Kpk.39.042/2023/4. számú határozat

Dátum

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.042/2023/4.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Farkas Attila bíró

A kérelmező: hivatalból

Az ügy tárgya: a KúriaMfv.IV.10.080/2021/5. számú ítélete megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Az Alkotmánybíróság határozatának száma: 3408/2022. (X. 21.) AB határozat (belső ügyszám: (IV/459-13/2022.)

 

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3408/2022. (X. 21.) AB határozata alapján a Kúria munkaügyi ügyekben eljáró tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek jogelődje 1993. április 1. napján létesített munkaviszonyt az alperes gazdasági társaság jogelődjével. Az alperes 2017. január 31. napjától köztulajdonban álló munkáltatóvá vált. 2019. augusztus 26. napján a felperes jogelődjének munkaviszonyát felmondással megszüntette az alperes, aki kizárólag a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit alkalmazta. Eszerint a felperes négy havi végkielégítésre és hatvan napi felmondási időre jogosult a felmondási idő és a fizetendő végkielégítés mértékének megállapítása, elszámolása során. Nem alkalmazta viszont a felperesekre kedvezőbb feltételeket tartalmazó Ágazati Kollektív Szerződést, valamint az Egységes Kollektív Szerződést, tekintettel az Mt. hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.) szabályaira.

[2] A felperesek keresettel éltek a Szegedi Törvényszéknél, melyben az Mt. szerinti és a kollektív szerződés szerinti végkielégítés különbözete, továbbá a kollektív szerződés szerinti hosszabb felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest, kamatokkal együtt. Az elsőfokú bíróság a 3.M.70.013/2020/11. számú ítéletében kötelezte az alperest végkielégítés-különbözet, felmondási időre járó távolléti díj-különbözet és késedelmi kamata megfizetésére, valamint a perköltség és az eljárási illeték viselésére.

[3] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.084/2020/7. számú döntésében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria Mfv.IV.10.080/2021/5. számú ítéletével a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.

[4] A felperesek (a továbbiakban: indítványozók) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Mfv.IV.10.080/2021/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Az indítvány szerint a bírósági ítélet sérti többek között az Alaptörvény 28. cikkét, a XV. cikk (2) bekezdését, a XVII. cikk (2) bekezdését. Utaltak arra, hogy az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerint a jogértelmezés alapján a jogalkalmazás során is biztosítani kell, hogy a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható jogalanyok között nem tehető különbség anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Az indítványozók kitértek arra is, hogy a Kúria ítéletét érdemben befolyásoló jogértelmezés miért nem felel meg az Alaptörvény 28. cikkének.

Az Alkotmánybíróság határozata

[5] Az Alkotmánybíróság a 3408/2022. (X. 21.) AB határozatában megállapította, hogy a Kúria Mfv.IV.10.080/2021/5. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a 17/2022. (VIII. 1.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) azonos alkotmányossági kérdésekről már döntött, mint amelyeket a jelen ügyben a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz felvet. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben a Kúria Mfv.II.10.065/2021/7.  számú – a jelen ügyben vizsgált ítélettel alkotmányjogi szempontból azonos tartalmú – ítéletét megsemmisítette.

[6] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította, hogy a köztulajdonban álló munkáltatóknál foglalkoztatottak közül azonos csoportba tartoznak, akiknek a munkaszerződése az Mt. hatályba lépése előtt jött létre, és az Mt. hatályba lépése előtt kötött kollektív szerződés szerinti tartalommal. Ez független attól, hogy a munkáltató az Mt. hatályba lépése előtt, vagy után került köztulajdonba.

[7] Rögzítette, hogy a jogszabály értelmezése nem vezethet önkényes eredményre, jelen ügyben – az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdése szerinti kollektív szerződés kötéséhez való jogra, a kollektív szerződés jogforrási funkciójára, a kollektív szerződés talaján létrejött munkaszerződésekben biztosított alanyi jogok védelmére, az alanyi jogoknál az önkényes eredményre vezető jogértelmezés tilalmára tekintettel – az az értelmezés felel meg az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési szabálynak, amely szerint az Mth. 11. § (1) bekezdése a munkavállalók alanyi jogait illetően nem tesz különbséget az Mt. hatálybalépése előtt kötött kollektív szerződések és ezek érintett munkavállalói alanyi jogai között aszerint, hogy a munkáltató az Mt. hatálybalépése előtt vagy után került köztulajdonba.

[8] Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy jelen esetben a vitatott kúriai döntés azért nem felel meg az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményeinek, és áll ellentétben az alapvető jogok bármely helyzet szerinti különbségtétel nélküli biztosítására vonatkozó alapjoggal, a kollektív tárgyalások folytatásához és kollektív szerződések kötéséhez való alapjoggal, mert a Kúria a felmerült alkotmányjogi problémánál a kollektív szerződés és munkaszerződés mikénti érvényesüléséről nem az Alaptörvény XVII. § (2) bekezdésével és XV. cikk (2) bekezdésével összhangban döntött. Figyelmen kívül hagyta ezen alkotmányos tételeket, amikor az Mth. 11. § (1) bekezdése értelmezésével az összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalót illetően különbséget tett aszerint, hogy a munkavállaló munkáltatójánál az állam az Mt. hatálybalépése előtt vagy után szerzett többségi befolyást. Az Alkotmánybíróság szerint ezen értelmezést támasztja alá az Mth. 11. § (1) bekezdéséhez fűzött indokolás is.

[9] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz folytán eljáró Alkotmánybíróság a 3408/2022. (X. 21.) AB határozatában megállapította, hogy a Kúria Mfv.IV.10.080/2021/5. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

A döntés indokolása

[10] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[11] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[12] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria ítéletét megsemmisítette, így a felperes felülvizsgálati kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Kúria munkaügyi ügyekben eljáró tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel az Alkotmánybíróság 3408/2022. (X. 21.) AB határozatának megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy a bíróság legyen tekintettel az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményeire, az alapvető jogok bármely helyzet szerinti különbségtétel nélküli biztosítására vonatkozó alapjogra, valamint a kollektív tárgyalások folytatásához és kollektív szerződések kötéséhez való alapjogra.

[13] Végezetül a Kúria az ügyben eljáró munkaügyi tanácsnak felhívja a figyelmét arra, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja szerint az előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak van helye, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától. Ebből következően az eljáró tanácsnak át kell tekintenie a Kúria ezen tárgyú közzétett gyakorlatát, s ha az alkotmánybírósági határozatnak megfelelő új határozat csak úgy hozható meg, hogy az eltérne a Kúria BHGY-ban már közzétett határozatától, úgy a Bszi. fenti rendelkezéseire tekintettel kell eljárnia.

Záró rész

[14] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2023. május 8.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró