Tájékoztató a Bfv.II.662/2016/7.számú ügyben hozott döntésről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. február 15.

Felülvizsgálati eljárásban az indokolási kötelezettség megsértése a másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata alapján bírálandó el. A költségvetési csalás kontraktuális kötelezettség megszegésével is elkövethető.

Jogerős ítéletében a bíróság a fogorvos terheltet csalás bűntette és más bűncselekmények miatt pénzbüntetésre ítélte.
Az ítélet ellen a terhelt és a védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt és az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A felülvizsgálat során az a kérdés merült fel, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság a másodfokú felülbírálatot akadályozó mértékben elmulasztja indokolási kötelezettségét, akkor a másodfokú bíróság a hiányzó indokolás pótlásával mellőzheti-e az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését, valamint ezzel együtt az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, azaz maga kiküszöbölheti-e az elsőfokú bíróság által megvalósított feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést.
A jelen ügyben a Kúria azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság által adott indokolás eredményeként a jogerős határozat indokolása már nem esik kifogás alá. A rendkívüli jogorvoslatként szabályozott felülvizsgálatot pedig csak a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben lehet igénybe venni.
A Kúria más ügyben már megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megtartott több tárgyalási nap egyikén, a kötelező védelem ellenére a védő távollétében tartott tárgyaláson felvett bizonyítás másodfokú bíróság általi ismételt felvételével a feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés [Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pont] kiküszöbölhető (BH 2015.59.).
A Kúria mindezek szem előtt tartásával arra következtetett, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság a felülbírálatot akadályozó mértékben megsérti az indokolási kötelezettségét, de a másodfokú bíróság jogerős ítéletében az indokolást teljes körűvé teszi, ezáltal a vizsgált feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés elenyészik, és utóbb – a felülvizsgálati eljárásban –   már nem állapítható meg.
2. A felülvizsgált ügyben irányadó tényállás szerint a fog- és szájsebész terhelt az általa alapított Szájsebészeti Betéti Társaság (Bt.) önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselőjeként a helyi önkormányzatokkal kötött megállapodások alapján fogorvosi rendelőt működtetett. A Bt. az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) finanszírozási és szolgáltatási szerződést kötött. A terhelt 2005. január 1. és 2007. december 31. napjai között a teljesítménydíj igénylése során a havi jelentésekben, a tételesen megnevezett betegek tekintetében, a tételesen megjelölt, de ténylegesen (egészében vagy részben) el nem végzett fogászati beavatkozásokat jelentett le az OEP felé és ezzel OEP-t a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában tévedésbe ejtve összesen 1.982.714 forint kárt okozott. A kár nem térült meg. A terhelt cselekménye a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont 2. fordulatában meghatározott, a (3) bekezdés b) pont 2. fordulata szerinti [nagyobb vagyoni hátrányt okozó üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettének minősül.
A Kúria azt állapította meg, hogy e tényállás alapján a terhelt bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.
A költségvetési csalás tényállása mind a befizetési kötelezettségek, mind pedig a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában tanúsított megtévesztő magatartást büntetni rendeli. A befizetési kötelezettségek nem korlátozódnak a korábbi törvény szerinti adókra, és az egyéb jogszabályon alapuló befizetési kötelezettségekre, hanem annál szélesebb kört ölelnek fel. Ide tartoznak olyan egyéb magatartások is, amikor az elkövető a költségvetéssel szemben fennálló egyoldalú vagy kontraktuális kötelezettségéből származó befizetési kötelezettségének csalárd módon nem tesz eleget, és ezzel okoz vagyoni hátrányt. A költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában tehát – eltérően a korábbi szabályozástól –, nem követelmény, hogy az jogszabályon alapuljon.
A fentiekből kitűnően költségvetési csalást valósít meg az elkövető akkor is, ha nem jogszabályon alapuló kötelezettségének megszegésével (mint például adófizetési kötelezettség kijátszása kapcsán), hanem (miként a jelen esetben az egészségbiztosítási alapot kezelő szervvel szemben fennálló) kontraktuális kötelezettségének csalárd módon eleget nem téve okoz költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában vagyoni hátrányt, megrövidítve ezzel az állami költségvetés részét képező egészségbiztosítási alapot.
A Kúria ezért tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet hatályában fenntartotta.

Budapest, 2017. február 15.

A Kúria Sajtótitkársága