A Kúria határozata tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmény tárgyában

Printer-friendly versionPrinter-friendly version
Dátum: 
2019. February 14.

Tájékoztató a Kúria Bfv.I.1023/2018. számú jelentős ügyben 2019. január 8-án hozott határozatról: Az 1978. évi IV. törvény 210. §-a szerint a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kellett tekinteni. A Btk. 197. § (1) bekezdésébe ütköző, a (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette megvalósulása esetén a minősítésnek nem feltétele, hogy az elkövető a cselekményt erőszakkal vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel kövesse el. Jelentősége annak van, hogy a sértett a cselekmény elkövetésekor még nem töltötte be a tizenkettedik életévét.

A Kúria a szexuális erőszak bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a törvényszék és az ítélőtábla ítéletét hatályában fenntartotta.

A törvényszék  ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (2) bekezdés]. Ezért öt év fegyházbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, egyúttal kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A fellebbezések folytán másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének minősítette, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben pedig – a bűnügyi költség összegének helyesbítése mellett – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A terhelt védője indítványában az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott, kifejtve, hogy a bűncselekmény minősítése törvénysértő, mivel a Btk. 459. §-a szerinti fenyegetés a szexuális erőszak bűncselekménye tekintetében megszorítással irányadó, hiszen csak a közvetlen fenyegetés alapozza meg a bűncselekmény megvalósulását, és az adott ügyben ilyen súlyú fenyegetés, erőszak nem valósult meg, a terhelt magatartása legfeljebb más bűncselekmény törvényi tényállását (szexuális visszaélés, kényszerítés) alapozhatja meg.

Ezért az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt a megtámadott határozatok megváltoztatására és a védence terhére megállapított cselekmény kényszerítés vagy szexuális visszaélés bűntetteként történő minősítésére és a szabadságvesztés enyhítésére tett indítványt.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt a felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el a szexuális bűncselekményt.

Azt a tényállás nem tartalmazza, hogy a terhelt a sértettel szemben erőszakot vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazott.

A Btk. 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetéskor hatályos törvény szerint kell elbírálni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályos törvény enyhébb elbírálást eredményez.

A Btk. elbíráláskor hatályos 197. § (1) bekezdésébe ütköző (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének büntetési tétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

E minősítésnek nem feltétele, hogy az elkövető a cselekményt erőszakkal, vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel kövesse el.

Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.

Az 1978. évi IV. törvény 210. §-a szerint a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kellett tekinteni.

Így – ahogy azt az eljárt bíróságok és a Legfőbb Ügyészség is kifejtette – egyik minősítésnek sem feltétele, hogy az elkövető a cselekményt erőszakkal, vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel kövesse el. Jelentősége annak van, hogy a sértett a cselekmény elkövetésekor még nem töltötte be a tizenkettedik életévét.

Miután az elkövetéskor hatályos törvény szerint minősülő cselekmény büntetési tételének felső határa alacsonyabb, mint az elbíráláskori törvény szerinti minősülőé, a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva – helyesen alkalmazta a terhelttel szemben az elkövetéskor hatályos törvényt.

Így a jogerős ítéleti minősítés törvényes, és nem sértettek más anyagi jogi szabályt sem az eljárt bíróságok, a kiszabott büntetés neme és mértéke is törvényes.

Budapest, 2019. február 14.

A  Kúria  Sajtótitkársága