Tájékoztató Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata tárgyában folyamatban volt ügyről a Kúria előtt Mfv.II.10.658/2017/9. szám alatt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. július 11.

A felperes 2011. június 10-étől állt kormányzati szolgálati viszonyban az alperessel, 2012. augusztus 9-től igazgató munkakörben látta el tevékenységét. 2014. február 1-jei hatállyal az alperes elnökének személye megváltozott, majd március 3-ával a felperes igazgatóként betöltött főosztályvezetői munkakörét főosztályvezető-helyettesi munkakörre módosították. A munkaköréhez tartozó munkaköri leírást 2014. június 10-én közölték a felperessel. A munkáltató június 30-án ismét módosította munkakörét, amit ellenőrzési referensként határozta meg azzal, hogy illetménye jelentősen csökkent. A felperes a kinevezés-módosítást nem fogadta el, ezért az alperes felmentéssel megszüntette kormánytisztviselői jogviszonyát. Az alperes a felmentést megelőzően több olyan, a felperest érintő intézkedést hozott (teljesítmény-értékelés, kinevezés-módosítás), melynek jogellenességét a bíróság megállapította vagy azt a KDB megsemmisítette.
A felperes a kinevezése ismételt módosításával és a kormánytisztviselői jogviszonya megszüntetésével kapcsolatos intézkedést sérelmezve a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz fordult, amely elutasította a panaszát. Ezt követően keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését kérte annak megállapításával, hogy kinevezése módosítására és jogviszonya megszüntetésére jogellenesen került sor.
Érvelése szerint az alperes eljárása sértette a jóhiszeműség, a tisztesség elvét, továbbá a joggal való visszaélés tilalmát, a vele szemben meghozott intézkedések és kinevezése többszöri módosítása az eltávolítását célozta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság azonban közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes kinevezése módosítása, valamint felmentése jogellenes volt, így kormányzati szolgálati jogviszonya 2017. július 20-án szűnt meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. Kifejtette, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 10. § (1) bekezdése tiltja a joggal való visszaélést. A perben a bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy az alperes a jogaival visszaélve valósította-e meg az adott kinevezés-módosítást és hozott-e indokolás nélküli egyoldalú intézkedést vagy sem.
Az új Ptk.-hoz fűzött törvényi indokolás értelmében a joggal való visszaélés mindig egy bizonyos alanyi jog gyakorlásával kapcsolatos és nem általában véve valósul meg, hanem akkor, ha egy jog gyakorlása ugyan nem ütközik semmilyen más konkrét tilalomba, azonban a joggyakorlás jogellenessége azért mutatható ki, mert a jog gyakorlása e módja nem advekvát a rendeltetésével. Bár a Kttv. megtartotta a korábbi rendeltetésellenes joggyakorlással összefüggő példálózó felsorolást, továbbra is helytálló az az értelmezés, hogy közömbös az, hogy a jogot gyakorló ennek tudatában volt-e, esetleg éppen azzal a szándékkal cselekedett, hogy másnak érdeksérelmet okozzon vagy sem. Egyedüli ismérv az, hogy a jog gyakorlása ne okozzon nagyobb hátrányt másnak, mint amekkorát a tartózkodás, illetve a jog más módon történő gyakorlása jelentene a jogosítottnak.
A munkáltatói magatartás megítélésénél nem bírt jelentőséggel az a körülmény, hogy ilyen célzattal cselekedett-e a munkáltató vagy sem, e célzat hiányában, illetve annak bizonyítatlansága esetére is megvalósult a joggal való visszaélés, ha az eset összes körülménye, a rendelkezésre álló bizonyítékok ezt támasztják alá.
Az alperes eljárását összességében értékelve megállapítható volt, hogy a munkáltató rövid időszakon belül számos olyan intézkedést hozott, amelyről utóbb bebizonyosodott annak jogellenessége. Röviddel egymást követően kétszer is alkalmazta a kinevezés egyoldalú módosításának intézményét, a második esetben olyan utólagos megokolással, hogy a felperest nem tudta olyan színvonalú munkával ellátni, ami a kvalitásának megfelel, ezzel szemben az őt az adott pozícióban követő szakvizsgával és hosszabb gyakorlattal nem rendelkező kormánytisztviselőt mégis arányaiban magasabb illetmény fejében foglalkoztatta, mint amit a felperesnek felajánlott.
A munkáltató sorozatosan jogellenesen járt el a kormánytisztviselővel szemben, s önmagában a több szabályszegés akkor is alapot adhat ahhoz, hogy a joggal való visszaélés végső soron megállapítható legyen, ha e szabálytalanságok főként eljárási jellegűek voltak. Ennek megfelelően abból a körülményből, hogy az alperes rövid idő alatt több esetben szabálytalanul járt el a felperessel, amely végül a jogviszonya megszüntetéséhez vezetett, jogszerűen jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy a munkáltató szándéka a felperes jogviszonya fenntartásának ellehetetlenítésére irányult és okkal vonta le azt a következtetést, hogy a célja a felperes jogviszonya fenntartása ellen irányult.

Budapest, 2018. július 11.

A Kúria Sajtótitkársága