A Kúria Mfv.II.10.089/2018 számú döntésében kimondta: ha a Kttv. 66. § (2), valamint 76. § (2) bekezdésében előírt feltételek fennállnak, a munkáltató jogában áll eldönteni, hogy a kormánytisztviselő (köztisztviselő) kötelezettségszegése miatt a jogviszonyt a vezetője bizalmát elvesztette felmentési okkal megszünteti, vagy a kormánytisztviselővel (köztisztviselővel) szemben fegyelmi eljárást indít.
Az alperes közös önkormányzati hivatal 2014. december 8-án kelt felmentéssel megszüntette a felperes jogviszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 63. § (2) bekezdés e) pontja alapján, a vezetőjének bizalmát elvesztette felmentési okra hivatkozva. Ennek indokolása szerint a felperes, aki a közös önkormányzati hivatal jegyzője volt, – többek között – a községek polgármestereinek munkájához több alkalommal elmulasztott segítséget nyújtani. A polgármestert nem tájékoztatta megfelelően a hivatal ügyeiről, valamint távollétében (2014. november 19. és 2014. november 21. között) olyan intézkedéseket tett, amelyhez a jogszabály a polgármester részére egyetértési jogot biztosít. Mindezen kötelezettségszegések az érintett polgármesterek bizalmának elvesztését eredményezték.
A felperes keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, majd a felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésként a Pp. 2. § (1) bekezdése, 3. § (2) bekezdése, 164. § (2) bekezdése, az Mt. 56. § (4) bekezdése, 64. § (2) bekezdése, valamint a Kttv. 10. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott.
A felperes szerint a felmentés indokolásában közölt körülmény önmagában nem elégíti ki a világos indokolás követelményét, nem derül ki belőle, hogy melyek azok a tények és események, melyek a bizalmi viszony megromlásához vezettek. Nem derült ki, hogy konkrétan mikor, milyen módon kért tájékoztatást nem adott meg, illetőleg szerepel benne, hogy a polgármester távolléte alatt olyan intézkedést tett, amelyhez egyetértési jogot biztosít a jogszabály, azonban nincs benne megnevezve, hogy pontosan milyen intézkedést tett meg a felperes jogtalanul. A felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a felmentés indokolását „összefoglaló megjelölésként” értékelték, valamint azt is sérelmezte, hogy a felmentés indokolása a perben jogszabálysértően bővítésre került.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kttv. 76. § (2) bekezdése szerint a kormánytisztviselő vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni feladatait, szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőknek a munkatársakkal való alkotó együttműködést, a szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést.
A Kttv. 66. § (1) és (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a 76. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget.
A bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.
Az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló iratok alapján jogszabálysértés nélkül vontak le következtetést arra, hogy a felmentés indoka valós és okszerű, a vezetőjének bizalmát elveszítette felmentési ok az adott esetben bizonyított és az, hogy a felperes mely magatartása volt azzal közvetlen összefüggésben, minden kétséget kizáróan ismert volt a felperes előtt [Kttv. 63. § (2) bekezdés e) pont, 63. § (3) bekezdés].
A Kttv. hatályba lépésével megszűnt az a korábbi jogi megoldás, amely az Mt. közszolgálati jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseit kifejezett utaló szabályok segítésével határozta meg. Minthogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) a Kttv.-nek nem háttérszabálya, a felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott az Mt. egyes rendelkezéseinek megsértésére.
Az alperes felmentő intézkedésének jogszerűségét a másodfokú bíróság kizárólag a felperesnek a hivatalban lévő polgármester távollétében, 2014. november 19. és 2014. november 21. között tett intézkedései miatt állapította meg, melyről a polgármesternek nem volt tudomása, amelyhez egyetértését nem adta. Minden alapot nélkülözően hivatkozott a felperes arra, hogy számára nem volt világos a felmentés indoka, abból nem tudhatta, hogy miért következett be vele szemben a bizalomvesztés. Ehhez képest a felperes maga érvelt azzal, hogy a polgármester 2014. november 23-án szóban figyelmeztette azért, mert elmulasztotta a vele való egyeztetést. 2014. november 24-én a polgármester felhívására írt feljegyzésében – többek között – azt írta le, hogy november 19-ét követően „felvettem a kapcsolatot a volt polgármesterrel és kértem, támogassa a rendelkezésre álló 3000 e forint kiosztását”. „Tekintettel arra, hogy a célfeladatok elvégzése 2014. szeptember 30. napja előtt teljesültek, ezért valamennyi köztisztviselő részére az engedélyezés a volt polgármester útján történt”. A 2014. november 25-én megtartott zárt képviselő-testületi ülésen a 4. napirendi pont volt a felperes személyi ügye.
Mindezen előzmények értékelése mellett az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül fogadták el a felmentés indokolásában foglaltakat összefoglaló indokolásként, nem volt akadálya annak, hogy az összefoglaló indokolás keretei között az alperes a 2014. november 19. és 2014. november 21. között a polgármester távollétében történt kifogás alá eső felperesi intézkedéseket bizonyítsa. Megalapozatlanul hivatkozott a felperes ezért a felmentési indokok utóbb történő bővítésére.
A perben a felperes joggal való visszaélést nem bizonyított. E körben nem értékelhető a négyszemközt elhangzott szóbeli figyelmeztetés, valójában kérdőre vonás, amely joghatás kiváltására nem volt alkalmas.
A feltárt tényállás mellett a Kúria álláspontja szerint nem volt a per érdemére kiható jelentősége annak, hogy a felperes milyen című juttatás kifizetését kívánta az intézkedéseivel biztosítani, visszadátumozott okiratokkal, a volt polgármester bevonásával, annak ellenjegyzésével alátámasztani. E körben a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy nem jöhet létre jogszerűen célfeladat meghatározás, illetve céljuttatás abban az esetben, ha az iratokat, az ezzel kapcsolatos megállapodásokat utólag írták alá, hónapokkal korábbi időpontra visszamenőleg iktatják be azokat. Épp ezért lett volna szükség a hivatalban lévő polgármester egyetértésére, azt a volt polgármester eljárása nem legalizálhatta. E körben a felperes esetleges tévedése, tévedése felismerésének hiánya a bizonyított bizalomvesztésre alkalmas tényeket nem annullálja.
Budapest, 2018. november 21.
A Kúria Sajtótitkársága