Törvénysértő a többszörös visszaesői minőség megállapítása, ha a terheltet korábban nem visszaesőként ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre
Az első fokon eljáró járásbíróság jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki lopás vétségében és más bűncselekményekben, és ezért őt halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani és abból a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A jogerős határozat ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében terjesztett elő jogorvoslati indítványt.
A Kúria a rendkívüli jogorvoslati indítványt megalapozottnak találta.
Az iratok alapján megállapította, hogy a terhelt többszörös visszaesői minőségét megállapító rendelkezés törvénysértő, mivel a megtámadott ítélettel elbírált bűncselekmények elkövetését megelőzően a terhelt büntetőjogi felelősségét visszaesőként még nem állapították meg, és így nem ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. Erre figyelemmel pedig a terhelt elbírált cselekményeit nem többszörös, hanem különös visszaesőként követte el.
A Kúria azt is megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletét – mivel a jogosultak ellene fellebbezéssel nem éltek – a jogerőre figyelemmel röviden indokolta; így abból nem volt megállapítható, hogy a többszörös visszaesői minőséget mely korábbi elítélésre alapította.
A Kúria azt is megállapította, hogy a járásbíróság ebben a körben nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A Be. 259. § (1) bekezdése ugyan lehetővé teszi a rövidített indokolást akkor, ha kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, az alkalmazott jogszabályokat azonban annak tartalmaznia kell.
A Kúria ezért megállapította, hogy a járásbíróság ítéletében a terhelt többszörös visszaesőkénti elítélése törvénysértő.
Budapest, 2017. szeptember 19.
A Kúria Sajtótitkársága