Az új Pp. jogértelmezési kérdései

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén lép hatályba. Az Országgyűlés által elfogadott törvény eddig is számos értelmezési kérdést vetett fel. A Kúria elnöke ezért, az új eljárási kódex értelmezési nehézségeket jelentő rendelkezéseinek megvitatása, a későbbiekben pedig a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolása érdekében egy konzultációs testület felállításáról rendelkezett.

A testületet dr. Orosz Árpád, a Polgári Kollégium kollégiumvezető-helyettese vezeti. Tagjai nagy gyakorlattal rendelkező és a polgári eljárásjogot kiválóan ismerő bírók, akik a testületben való részvételükkel a magyarországi bírósági szintek mindegyikét képviselik.

A konzultációs testület állásfoglalásai a bíróságokra nem kötelezőek, csupán iránymutatásokat fogalmaznak meg a felmerülő kérdések lehetséges értelmezésével kapcsolatban.

Bíró tagok:

Dr. Balogh Zoltán kollégiumvezető, Kecskeméti Törvényszék
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit kúriai bíró
Dr. Bartus Erika törvényszéki tanácselnök, Tatabányai Törvényszék
Dr. Bottka Erzsébet törvényszéki tanácselnök,  Budapest Környéki Törvényszék
Dr. Cseh Attila kúriai bíró
Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit ítélőtáblai tanácselnök, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Erőss Monika kúriai bíró
Dr. Farkas Attila kúriai bíró
Kostyákné dr. Vass Ágnes törvényszéki tanácselnök, Nyíregyházi Törvényszék
Dr. Kovács Helga Mariann törvényszéki tanácselnök, Fővárosi Törvényszék
Dr. Orosz Árpád kúriai tanácselnök, kollégiumvezető-helyettes
Dr. Puskás Péter kúriai bíró
Dr. Sifter Ágnes törvényszéki tanácselnök, Zalaegerszegi Törvényszék
Dr. Szabó Klára kollégiumvezető, Fővárosi Ítélőtábla
Dr. Szeghő Katalin ítélőtáblai tanácselnök, Szegedi Ítélőtábla
Dr. Tolnai Ildikó törvényszéki tanácselnök, Pécsi Törvényszék
Dr. Varga Edit Mária kúriai bíró
Vargáné dr. Gerényi Mónika kerületi bírósági bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság

A testület koordinátora:

Dr. Vasady Loránt Kúriára beosztott bíró

A testület segítői:

Dr. Gelencsér Dániel kúriai főtanácsadó
Kis Roxána bírósági tisztviselő

Budapest, 2017. január 17.

 

A Kúria elnöke által a konzultációs testületbe meghívott új bírók:

Dr. Dzsula Marianna ítélőtáblai bíró, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Madarász Anna kúriai bíró

Budapest, 2018. február 28.

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2018. szeptember 7.)

55.
A nem természetes személy felperes törvényes képviselőjének azonosító adatait akkor is fel kell tüntetni a keresetlevélben, ha a felperesnek a perben van meghatalmazott képviselője.

A Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontjában írtak szerint a keresetlevél bevezető részében fel kell tüntetni a felperes azonosító adatait, valamint az alperes ismert azonosító adatait. Az „azonosító adatok” kifejezés alatt a Pp. 7. § (1) bekezdés 2. pontja a „perben eljáró” törvényes vagy szervezeti képviselő nevét és kézbesítési címét érti. Ehhez igazodóan módosította a 2017. évi CXXX. törvény (Mód.tv.) az Fmhtv. 20. § (1) bekezdését, miszerint a fizetési meghagyás iránti kérelemben 2018. január 1. napjától „a kötelezett ismert Pp. szerinti azonosító adatait” is meg kell jelölni.

A Pp. 170. § (3) bekezdés d) pontja a keresetlevél záró részében feltüntetni rendeli a nem természetes személy fél törvényes képviselőjeként megjelölt személy és a meghatalmazott perbeli képviseleti jogát megalapozó tényeket és jogszabályhelyeket.

A keresetlevél bevezető részében az említett két adat előírása a Pp. 230. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint azt a célt szolgálja, hogy a felek (akár már a perfelvételi tárgyalásra) szabályszerűen idézhetők legyenek.

A másik oldalról: az alperes az írásbeli ellenkérelme bevezető részében köteles feltüntetni a keresetlevélben fel nem tüntetett azonosító adatait [Pp. 199. § (1) bekezdés b) pont], köztük – a Pp. 7. § (1) bekezdés 2. pontja szerint – a „perben eljáró törvényes képviselőjének” nevét és kézbesítési címét is. Ezen túlmenően az írásbeli ellenkérelem záró részében – egyebek mellett – az alperes köteles a saját „perben eljáró törvényes képviselője” (és meghatalmazottja) képviseleti jogát megalapozó tényeket és azok bizonyítékait is közölni. Az előzőek szerint a felperes által nem ismert alperesi azonosító adatok – így értelemszerűen az alperes részéről a „perben eljáró” törvényes képviselő adatai – közlésének kötelezettségét a Pp. az alperesre telepíti annak érdekében, hogy azok a kitűzés (és ezáltal az idézés) előtt a bíróság rendelkezésére álljanak. Ebből viszont nem következik az, hogy a felperestől a saját törvényes képviselőjét illetően nem követelhető meg ugyanez a keresetlevélben.

A keresetlevél bevezető részére vonatkozó rendelkezést [170. § (1) bekezdés b) pont] összevetve a záró részre vonatkozó rendelkezéssel [170.§ (3) bekezdés d) pont], a nem természetes személy azonosító adataira vonatkozó meghatározás [7. § (1) bekezdés 2. pont] tartalmával, az írásbeli ellenkérelem bevezető részére [199. § (1) bekezdés b) pont] és záró részére vonatkozó előírással [199. § (3) bekezdés b) pont], a tárgyalás kitűzésének szabályaival [179. § (1)-(2) bekezdések, 187-189. §§] – figyelemmel továbbá a jogi képviselőkre (72. §, 75. §) és a képviseleti jogosultság vizsgálatára (71. §) vonatkozó, valamint az Fmhtv. időközbeni módosításával kapcsolatos rendelkezésekre és azok indokolására is – az a következtetés adódik, hogy a nem természetes személy felek közül a felperes törvényes képviselőjének adatait akkor is fel kell tüntetni a keresetlevélben, ha a felperesnek a perben van meghatalmazott képviselője. Ebből következően a keresetlevél tartalmával kapcsolatban nem visszautasításra vezető követelmény a nem természetes személy alperes törvényes képviselője – ezzel analóg a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnél a nem természetes személy kötelezett törvényes képviselője – azonosító adatainak a feltüntetése.

[Pp. 7. § (1) bekezdés 2. pont, 72. §, 75. §, 170. § (1) bekezdés b) pont, 170.§ (3) bekezdés d) pont, 179. § (1)-(2) bekezdések, 187 -189. §§, 199. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés b) pont, Fmhtv. 20. § (1) bek.]

54.
Ha a járásbíróságra benyújtott keresetlevél az ott feltüntetett jog alapján a törvényszék, az előadott tényállításokból következő jog alapján viszont a járásbíróság hatáskörébe tartozik, a bíróság hiánypótlást rendel el, majd ennek eredményétől függően dönt abban a kérdésben, hogy szükséges-e a keresetlevél áttétele az eljárás megszüntetése mellett.

A felperesnek a Pp. 170. § (3) bekezdés b) pontja alapján a keresetlevél záró részében fel kell tüntetnie a bíróság hatáskörét és illetékességét megalapozó tényeket és jogszabályhelyet is.

A keresetlevél hiánypótlás nélkül visszautasítható, ha a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a Pp. 170. § (2) bekezdés b) vagy c) pontjában foglaltakat. Arról azonban nem rendelkezik a Pp., hogy mi a „jogkövetkezménye” a kötelező tartalmi elemmé vált érvényesíteni kívánt jogi minősítés téves megjelölésének, ha az érinti a bíróság hatáskörét vagy illetékességét.

A bíróságnak a hatáskörét és az illetékességét hivatalból kell vizsgálnia. Ebből következően hivatalból veszi figyelembe a hatásköre és az illetékessége hiányát és vonja le annak jogkövetkezményét [Pp. 24. § (1) bekezdés, 30. § (2) bekezdés] akkor is, ha a felperes által helytelenül megjelölt jogszabályhely alapján a hatásköre vagy illetékessége megállapítható lenne. Ha a keresetlevél emiatt következetlen, a bíróságnak – összhangban a Pp. 2. § (1) - (2) bekezdésében meghatározott rendelkezési elvvel is – hiánypótlást kell elrendelnie a hatásköre és illetékessége tárgyában. A bíróság ennek eredményétől függően – ha szükséges – rendelkezik az eljárás megszüntetése mellett a keresetlevél áttételéről vagy a keresetlevél visszautasításáról [176. § (2) bekezdés e) pont].

[Pp. 2. § (1) - (2) bekezdés, 24. § (1) bekezdés, 30. § (2) bekezdés, 170. § (2) bekezdés b)- c) pont, (3) bekezdés b) pont, 176. § (2) bekezdés e) pont]

53.
Ha a fél a formanyomtatványon benyújtott keresetlevél alapján kiadott hiánypótlási felhívásnak jogi képviselő közreműködésével úgy tesz eleget, hogy a megjelölt hiányokat formanyomtatványon teljesíti, a keresetlevél visszautasításának és további hiánypótlásnak nincs helye.

A Pp. a jogi képviselő nélkül eljáró félre – annak ellenére, hogy nem rendelkezik külön járásbírósági perrendről – a XV. Fejezetében az eljárási kötelezettségei és jogai érvényesítését segítő szabályokat tartalmaz. Ezek szerint a félnek a keresetlevelét jogszabályban meghatározott, erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjesztenie [21/2017. (XII. 22.) IM rendelet a polgári perben és a közigazgatási bírósági eljárásban alkalmazandó nyomtatványokról].

Ebből következően: a Pp. 115. §-a szerint hiánypótlásra visszaadott keresetlevelet a járásbíróság előtti eljárásban a félnek ismét formanyomtatványon kell benyújtania (CKOT 2017.11.20-21. - 40. sz. állásfoglalás); a jogi képviselő nélkül eljáró fél a Pp. 246. § (1) bekezdésében megjelölt iratait és az azokra vonatkozó hiánypótló iratait is csak a jogszabállyal rendszeresített formanyomtatványon – annak újbóli beadásával – terjesztheti elő (CKOT 2018.06.20-21. - 27. sz. állásfoglalás).

Arról viszont nem szól a Pp., hogy a jogi képviselő a meghatalmazása elektronikus úton való megküldésével egyidejűleg formanyomtatványon előterjesztheti-e a perfelvételre alkalmas keresetlevelet. Ebből azonban – minthogy a Pp. nem is tiltja azt, hogy a jogi képviselő is használja a formanyomtatványt – nem következik az, hogy a keresetlevelet hiánypótlás nélkül vissza kell utasítani akkor, ha a jogi képviselő közreműködése nélkül keresetlevelet előterjesztő fél a bíróság felhívásában megjelölt hiányokat formanyomtatványon, de már jogi képviselő útján pótolja.

A Pp. preambulumában megfogalmazott szempontokra (tisztességes eljárás, a józan észnek megfelelő jogalkalmazás) figyelemmel a Pp. 170. §-ának tartalmilag megfelelő keresetlevél „formanyomtatványi formája” miatt visszautasításnak nincs helye. A jogszabály által rendszeresített formanyomtatvány ugyanis a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdései szerinti szerkezeti egységek szerint tagolt, a félnek az ezeken belüli tartalmi elemeket kell feltüntetnie, függetlenül attól, hogy van-e jogi képviselője. Az eltérést a jogalap, jogi érvelés és jogszabályhely kötelező megjelölésének hiánya jelentheti. Ez a hiányosság azonban a jogi képviselő bekapcsolódása után újabb hiánypótlásra nem adhat alapot.

[Pp. 170. § (1)-(3) bek.]

52.
I. A bíróság a bírósági meghagyás kibocsátása során a felperes által felszámítottnál alacsonyabb összegben állapítja meg a perköltséget, ha a felperes a per tárgyának értékét tévesen határozta meg, illetve a perköltség összegét nyilvánvalóan jogszabálysértően számította fel.
II. A bíróságnak a bírósági meghagyás indokolásában az eltérés okára ki kell térnie.

A Pp. 181. § (1) bekezdése szerint a bíróság a bírósági meghagyást a közölt kereseti kérelemnek megfelelően bocsátja ki. A per tárgyát a kereseti kérelem, valamint annak a jogalapja és a ténybeli alapja adja meg együttesen. A perköltség ebből eredően nem a kereset része. A Pp. 82. § (1) bekezdése alapján ennek megfelelően a bíróság a felszámított perköltség viseléséről hivatalból köteles dönteni. Köteles továbbá a bíróság hivatalból vizsgálni a pertárgy értékét és ennek megfelelően a fizetendő perköltség mértékét is. Így abban az esetben, ha a fél által meghatározott pertárgyérték nem felel meg a jogszabályoknak, a Pp. 176. § (2) bekezdés f) pontja alapján hiánypótlásnak van helye, és ha a fél a bíróság által eltérően meghatározott pertárgyértékhez képest a hiányzó illetéket nem fizeti meg, úgy a keresetlevelet vissza kell utasítani.

Az előzőekből következik, hogy olyan eset nem merülhet fel, hogy a bírósági meghagyás kibocsátásakor a felszámítottnál magasabb összegben kellene, vagy lehetne a perköltséget megállapítani; a fel nem számított költséget pedig – a Pp. 82. § (3) bekezdése alapján – egyébként sem lehet figyelembe venni.

Előfordulhat azonban, hogy a bíróságnak a perköltséget a fél által megállapítottnál alacsonyabb összegben kell meghatároznia. Tekintettel arra, hogy a perköltség nem része a keresetnek, valamint e tekintetben a bíróságnak hivatalból kell eljárnia, alappal vonható le az a következtetés, hogy nincs akadálya annak, hogy a bíróság a bírósági meghagyás kibocsátása során a perköltséget a felszámítottnál alacsonyabb összegben, a jogszabályoknak megfelelően állapítsa meg.

Nem támogatható ugyanis az az álláspont, amely szerint akkor, ha a fél a pertárgyértéket – tévesen – magasabb összegben határozta meg, vagy jogszabálysértő módon számított fel költséget, akkor pusztán ez okból, az ellenérdekű fél magasabb összegű perköltség megfizetésére legyen kötelezhető. Alátámasztja mindezt az is, hogy a Pp. 182. § (1) bekezdése a felperes részére is jogorvoslati lehetőséget biztosít, hiszen ha a bírósági meghagyásnak meg kellene felelnie a kereseti kérelemben foglaltaknak, akkor csak a bíróság esetleges tévedésének a lehetősége lehetne az oka annak, hogy a kérelmet előterjesztő fél is ellentmondással élhet a bírósági meghagyással szemben. Ki kell emelni e körben a Pp. 182. § (1) bekezdés harmadik fordulatát, amely kifejezetten a perköltség tekintetében ad a főszabályhoz képest egy elbírálási könnyítést.

A bírósági meghagyás kibocsátásakor ezért lehetőség van arra, hogy a bíróság a perköltség összegét a fél által tévesen felszámítottnál alacsonyabb összegben állapítsa meg. Ennek esetei azonban – figyelemmel arra, hogy a bírósági meghagyással a bíróság a keresetet nem bírálja el, csak a mulasztást szankcionálja – az ítéleti döntéshez képest korlátozottak. Eltérésre csak akkor van lehetőség, ha a fél a pertárgy értékét tévesen határozta meg, valamint akkor, ha a perköltség összegét a jogszabályoktól eltérően, azaz jogszabálysértően számította fel. Nincs mód így arra, hogy a bíróság mérlegelje a költségigény megalapozottságát vagy összegszerűségét, következésképpen eltérésnek csak jogszabálysértő költségszámítás esetében van helye (értve ez alatt azt az esetet is, ha a felperes nem csatolja a felszámításban szereplő adatok alátámasztására szolgáló okiratokat). Az eltérés okára a bíróságnak a bírósági meghagyás indokolásában ki kell térnie.

[Pp. 82. § (1) és (3) bek., 181. § (1) bek., 182. § (1) bek.]

51.
A házassági bontóperben, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti perekben, ha a felperes gyermektartásdíj megfizetésére is kéri kötelezni az alperest, bírósági meghagyás a kereset tartásdíjra irányuló részére sem bocsátható ki.

A Pp. XXXI. Fejezete az egyes személyi állapottal kapcsolatos perek részletes szabályai előtt meghatározza a személyi állapotot érintő perek gyűjtőfogalmát és azokat a közös eljárási szabályokat, amelyek valamennyi személyi állapottal kapcsolatos per esetében eltérést jelentenek a törvény általános részében foglalt szabályoktól.

A személyi állapotot érintő perek közé tartoznak – többek között – a házassági perek és a szülői felügyelettel kapcsolatos perek (Pp. 429. §). A házassági bontóper házassági pernek minősül [Pp. 453. § (1) bek.]. A szülői felügyelettel kapcsolatos pereken a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, valamint a szülői felügyelet megszüntetése és a visszaállítása iránt indított pert kell érteni (Pp. 472. §).

A Pp. 455. §-a meghatározza a házasság felbontása iránti keresettel összekapcsolható – többek között – a házastársak gyermekének tartására, a gyermeket érintő szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére vonatkozó kereseteket. A Pp. 476. §-a alapján a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a Pp. 480. §-a szerint a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, míg a Pp. 483. §-a értelmében a szülői felügyelet megszüntetése iránti keresettel kapcsolható össze a gyermek tartása iránti kereset.

Az elsőfokú eljárás általános szabályai szerint a bírósági meghagyás kibocsátása az írásbeli ellenkérelem elmulasztásának következménye. A jogalkotó e jogintézmény alkalmazását a személyi állapottal kapcsolatos perek céljára és a személyi állapottal kapcsolatos jogviszonyok rendezéséhez fűződő társadalmi érdekre tekintettel nem tartotta indokoltnak. A személyi állapotot érintő perekben ezért nincs helye bírósági meghagyás kibocsátásának [Pp. 432. § (1) bek. d) pont].

A törvényi szabályozásból következően ezekben a perekben az alperes írásbeli ellenkérelme hiányában sincs helye az érvényesített gyermektartásdíj követelésre nézve bírósági meghagyás kibocsátásának.

[Pp. 429. §, 432. § (1) bek. d) pont, 453. § (1) bek., 455. §, 472. §, 476. §, 480. §, 483. §]

Oldalak