Tájékoztató kártérítés megfizetése tárgyában a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.044/2018. számú ügyről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. június 12.

Az I. rendű felperes 1999. november 2-ától állt az alperes alkalmazásában orvoslátogató munkakörben. Az I. rendű felperest a háziorvosa 2006. május 29-étől mozgásszervi panaszai alapján „8” kódszám alatt keresőképtelen állományba vette. A  2007. április 7-én készített szakvélemény szerint az I. rendű felperes pszichés állapota a munkáltató által tanúsított magatartással összefüggésbe hozható. Az alperes 2007. december 11-én rendes felmondással szüntette meg az I. rendű felperes munkaviszonyát. Az I. rendű felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés megfizetésére. A II. rendű felperes kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest vagyoni, és nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy bár az alperesnek nem volt munkavállalója, az Mt. 181. § (1) bekezdése alapján mégis fennáll az önálló kereshetőségi joga. Az alperes az ellenkérelmében a keresetek elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelő új határozat hozatalát kérték. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozták. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelmek nem megalapozottak. A Kúria elsődlegesen értékelte a bíróságok illetékességére vonatkozó felülvizsgálati érveléseket. A másodfokú bíróság a következetes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően helytállóan fejtette ki, hogy telephelynek az a hely minősül, ahol a munkáltató bizonyos tartóssággal tevékenységet folytat, és munkavállalókat foglalkoztat. A Pp. 349/B. § (2) bekezdése alapján a jelen esetben az I. rendű felperes munkavégzési területén (ahol munkavégzési kötelezettség terhelte) a munkáltatónak nem volt telephelye, így annak székhelye alapozza meg a bíróság illetékességét. Az ügy érdemét illetően az Mt. 174. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltak az irányadóak. A munkavállalónak kell azonban bizonyítania, hogy a kára a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. Az I. rendű felperes esetében a pszichoszociális kóroki tényezők megléte a perben nem nyert igazolást. A másodfokú bíróság is helyesen értékelte a szakvéleményben foglaltakat, amely szerint az alperesnél végzett munka nem hozható okozati összefüggésbe az I. rendű felperes gerincelváltozásaival, e tekintetben még állapotrosszabbító hatást sem lehetett megállapítani. A másodfokú bíróság az I. rendű felperes sérelemdíj iránti igényét helytállóan utasította el a 2013. évi CLXXVII. törvény 8. § (1) bekezdésére utalva azzal, hogy jelen perben a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó szabályok voltak irányadóak. Az I. rendű felperes igénye jogalapját azonban nem tudta bizonyítani, vagyis azt, hogy a kára a munkaviszonyával összefüggésben következett be. A II. rendű felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 181. §-ának megsértését panaszolta. Az I. rendű felperes kártérítési igénye alaptalan volt, így az ehhez igazodó II. rendű felperesi igényt is helytállóan utasították el a bíróságok. A felperesek alaptalanul hivatkoztak a Pp. 144. §-ának jogszabálysértő alkalmazására. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az iratismertetés során a tanácselnöknek az iratok tartalmát nem szó szerint kell ismertetnie, elégséges azt összefoglalóan megtenni. A jegyzőkönyvből megállapíthatóan pedig ez megtörtént. A Pp. 117. §-ának figyelembe vételével az is megállapítható, miszerint nem jogszabálysértő, hogy a bíróság a szakértőnek feltett kérdéseket nem, csak a válaszokat rögzítette a jegyzőkönyvben. A felperesek hivatkoztak a Pp. 246. § és 247. § megsértésére is állítva, hogy a bíróságok a tárgyalások kitűzésével „eljárási jogaiknak gyakorlását lehetetlenné tették a fellebbezés kiegészítése és módosítása körében is”. Ennek részletes indokát nem adták. A felperesek az eljáró bíró, illetve tanács kijelölését is sérelmezték, azonban ezzel összefüggésben konkrét jogsértést nem jelöltek meg. Alaptalanul sérelmezték a felperesek a per elhúzódását figyelemmel arra, hogy ahhoz maguk is hozzájárultak.

Budapest, 2018. június 12.

A Kúria Sajtótitkársága