Felperes az adóhatóság által vizsgált időszakban (2010. május – szeptember) a számlakibocsátó építési munkákról kiállított, áfa-t tartalmazó előlegszámláit befogadta, és az adót bevallásában levonásba helyezte. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy adózó a számlakibocsátó (határozatokban megjelölt) számlái alapján az adólevonás jogát nem gyakorolhatja.
Felperes közigazgatási pert kezdeményezett az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytálló jogértelmezéssel meghozott ítéletében minősítette jogszerűnek az adóhatározatokat.
Az elsőfokú bíróság és az alperes figyelemmel volt arra, hogy a számlakibocsátó építési, szerelési munkákra vállalt kötelezettséget az anyagok biztosításával, és építési engedély is kiadásra került, így az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 142.§ (1) bekezdés b) pontja alapján az ügylet a fordított adózás alá esik. Az előleg számlákra az Áfa tv. 59.§ (1)-(2) bekezdései alkalmazandóak, amely jogszabályhelyekben foglaltak értelmében az előleghez csak egyenes adózás esetén kapcsolódik áfa fizetési kötelezettség, amikor a teljesítésre kötelezett: a szolgáltatásnyújtó az adófizetésre kötelezett. Abban az esetben azonban, ha a gazdasági eseményre fordított adózást kell alkalmazni, akkor sem az előleget fizető félnek, sem az azt átvevőnek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, az előlegről kiállított számlán tehát nem kell áfa-t felszámítani. A hatóság a számlakibocsátó egyenes adózással kibocsátott számláit ezért jogszerűen kifogásolta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy fordított adózású gazdasági eseményeknél az előlegfizetés nem minősül adóztatandó ügyletnek, „nem adózási pont”. A fordított adózású ügylet során előlegről egyenes adózással, áfa feltüntetésével jogsértően kiállított számlákra ezért adólevonási jog nem alapítható.
A Kúria az elsőfokú bíróság jogszerű döntését hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. december 14.
A Kúria Sajtótitkársága