A felperes ügyvezetői tisztséget töltött be a hulladékgyűjtéssel és kezeléssel foglalkozó alperesnél. Az alperes egyedüli tagja a Kft. Az alperes ügyvezetői fölött a munkáltatói jogokat az egyedüli tag, illetve annak ügyvezetője gyakorolta. A felperes esetében a munkáltatói jogkör gyakorlására a Kft. taggyűlése jogosult. A Kft. taggyűlési határozatában rendelkezett a felperes munkaviszonyának azonnali hatályú megszüntetéséről, ekkor tájékoztatták a munkáltatóijogkör-gyakorlót a felperes terhére rótt cselekményekről. 2014. december 16-án kelt intézkedéssel azonnali hatállyal szüntették meg a felperes munkaviszonyát az Mt. 78. §-ának (1) bekezdés a) és b) pontjára alapítottan. A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek elmaradt munkabért, végkielégítést, cafeteria juttatást, valamint versenytilalmi megállapodás alapján járó díjazást és prémiumot. Az eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-ának megsértését nem panaszolta, ezért a felülvizsgálati eljárásban a bíróságok által korábban megállapított tényállás volt irányadó. A felperes jelen eljárásban a Ptk. 3:112. §, 3:196. §, és a 3:113. § megsértését állította azon jogerős ítéleti megállapítással összefüggésben, amely a felperest cégvezetőként jelölte meg egyes helyeken. A rendelkezésre álló adatok alapján a felperes ügyvezető volt, a másodfokú bíróság cégvezetőkénti megjelölést nem a betöltött munkakörre nézve alkalmazott, hanem az ellátott tevékenységre vonatkozóan. Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy az éves beszámoló nem felelt meg az Mt. 155. § (2) - (3) bekezdésében foglaltaknak, valamint a 2000. évi C. törvény 15. § (2) bekezdése előírásainak, továbbá nem számviteli bizonylat, így az abban foglaltak a prémium felvételét illetően semmit nem bizonyítanak (Pp. 196. §). Ezzel szemben a bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy az éves beszámolóban és az ügyvezetői értékelésben a felperes elismerte a 2.000.000 forint prémiumösszeg átvételét, ennek ellenkezőjét a perben nem bizonyította (Pp. 164. §). A periratok között rendelkezésre áll a Kft. határozata, amelyet a felek közül senki nem támadott meg, így az érvényesnek és hatályosnak tekintendő, az abban foglaltak a jogvita eldöntésére irányadóak voltak. A másodfokú bíróság fejtette ki helytállóan, hogy a felperes jogviszonya ügyvezető munkakör betöltésére jött létre, az ehhez kapcsolódó tevékenységet látta el. Az, hogy a felek az ügyvezetői jogviszony esetleges megszűnése esetén menedzser munkakörről rendelkeztek, semmiképpen nem jelentheti azt, hogy a munkakör tekintetében a munkáltatóijogkör-gyakorló személye elkülöníthető lenne. A közgyűlési határozat helyes értelmezése szerint a tagok nem kizárólag a vezetői megbízás visszavonásáról döntöttek, hanem a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséről is határoztak. Ebből következően az azonnali hatályú felmondás formai okból megfelelt a jogszabályi előírásoknak. A felperes jogszabálysértésként az Mt. 78. § (1) bekezdését nem jelölte meg, anyagi jogszabálysértés megjelölése hiányában pedig az eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozás (Pp. 221. §) nem eredményezhette a jogellenes jogviszony megszüntetés megállapíthatóságát. Ebből következően az azonnali hatályú felmondás érdemét illetően nem képezhette vizsgálat tárgyát.
Budapest, 2018. június 18
A Kúria Sajtótitkársága