Az új Pp. jogértelmezési kérdései

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén lép hatályba. Az Országgyűlés által elfogadott törvény eddig is számos értelmezési kérdést vetett fel. A Kúria elnöke ezért, az új eljárási kódex értelmezési nehézségeket jelentő rendelkezéseinek megvitatása, a későbbiekben pedig a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolása érdekében egy konzultációs testület felállításáról rendelkezett.

A testületet dr. Orosz Árpád, a Polgári Kollégium kollégiumvezető-helyettese vezeti. Tagjai nagy gyakorlattal rendelkező és a polgári eljárásjogot kiválóan ismerő bírók, akik a testületben való részvételükkel a magyarországi bírósági szintek mindegyikét képviselik.

A konzultációs testület állásfoglalásai a bíróságokra nem kötelezőek, csupán iránymutatásokat fogalmaznak meg a felmerülő kérdések lehetséges értelmezésével kapcsolatban.

Bíró tagok:

Dr. Balogh Zoltán kollégiumvezető, Kecskeméti Törvényszék
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit kúriai bíró
Dr. Bartus Erika törvényszéki tanácselnök, Tatabányai Törvényszék
Dr. Bottka Erzsébet törvényszéki tanácselnök,  Budapest Környéki Törvényszék
Dr. Cseh Attila kúriai bíró
Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit ítélőtáblai tanácselnök, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Erőss Monika kúriai bíró
Dr. Farkas Attila kúriai bíró
Kostyákné dr. Vass Ágnes törvényszéki tanácselnök, Nyíregyházi Törvényszék
Dr. Kovács Helga Mariann törvényszéki tanácselnök, Fővárosi Törvényszék
Dr. Orosz Árpád kúriai tanácselnök, kollégiumvezető-helyettes
Dr. Puskás Péter kúriai bíró
Dr. Sifter Ágnes törvényszéki tanácselnök, Zalaegerszegi Törvényszék
Dr. Szabó Klára kollégiumvezető, Fővárosi Ítélőtábla
Dr. Szeghő Katalin ítélőtáblai tanácselnök, Szegedi Ítélőtábla
Dr. Tolnai Ildikó törvényszéki tanácselnök, Pécsi Törvényszék
Dr. Varga Edit Mária kúriai bíró
Vargáné dr. Gerényi Mónika kerületi bírósági bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság

A testület koordinátora:

Dr. Vasady Loránt Kúriára beosztott bíró

A testület segítői:

Dr. Gelencsér Dániel kúriai főtanácsadó
Kis Roxána bírósági tisztviselő

Budapest, 2017. január 17.

 

A Kúria elnöke által a konzultációs testületbe meghívott új bírók:

Dr. Dzsula Marianna ítélőtáblai bíró, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Madarász Anna kúriai bíró

Budapest, 2018. február 28.

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2018. november 30.)

61.
I. Amennyiben az ügy 2018. november 23-án vagy azt megelőzően indult, de a keresetlevél visszautasítására az Itv. 2018. november 24-én hatályba lépett módosítását követően kerül sor, úgy az eljárás a visszautasítás folytán illetékmentessé válik.
II. Ha az elsőfokú bíróság a visszautasító végzése meghozatalakor hatályos szabályok szerint mérsékelt illeték megfizetésére kötelezte a felperest, az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel támadott rendelkezését a másodfokú bíróság e körben nem változtathatja meg. Ha az elsőfokú bíróság a visszautasító végzésében nem rendelkezett az illeték megfizetéséről vagy mérsékléséről, a másodfokú bíróságnak az elsőfokú végzés meghozatalakor hatályos jogszabályok szerint kell rendelkeznie az illeték megfizetéséről.
III. Abban az esetben, ha a keresetlevél visszautasítása 2018. november 24. előtt történt, és utóbb a felperes a keresetlevél hatályainak fenntartását kéri a Pp. 178. § (1)-(2) bekezdései alapján, akkor még alkalmazandó az Itv. – 2018. november 23-ig hatályban volt – 58. § (2) bekezdése. Emiatt csak a megfizetett illeték mérsékelt összegén felüli része számít be az ismételten benyújtott keresetlevél folytán keletkező eljárás illetékébe.

Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 79. §-a a következők szerint módosította az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontját:

(Illetékmentes a polgári és közigazgatási ügyekben:)

„a) az eljárás, ha a bíróság az eljárást (ide értve a fellebbezési és felülvizsgálati eljárást is) megindító beadványt – cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül – visszautasítja, vagy az eljárást a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 259. §-ában foglalt okokból, illetve az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegése miatt vagy azért szünteti meg, mert az eljárást megindító beadvány visszautasításának lett volna helye, továbbá az ezen eljárásban hozott döntés elleni fellebbezés és felülvizsgálat.”

A Módtv. 251. § (1) bekezdése kimondja, hogy a módosítás – a (2)-(11) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a kihirdetését követő napon, azaz 2018. november 24-én lép hatályba. A megjelölt 79. §-ra vonatkozóan a (2)-(11) bekezdés nem tartalmaz külön rendelkezést.

Emiatt felvetődik a kérdés, hogy a folyamatban lévő ügyekben lehet-e alkalmazni az Itv. módosított 57. § (1) bekezdés a) pontját.

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdése ad útmutatást a szabályozási átmenetek esetére, és előírja, hogy „a jogszabályi rendelkezést – ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatályba lépését követően
a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.”

Megállapítható, hogy a jogszabály eltérően nem rendelkezett, a hatályba léptető rendelkezéseknél nem szerepel, hogy valamely módosított rendelkezést csak a Módtv. hatályba lépését követően indult ügyekben kell alkalmazni, ezért az – a Jat. idézett szabálya alapján – a hatályba lépését követően megkezdett eljárási cselekményekre is irányadó.

Az eljárási cselekmények különböznek aszerint, hogy kitől erednek: megkülönböztethetők a bíróság és a felek eljárási cselekményei. A jelen jogértelmezési kérdéssel összefüggésben annak van jelentősége, hogy a keresetlevél visszautasítása nem egy megkezdett eljárási cselekmény folytatásának, hanem a már folyamatban lévő eljárásban megtett önálló eljárási cselekménynek minősül (EBD2014.P.7.).

Az adott esetben a keresetlevél visszautasítása mint a bíróság eljárási cselekménye az, amely az eljárást – utólag – illetékmentessé teszi. Emiatt, ha a keresetlevél visszautasítása a Módtv. hatályba lépését követően történik, arra az illetékmentesség kedvezménye vonatkozik a mérsékelt illetékben való marasztalás helyett.

Ebből okszerűen következik egyrészről az, hogy ha a folyamatban lévő ügyben első fokon még nem került sor a Pp. 176. §-a alapján a keresetlevelet visszautasító végzés meghozatalára, akkor a Módtv. hatályba lépését követően meghozott végzés esetében az illetékmentesség nemcsak a keresetlevelet visszautasító végzés elleni fellebbezésre, hanem magára az eljárást indító beadványra is kiterjed. Azaz, meg kell állapítani, hogy illetékmentes az eljárás, és a lerótt teljes kereseti illeték (nem csak annak 90%-a) visszaigényelhető. Ha pedig a felperes költségkedvezményt kért, vagy tárgyi költségkedvezmény állt fenn, vagy egyáltalán nem rótt le illetéket és nem is kért költségkedvezményt, a felperest nem kell kötelezni a mérsékelt (10%-os) illeték megtérítésére.

Másrészről, ha az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a Módtv. hatálybalépése előtt visszautasította, és rendelkezett az illeték mérsékléséről, annak megfizetéséről vagy visszaigényelhetőségéről, akkor – mivel az elsőfokú eljárásra még nem vonatkozott az illetékmentesség (csak a fellebbezés előterjesztésénél volt a kedvezmény) – utóbb a másodfokú bíróság a végzésnek az illetékkel kapcsolatos, felsorolt rendelkezéseit már nem változtathatja meg.

Harmadrészről, ha az elsőfokú bíróság a keresetlevelet visszautasító végzésében elmulasztott rendelkezni a le nem rótt, mérsékelt illeték megfizetéséről, és a másodfokú bíróság felülbírálja a határozatot, figyelembe kell venni, hogy a Pp. 383. § (6) bekezdése – hasonlóan az 1952. évi Pp. 253. § (3) bekezdéséhez – úgy rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem, csatlakozó fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül, hivatalból határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről. E rendelkezés alapján tehát az Itv. korábbi szabályainak megfelelően pótolnia kell az elsőfokú bíróság mulasztását (értelemszerűen az Itv.-nek az elsőfokú végzés meghozatala időpontjában hatályos rendelkezései figyelembe vételével).

Előfordulhat, hogy a keresetlevél visszautasítása még 2018. november 24. előtt történt, és utóbb a felperes a keresetlevél hatályainak fenntartását kéri a Pp. 178.§ (1)-(2) bekezdései alapján. Ilyenkor azonban nem hivatkozhat arra, hogy a megváltozott jogszabályi rendelkezésre tekintettel az eljárás illetékmentessé vált, így a megfizetett illeték teljes összegét be lehet számítani az ismételten benyújtott kérelem folytán keletkező eljárás illetékébe. A megkezdett eljárási cselekmény (az előbbiek szerint a bíróság visszautasító végzésének meghozatala) ugyanis a Módtv. hatályba lépése előtt történt.

[Pp. 176. §., 178. § (1)-(2) bek., 259. §, 383. § (6) bek., Itv. 57. § (1) bek. a) pont, 58. § (2) bek.]

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2018. október 12.)

60.
A perújítás megengedhetősége tárgyában hozott – a perújítást megengedő vagy a perújítási kérelmet elutasító – végzés külön fellebbezéssel támadható.

A Pp. 401. § (1) bekezdésének második mondata szerint a bíróságnak a perújítás megengedhetősége tárgyában tárgyaláson kívül hozott végzése ellen külön fellebbezésnek van helye. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Pp. 402. § (3) bekezdésének második mondata az ugyanilyen tárgyban tárgyaláson hozott végzés vonatkozásában is. A normaszöveg megfogalmazásából következően a bíróság akár megengedi a perújítást, akár elutasítja a perújítási kérelmet, végzése – a törvényjavaslat miniszteri indokolásában megfogalmazott eltérő álláspont ellenére – mindkét esetben külön fellebbezéssel támadható. Azt, hogy nemcsak a perújítási kérelmet elutasító, hanem a perújítást megengedő végzés ellen is külön fellebbezésnek van helye, alátámasztja az is, hogy az eljárás a perújítás megengedése esetén a Pp. 401. § (1) bekezdéséből, illetve 402. § (3) bekezdéséből kitűnően csak az erről rendelkező végzés jogerőre emelkedése után folytatható.

[Pp. 401. § (1) bekezdés, 402. § (3) bekezdés]

59.
A perújítás megengedhetőségéről külön végzéssel kell határozni.

Ha a perújítási kérelem visszautasításának a Pp. 399. § (1) és (4) bekezdése alapján nincs helye, a szükséges – a Pp. 399. § (2) és (3) bekezdésében szabályozott – előkészítő intézkedések megtételét követően a bíróság előtt két út áll: a perújítás megengedhetőségét tárgyaláson kívül vagy a perújítási perfelvételi tárgyaláson vizsgálhatja.

A törvény ugyan kifejezetten nem mondja ki, de a perújítás feltételeinek vizsgálatára vonatkozó szabályozásból az következik, hogy a bíróságnak a perújítás megengedhetőségéről – akár tárgyaláson kívül, akár tárgyaláson vizsgálja azt – külön végzéssel kell határoznia. Ez alól a Pp. 400. § (2) bekezdése értelmében csupán az az eset képez kivételt, amikor a perújítási kérelem sikeres alkotmányjogi panaszon alapszik, mivel ilyenkor a perújítás a törvény erejénél fogva megengedett.

A meg nem engedhető perújítási kérelem esetében ugyanis az elutasító határozat meghozatala értelemszerűen szükséges az eljárás lezárásához, ha pedig a perújítás megengedésének feltételei fennállnak, az eljárás – a megengedhetőség tárgyaláson kívüli vizsgálata esetén a Pp. 401. § (1) bekezdésének harmadik mondata, tárgyaláson történő vizsgálat esetén pedig a Pp. 402. § (3) bekezdésének utolsó mondata értelmében – csak a megengedhetőség tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedése után folytatható.

Mindezekből következően tehát abban az esetben, ha a bíróság a perújítás törvényi feltételeinek vizsgálata alapján azt állapítja meg, hogy a perújítás megengedhető, külön végzéssel erről kell rendelkeznie, vagyis a bíróság a perújítást ilyenkor megengedi. Ellenkező esetben a perújítási kérelmet végzésével elutasítja.

[Pp. 399. § (1)-(4) bekezdés, 400. § (2) bekezdés, 401. § (1) bekezdésének 402. § (3) bekezdés]

58.
A perújítási kérelem alaki vagy tartalmi hiányossága esetén van helye hiánypótlásnak, kivéve azt az esetet, amikor a jogi képviselő a kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok figyelembevétele nélkül terjeszti elő a perújítási kérelmet.

A perújítási eljárást megindító perújítási kérelmet írásban kell benyújtani. E kérelem alaki kellékeit illetően a beadványok alaki kellékeire vonatkozó, a Pp. 114. §-ában rögzített általános előírások megfelelően irányadók. A perújítási kérelmen tehát fel kell tüntetni a Pp. 114. § (1) bekezdésében meghatározott adatokat, ügyvédi képviselet esetén pedig – ha a törvény papír alapú benyújtást lehetővé tesz – az ügyvédnek a perújítási kérelem első példányát – a Pp. 114. § (3) bekezdése értelmében – eredeti aláírásával kell ellátnia; egyébként a fellebbezés első példányát a Pp. 325. §-ában meghatározott kellékekkel rendelkező, teljes bizonyító erejű magánokirati formának megfelelően kell elkészíteni. A hagyományos módon benyújtható perújítási kérelem esetében alkalmazni kell a Pp. 114. § (2) bekezdésének előírásait is, amelyek szerint a perújítási kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelt; ha több félnek közös képviselője van, részükre együttesen egy példányt kell számításba venni. A beadvány mellékleteinek egy-egy másolatát csatolni kell a beadvány többi példányához is. Elektronikus ügyintézés esetében pedig a Pp. XLVI. fejezetének rendelkezései az irányadók.

A perújítási kérelemnek a szabályozás értelmében három minden esetben kötelező, és egy negyedik – speciális esetben szükséges – tartalmi kelléke van. Ezek a következők:

‒    a perújítással támadott ítélet megjelölése,
‒    a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem előadása,
‒    a perújítás alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékainak megjelölése, valamint
‒    abban az esetben, ha a kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap eltelte után terjesztették elő, az erre vonatkozó okok előadása.

A bíróságnak a Pp. 399. § (2) bekezdése értelmében meg kell vizsgálnia, hogy a perújítási kérelem rendelkezik-e a beadványokra irányadó általános szabályok szerint szükséges alaki és a Pp. 397. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi kellékekkel.

Ha a jogi képviselő útján eljáró fél a perújítási kérelmet a kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok figyelembevétele nélkül papír alapon, vagy elektronikus úton, de nem megfelelő módon terjeszti elő, azt a bíróság – az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület 43. sz. állásfoglalásának megfelelően – hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja.

Ha viszont a vizsgálat eredményeként az állapítható meg, hogy a perújítási kérelemnek egyéb hiányosságai vannak, a bíróság a Pp. 115. §-ában foglaltaknak megfelelően felhívja a perújítási kérelem előterjesztőjét a hiányok pótlására. Hiánypótlásnak – miután azt a törvény nem zárja ki – az említett eset kivételével a kérelem alaki és tartalmi hiányosságai miatt is helye van. Ha a hiánypótlási felhívásnak a megadott határidőben a kérelem előterjesztője nem tesz eleget, a bíróság a perújítási kérelmet tárgyalás kitűzése nélkül visszautasítja.

[Pp. 114. §, 115. § 325. §, 397. § (2) bekezdés, 399. § (2) bekezdés]

57.
I. Ha az alperes írásbeli ellenkérelme alaki védekezésként csupán illetékességi kifogást tartalmaz, és az olyan időben érkezett meg a bíróságra, hogy a 45 napos határidőn belül még van lehetőség érdemi védekezés előterjesztésére, a bíróság – illetékessége megállapítása mellett – erről tájékoztathatja az alperest. Ha az alperes egyben az eljárás megszüntetését is kéri, célszerű dönteni az erre irányuló kérelem elutasításáról.
II. Ha az alaki védekezésként előterjesztett illetékességi kifogás megalapozatlan, az alperes kérheti a bíróságnak a perfelvétel – tárgyalás mellőzésével történő – lezárásáról szóló értesítése alapján tárgyalás tartását, majd perfelvételi iratban, továbbá a Pp. 197. § (1) bekezdése vagy a Pp. 187. § b) pontja szerint kitűzött perfelvételi tárgyaláson megteheti az érdemi védekezést is tartalmazó perfelvételi nyilatkozatát.
III. A Pp. 183. § (5) bekezdése szerinti pénzbírság kiszabásánál értékelni kell az eset összes körülményeit.

A Pp. rendszerében az alaki és az érdemi ellenkérelem előterjesztése nem vagylagos védekezési lehetőség, hanem egymás melletti. Ez azt jelenti, hogy ha az alperesnek az alaki védekezésen túl érdemi védekezése is van, ellenkérelmében egyidejűleg azt is elő kell terjesztenie. Erre a Pp. 203. § (3) bekezdése szerint a kereset közlésekor figyelmeztetni is kell az alperest.

Az alaki védekezés az ügy érdemi eldöntését gátló perakadályra (pergátló kifogás) hivatkozással az eljárás megszüntetésére irányul. A Pp. előírja, hogy alaki védekezés esetén nem elegendő a kifogás feltüntetése (például hatásköri, illetékességi kifogás bejelentése), hanem az eljárás megszüntetésére irányuló kérelemben egyértelműen meg kell jelölni az arra alapot adó okot és jogszabályi rendelkezést, valamint a tényeket is.

A Pp. 240. § (3) bekezdése akkor írja elő az áttétellel együtt az eljárás megszüntetését, ha a per más ügyben eljáró bíróság hatáskörébe vagy kizárólagos illetékességébe tartozik [Pp. 240. § (1) bek. e) pont].

Mindemellett az alperes más esetekben is előadhatja, hogy nem kíván a szerinte illetékességgel nem rendelkező bíróság előtt érdemi ellenkérelmet előadni.  Például:

‒    a felperes által megjelölt általános illetékességi ok nem áll fenn, mert az alperes a keresetlevél benyújtásakor már nem azon a címen lakott, amelyet a felperes a keresetlevelében megjelölt,
‒    a felperes által megjelölt vagylagos illetékességi ok nem áll fenn, mert az alperes szerint a kár szerződéssel okozott, így nem lehet hivatkozni a szerződésen kívüli kártérítésen alapuló vagylagos illetékességi okra,
‒    a felperes által megjelölt kizárólagos illetékességi ok nem áll fenn, mert a felperes a Pp. 26. § (2) bekezdése szerint az igényét nem a károkozótól eltérő harmadik személlyel szemben érvényesíti, 
‒    alávetéses illetékességi ok nem áll fenn, mert az alperes vitatja, hogy a felek között az alávetéses illetékességre vonatkozóan a szerződés létrejött volna.

A Pp. 199. § (2) bekezdés a) pontjának megszorító értelmezése szerint alaki védekezésnek csak az minősülne, ha az eljárás megszüntetésével együtt kellene az áttételről dönteni. Bírósági meghagyást azonban nem lehet kibocsátani a felsorolt tartalmú védekezések esetén sem, azaz, ha az alperes alaki védekezés mellett érdemi védekezést nem terjeszt elő, bírósági meghagyás kibocsátásának akkor sincs helye, ha az alaki védekezés megalapozatlan.

Ha az alperes csak illetékességi kifogást terjeszt elő, a következő esetekkel kell számolni:

Az alperes a számára az írásbeli ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló 45 napos határidő olyan időszakában is előterjesztheti az illetékességi kifogását, amikor még tájékoztatni lehet arról, hogy a bíróság illetékessége fennáll. Ebben az esetben annak ellenére, hogy a Pp. ilyen tartalmú határozat meghozatalára nem kötelezi a bíróságot, a „tisztességes eljárás” alapelvéből adódóan célszerű dönteni az eljárás megszüntetésére irányuló kérelem elutasításáról, nem fellebbezhető végzéssel a bíróság illetékességét megállapítani és tájékoztatni az alperest arról, hogy ennek ismeretében a 45 napból még hátralévő időtartam alatt előterjesztheti az érdemi védekezését is.

Amennyiben az előzőekben írtakra nincsen mód, akkor – mivel bírósági meghagyás nem bocsátható ki – a bíróságnak a perfelvételt le kell folytatnia.

Ha pedig az alperes csupán alaki védekezést terjesztett elő, úgy – a Pp. 181. § (3) bekezdése és 203. § (2) bekezdése alapján – a Pp. vélelmet állít fel arra, hogy az alperes a keresetet érdemben nem vitatja. Ezt azonban csak addig lehet így tekinteni, amíg az alperes nyilatkozatot nem tesz. A Pp. 183. § (5) bekezdése szerint, azt a felet, aki perfelvételi nyilatkozatát úgy teszi vagy változtatja meg, hogy arra a perfelvétel során perfelvételi iratban vagy tárgyaláson korábban lehetősége volt, a bíróság pénzbírsággal sújtja. A pénzbírság kiszabásánál értékelni kell az eset összes körülményeit.

A bíróság – amiatt, hogy érdemi ellenkérelem nincs – a perfelvétel módjai közül: a Pp. 187. § c) pontja szerint – a perfelvételi tárgyalás mellőzését vagy a Pp. 187. § b) pontja szerint a perfelvételi tárgyalás kitűzését választhatja.

[Pp. 26. § (2) bekezdés, 181. § (3) bekezdés, 183. § (5) bekezdés, 187. §, 199. § (2) bekezdés a) pont, 203. § (2) és (3) bekezdés, 240. § (1) bekezdés e) pont és (3) bekezdés]

Oldalak