eltávolítani. Továbbá az elsőfokú bíróság a megállapított jogsértések vonatkozásában az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. Egyben kötelezte az alperest, hogy az általa üzemeltetett internetes oldalon az elsőfokú ítélet jogsértést megállapító rendelkezését tegye közzé, és a felperestől a jogsértés miatt kérjen elnézést.

[3] A – mindkét fél fellebbezése folytán másodfokon eljáró – Fővárosi Ítélő­tábla a 1.Pf.20.419/2016/3/II. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes által üzemeltetett internetes oldalon az első, a második és a harmadik cikkben a felperes nevének és családi kapcsolatainak nyilvánosságra hozatalával az alperes megsértette a felperes személyes adatok védelméhez és a magánélet zavartalanságához fűződő személyiségi jogát.

[4] A másodfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását kérte.

[5] A Kúria Pfv.IV.20.306/2017/7. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes terjedelmében elutasította. A kúriai ítélet indokolása kiemelte, hogy az úgynevezett Quaestor-ügy kiemelt fontosságú közügynek minősül, mivel a hazánkban elkövetett egyik legnagyobb értékű pénzügyi bűncselekményről van szó, több ezer károsulttal és több milliárd forintos kárral. A kúriai ítélet indokolása szerint az eldöntendő alapvető jogi kérdés az adott ügy tekintetében az, hogy a felperes által megjelölt személyiségi jogainak védelme (magánélet, személyes adatok védelme, jóhírnév védelme) vagy a közügyek szabad vitathatóságának elve élvez-e elsőbbséget. A kúriai ítélet az ún. érdekmérlegelésre vonatkozó vizsgálatát elvégezve arra jutott, hogy bár a felperes álláspontja helytálló abban a vonatkozásban, hogy ő maga saját személyében nem minősül közszereplőnek (közéleti szereplőnek), ugyanakkor az adott esetben a közéleti vita tárgyának van döntő jelentősége. Fontos vizsgálati szempontként rögzítette az ítélet indokolása, hogy a vizsgálat során a bíróságnak nem a jogosult személyes sértettség érzetéből kell kiindulnia, hanem általános objektív külső mércét kell alkalmaznia. A kúriai döntés megállapította, hogy a konkrét esetben a közügyek vitathatósága, a közügyek véleménynyilvánítás útján való véleményezhetősége elsőbbséget élvez, „felülírja” az indítványozó mint felperes személyiségi jogainak védelmét. Az indokolás kifejtette, hogy az úgynevezett Quaestor-ügy rendkívüli közfigyelmet keltett, a felperes pedig nem vitatottan a fő gyanúsított munkatársa volt. Továbbá a cikk meg nem cáfolt állítása szerint a felperes szorosan a Quaestor-csoporthoz köthető futballcsapathoz kapcsolódóan is végzett különböző tevékenységeket. Megállapította továbbá, hogy a felperes személyét éppen családi kapcsolata tette „érdekessé” az adott ügyben. Az indokolás azt is hangsúlyozta, hogy a cikkek nem tesznek olyan állításokat és külső, objektív szemlélet szerint nem keltenek olyan hamis látszatot, hogy a felperes saját személyében a büntető eljárás részesévé vált volna. Mindezekre tekintettel a kúriai ítélet indokolása megállapította, hogy az alperes nem lépte túl a felperes személyét illetően a közönséget közügyekben megillető tájékoztatás kereteit, mivel annak kötelezettsége – az érdekmérlegelés eredményeként – ­megelőzi a felperesnek a perben érvényesített személyiségi jogai védelmét.

[6] A felperes (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Pfv.IV.20.306/2017/7. számú ítélete ítélete ellen az Alkotmánybírósághoz, kérve azoknak az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe, valamint a VI. cikk (1) bekezdésébe ütközése folytán alaptörvény-ellenességük megállapítását és azok megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság a 3212/2020. (VI. 19.) AB határozatában a Kúria ítéletét megsemmisítette.

[7] Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó nevének hozzájárulása nélküli közzététele folytán – figyelemmel az indítványozó nem közszereplő voltára, továbbá arra, hogy a büntetőeljárás az indítványozót nem érintette, – a kúriai döntés alaptörvény-ellenes, mivel az sérti az indítványozó Alaptörvény VI. cikk szerinti magánszférájához való jogát.

[8] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kereset tárgyává tett írásokban az indítványozó mint felperes magánéletére vonatkozó azon információk, amelyek kizárólag a családi kapcsolat tényét a fenti aspektusból hozta nyilvánosságra a véleménynyilvánítási jog magasabb szintű oltalmát élvezik. A perbeli esetben az alperes közérdeklődésre számot tartó, jelentős súlyú bűncselekménnyel összefüggésben tudósított, nem volt indokolatlan, önkényes, és szükségtelen a híradás, amikor az indítványozó mint felperes magánéletének egy konkrét, ugyanazon, a kiemelt jelentőségű üggyel összefüggő, és csakis a fenti, meghatározott, a közügyhöz feltétlenül kapcsolódó aspektusból hozta nyilvánosságra, így a bírói döntés biztosította az érintett alapjogok kíméletes kiegyenlítését.

[9] Az Alkotmánybíróság azt állapította meg továbbá, hogy a kúriai döntés nem sértette az indítványozó magánszférájához való jogát azzal sem, hogy az indítványozót korábbi munkahelyére, valamint a futballcsapattal kapcsolatban végzett tevékenységére vonatkozó alperesi tényállítások tekintetében szintén tűrésre kötelezte. A kúriai döntés a fent megjelölt alkotmányossági szempontokat helyesen, az érintett magánszféra jog és a véleménynyilvánítási jog megfelelő kiegyenlítését biztosítva mérlegelte. Így a kifogásolt kúriai ítélet ebben a részében nem ütközött az Alaptörvény VI. cikkébe.

[10] Mindemellett az Alkotmánybíróság vizsgálata során ettől eltérő eredményre jutott az indítványozó mint felperes Facebook (az azon megjelenített fotói, illetve a fotókon szereplő családi információk), illetve más közösségi oldalán található adatai hozzájárulása nélküli felhasználását illetően. Erre vonatkozó vizsgálata során azt állapította meg, hogy a kúriai ítélet az alkotmányossági szempontokat, ezen belül a hozzátartozók védelmét nem megfelelően mérlegelve jutott arra a megállapításra, hogy az így nyilvánosságra hozott adatok folytán nem sérült szükségtelenül a felperes magánszférájához való joga. A kúriai ítélet ugyanis ezen adatokra nézve egyáltalán nem vizsgálta, hogy az abban nyilvánosságra hozott információk egyáltalán olyan nóvummal, hírértékkel szolgáltak-e, amelyek feltétlenül szükségesek voltak a kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügyre vonatkozóan a közvélemény tájékoztatására; illetve rendelkeztek-e olyan hírértékkel, ami a közvélemény adott ügy tekintetében történő tájékoztatásához elengedhetetlen volt. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint szintén nem folytatott le vizsgálatot a felülvizsgálati bíróság arra nézve, hogy amennyiben ez utóbbi eredményre jutott, úgy döntése meghozatala során figyelemmel volt-e arra, hogy a korlátozás nem haladja-e meg azt a szintet, mint amit az alkotmányosan igazolható cél elérése feltétlenül megkíván. Nevezetesen a fotó megjelentetése, illetve az ott látott tartalom hozzátett-e bármit a családi kapcsolatra vonatkozó hír értékéhez a véleménynyilvánítási joggal összefüggésben, egyáltalán releváns volt-e a kiemelt közérdeklődésre számot tartó üggyel összefüggésben, ugyanakkor ezzel szemben megfelelően biztosította-e, eleget tett-e a közeli hozzátartozó Alaptörvény VI. cikkében foglalt kiemelt védelme kötelezettségének. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria döntése során az indítványozó facebook, illetve más közösségi oldalán közzétett családi adatai nyilvánosságra hozatalával összefüggésben nem tárta fel az érintett alapjogok védelmi körét, továbbá nem mérte össze megfelelően az érintett alapvető jogokat, a kúriai ítélet nem tett eleget az Alaptörvényből fakadó védelmi kötelezettségének.

[11] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra az eredményre jutott, hogy a kúriai döntés folytán – a fentiekben már kifejtettek szerint – sérült az indítványozó Alaptörvény VI. cikkébe foglalt magánszférájához való joga.

A döntés indokolása

[12] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[13] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[14] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria ítéletét megsemmisítette, így a felülvizsgálati kérelem elbírálatlan maradt. Erre tekintettel a Kúria kötelezte a Kúria polgári tanácsát, hogy a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásban a Kúriának – nem érintve az ítélet azon részeit, amelyek tekintetében az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet nem állapított meg – figyelembe kell venni, hogy az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt, az egyén magán- és családi élete, otthona, kapcsolattartása kiemelt védelme folytán a közszereplők és nem közszereplők közeli hozzátartozói is különösen védendők. Önmagában a köz kíváncsisága nem alapozza meg egy kérdés közérdeklődésre számot tartó jellegét. A véleménynyilvánítás joga és a magánszféra konfliktusa során a közügy igen jelentős tárgyi súlya, a közvélemény tájékoztatása szükségessé teheti az indítványozó nem közszereplő volta ellenére személyes adatai védelmének korlátozását. Erre azonban alkotmányosan csak akkor kerülhet sor, ha a nem közszereplő magánszférájába tartozó adat, illetve információ nyilvánosságra hozatala olyan újdonsággal, hírértékkel szolgált, amely feltétlenül szükséges, elengedhetetlen volt a közvélemény tájékoztatásához.

[15] Záró rész

[16] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2020. szeptember 2.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke;
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,

Dr. Farkas Attila s.k. bíró