Összefoglaló az Mfv.III.10.399/2016/5. számú, megváltozott munkaképességű személyek ellátása tárgyában hozott jelentős határozatról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. április 21.

A felperes 1996. január 1-től rendszeres szociális járadékban részesült, amely ellátást 2012. január 1-től a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján – rehabilitációs ellátásként folyósítottak. Az alperes a 2013. február 19-én kelt, a másodfokú szerv által helybenhagyott határozatban a rehabilitációs ellátást 2013. március 1. napjával megszüntette. A munkaügyi bíróság a Kúria Mfv.III.10.293/2015/9. számú végzésével elrendelt megismételt eljárásban a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú szerv jogutódját új eljárásra kötelezte. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel az Mmtv. 10. § (2) bekezdés e) pontja, 2. § (1) bekezdése, 1. § (2) bekezdés 1. pontja, a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 2. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 339. § (1) bekezdése és 339/A. §-a megsértésére hivatkozva. A Kúria az Mmtv. rendelkezései megsértésével kapcsolatos, a korábban folyamatban volt peres eljárásban felhozottakkal azonos alperesi hivatkozások kapcsán mindenek előtt rögzítette, hogy az Mfv.III.10.293/2015/9. számú végzésben a korábbi jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséről és a bíróság új eljárásra való utasításáról a Kúria nem azért döntött, mert a felperes jogosultságát a baleseti eredetű egészségkárosodásától (annak mértékétől) kell függővé tenni, hanem mert a perben rendelkezésre álló, a felperes balesetből eredő maradandó egészségkárosodását leíró, valamint azt 0%-ban megállapító szakvélemények ellentmondást tartalmaztak és a megváltozott munkaképességű személyek ellátása tárgyában adott szakvéleményekből nem tűnt ki, hogy a közigazgatási eljárásban és a perben eljárt szakértők a felperes egészségi állapotát milyen egyéb, nem baleseti eredetű betegségek értékelésével állapították meg. Téves az alperesnek a Pp. 339/A. §-a megsértésére vonatkozó azon álláspontja is, hogy a felperes által utóbb indított, baleseti járadék tárgyában folyamatban volt perben beszerzett, 2015. október 27-én kelt szakvéleményt a felperes egészségkárosodása/egészségi állapota mértékének meghatározása során nem lehet figyelembe venni. Az utóbbi perben eljárt szakértő a felperes baleseti eredetű egészségkárosodását nem csupán a baleseti járadék tárgyában hozott első- és másodfokú határozatok időpontjában (2014. május 29. és 2015. február február 17.) fennállóan határozta meg 50%-ban, a szakvélemény kifejezetten rögzíti azt is, hogy a felperes baleseti eredetű egészségkárosodása 2009. januárjától kezdődően és 2013. február 4-én (azaz a jelen perben vitás határozatok alapjául szolgáló orvosi felülvizsgálat időpontjában) is 50%-os. A jelen perben releváns tényt, azaz a felperes egészségi állapotának százalékos mértékét – a NEFMIr. 2. § (1)-(2) bekezdése értelmében – az össz-szervezeti egészségkárosodás százalékos mértékének meghatározásával kell megállapítani úgy, hogy az utóbbi eredményt ki kell vonni százból. Amennyiben pedig a felperes a baleseti eredetű egészségkárosodása, miként azt a baleseti járadék tárgyában folyamatban lévő perben a szakértő megállapította, 50%, úgy – tekintve, hogy a baleseti eredetű egészségkárosodás alapjául szolgáló betegségek értékelése is azonos szabályok alapján történik –, az egészségi állapota sem lehet kevesebb, mint 50%. A Pp. 339/A. §-a a közigazgatási határozatok jogszerűségét valóban a határozat meghozatalakor fennálló tények alapján rendeli megítélni, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a bíróság a perben releváns tényekre utóbb, csupán a perben csatolt bizonyítékokat figyelembe vegye; ellenkező értelmezés esetén a társadalombiztosítási perben bizonyítás felvételének nem lenne helye, a határozat csupán jogértelmezési kérdésben lenne felülvizsgálható (Mfv.III.10.752/2016/4.). A felperes által csatolt bizonyíték (a baleseti járadék iránti perben beszerzett szakvélemény) a jelen perben releváns tényekre (a jelen perben felülvizsgált társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor fennálló egészségkárosodásra/egészségi állapotra) vonatkozó megállapítást is tartalmazott, e bizonyíték figyelembe vételét jogszabály nem zárta ki amiatt, mert az a határozatok meghozatala után keletkezett. Az a tény, hogy a szakértő az utóbb készült szakvéleményben a baleseti eredetű egészségkárosodást véleményezte, nem jelenti azt, hogy a vélemény figyelmen kívül hagyható: a szakértő azonos időpontban fennálló betegségek egészségkárosító hatását értékelve alakította ki álláspontját, a baleseti eredetű egészségkárosodás magasabb mértékben való megállapítása pedig – ahogyan arra a munkaügyi bíróság is rámutatott – a felperes jelen perben vizsgálandó egészségi állapotának meghatározását illetően újabb ellentmondást jelent. A Kúria a Pp. 339. § (1) bekezdése helyes alkalmazása kapcsán korábban rámutatott : a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett a határozatot hozó szervet szükség esetén utasíthatja új eljárásra (pl. Mfv.III.10.584/2012/4.,  , Mfv.III.10.032/2015/4.), a KGD. 2006. évi 252. számon közzétett döntésében kimondta: ha a bíróságnak rendelkezésére állnak az ügy eldöntése szempontjából releváns tények, nem lehet az alperes határozatát ez okból hatályon kívül helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni. A Kúria társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben hozott ítéleteiben (pl. Mfv.III.10.127/2015/9., Mfv.III.10.062/2016/4.) is hangsúlyozta, hogy önmagában még a tényállás részleges tisztázatlansága sem vezethet a hatóság határozatának hatályon kívül helyezéséhez, ha a bíróság eljárása során a tényállást kiegészítheti, teljessé teheti. A jelen ügyben a munkaügyi bíróság a Kúria által a döntéshozatalhoz szükséges tényállás megállapítása érdekében elrendelt bizonyítást a megismételt eljárásban nem folytatta le, helyette az alperest kötelezte új eljárás lefolytatására. A határozatok hatályon kívül helyezéséről és az alperes új eljárásra utasításáról a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése helytelen értelmezésének eredményeként döntött, az új bizonyíték felmerülése önmagában nem adott alapot arra, hogy a bíróság a társadalombiztosítási szervet új eljárás lefolytatására kötelezze. Mindezek alapján a Kúria a rendelkezésre álló szakvéleményekben fennálló ellentmondások feloldása érdekében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Budapest, 2017. április 21.

A Kúria Sajtótitkársága