A felperes 2013. január 1-jétől állt kormányzati szolgálati jogviszonyban az alperesnél, 2013. január 2-án kelt kinevezése szerint hivatalvezető-helyettese volt 618.400 forint illetménnyel. A 2015. június 12-én kelt kinevezés módosítás alapján 2015. június 12-étől a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett ellátta két osztály osztályvezetői feladatait is. A felek 2015. augusztus 5-én a kinevezést úgy módosították, hogy a felperes 2015. augusztus 6-ától a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett kizárólag az egyik osztály osztályvezetői feladatait végezte. Az alperes 2015. október 22-én kelt okiratával a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban Kttv.) 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felperes kinevezését egyoldalúan módosította oly módon, hogy 2015. november 1-jei hatállyal rehabilitációs szakügyintéző munkakörbe helyezte. Rögzítette, hogy a felperes iskolai végzettsége az új munkakör ellátására alkalmassá teszi, egyidejűleg az egyes besorolási osztály vezető-tanácsos 9. fizetési fokozatába sorolták korábbi illetményét 242.300 forintra csökkentve. A felperes az egyoldalú kinevezés módosítással szemben panaszt terjesztett elő a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál. A felperes panaszát a Döntőbizottság elutasította. A felperes a keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató egyoldalú kinevezés módosítása jogellenes. Az elsőfokú bíróság a Kormánydöntői Bizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes kinevezését jogellenesen módosította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest első- és másodfokú eljárási költség fizetésére kötelezte illetékviselés mellett.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan indult ki abból, hogy a felperes a kinevezési okirata szerint vezetői munkakört töltött be hivatalvezető-helyettesként. A Kttv. 48. § (4) bekezdése értelmében a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból a kinevezés abban az esetben módosítható a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az új munkakör megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának. A Kttv. 48. § (5) bekezdése értelmében a (2) bekezdés c) és d) pontjában megjelölt okból akkor módosítható a kinevezés a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az rá nézve – különösen egészségi állapotára vagy a családi körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem jár. A 48. § (6) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy ezen (5) bekezdés a vezetőre nem alkalmazható. A Kttv. 48. § (2) bekezdés a) – e) pontokban írt esetekben a kinevezés módosításához nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése, az egyoldalúan is módosítható. A 48. § (2) bekezdés d) pontjára alapított módosításra a törvény akkor ad lehetőséget, ha a munkakör megváltozása indokolja. A másodfokú bíróság helyesen utalt a következetes ítélkezési gyakorlat alapján arra, hogy a kinevezés a kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú nyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, így annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedés valós és okszerű volt-e, hanem hogy a Kttv. 48. §-ában előírt garanciális szabályokat az államigazgatási szerv betartotta-e. Megalapozatlan azon felülvizsgálati érvelés, hogy nem született döntés a munkakör megváltoztatásáról. A felperes ezt igazolni nem tudta, az írásbeliséget pedig a törvény e körben nem is követeli meg. A másodfokú bíróság ugyancsak helyesen foglalt állást arról, hogy a felperes joggal való visszaélésre, azaz rendeltetésellenes joggyakorlásra nem hivatkozott, vagyis nem tudta igazolni, hogy az alperes szándéka valójában a személyének cseréjére irányult [Kttv. 10. § (1) bekezdés].
Budapest, 2017. december 06.
A Kúria Sajtótitkársága