Joggyakorlat elemző csoport kutatta a Kúrián a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelősségét

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. március 29.

Mikor felelős az adós cég vezetője és hogyan érvényesítheti igényét a hitelező? Miként lehet értelmezni az ún. Csődtörvényt, az új Polgári törvénykönyv és a Cégtörvény vonatkozó passzusait? Miként járjanak el a bírók az ügyekben? Mit javasol a Kúria a törvényalkotó számára? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a legfelsőbb bírói szerv egyik joggyakorlat elemző csoportja. A testületben 16 bíró, jogtudós, szakértő, helyettes államtitkár dolgozott. A munkát Dr. Vezekényi Ursula vezette. A Kúria tanácselnöke a sajtó képviselőinek tartott háttérbeszélgetést 2017. március 28-án.

Darák Péter, a Kúria elnökének felhívására több törvényszék és a Kúria szaktanácsa is indítványozta olyan joggyakorlat elemző csoport felállítását, amely a vezető tisztségviselőknek a hitelezők irányában fennálló felelősségét vizsgálja a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény (Cstv. 1991. évi XLIX. tv.) alapján. A joggyakorlatban felmerült kérdések feltárása amiatt vált szükségessé, mert nagy számban indultak ebben a tárgykörben perek, a már eredetileg is bonyolult szabályozás többször módosult, illetve bizonytalanság volt tapasztalható az egyes jogkérdések értelmezésében.

Vezekényi Ursula a keddi háttérbeszélgetésen kifejtette, hogy a vezető tisztségviselők felelősségének több aspektusa van. Speciális szabályok vonatkoznak arra az esetre, hogyha a gazdálkodó szerv, a cég jogutód nélkül megszűnik, kényszertörlési vagy felszámolási eljárást követően. Ez esetben merül fel a vezető tisztségviselők a hitelezők irányába fennálló felelősségének kérdése, és ez az a terület, amelyre a joggyakorlat elemző csoport koncentrált. Három jogszabály szabályozza ezeket az eseteket: az új Polgári törvénykönyv, az 1991. évi Csődtörvény és a 2006. évi Cégtörvény. A joggyakorlat elemző csoport több jogerős bírósági ítélet alapján állapított meg problémákat és felmerülő jogértelmezési nehézségeket. A legtöbb ítélet a Csődtörvény alapján született, így a szakértői testület is ez alapján tett megállapításokat.

A joggyakorlat elemző csoport ugyanakkor megállapította, hogy a jogalkotónak szabályoznia kellene a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó Ptk.-ban található rendelkezések és a másik két törvény vonatkozó szabályainak egymáshoz való viszonyát, mert a jelen helyzet többféle jogértelmezésre adhat lehetőséget. Vezekényi Ursula azt is kiemelte, hogy a Csődtörvény szabályai igen bonyolultak és egy kétlépcsős perlési struktúrát írnak elő. Ez azt jelenti, hogy miután egy pereljárásban a bíróság jogerősen megállapította a vezető tisztségviselő felelősségét, csak az után, egy újabb perben lehet főszabályként a tisztségviselő marasztalását kérni. További problémát jelent, hogy a Csődtörvényt négyszer módosították és az eseteknél még mindegyik jogszabályváltozatot alkalmazni kell.

A következő problémakör, amelyet a joggyakorlat elemző csoport azonosított, hogy a megállapítási per keretei között mikor állhat fenn a vezető tisztségviselő felelőssége. Ezen a téren a szakértők számos megállapítást tettek. Az egyik legfontosabb, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége a hitelezők irányába attól kezdve merülhet fel, amikor a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe kerül. Ennek van egy objektív (amikor az adós likvid vagyona nem fedezi az adós tartozásait) és egy szubjektív feltétele (a vezető tisztségviselőnek észlelnie kellett-e a likvid vagyon hiányát, vagyis nem háríthatja a felelősséget például a könyvelőre). A Kúria tanácselnöke rámutatott arra, hogy a vezető tisztségviselőnek, miután az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, másképp kell eljárnia; a hitelezők érdekeit kell figyelembe vennie, nem tanúsíthat azokkal ellentétes magatartást.

Vezekényi Ursula arról is tájékoztatást adott, hogy az elemző csoport vizsgálta: hogyan tudja a vezető tisztségviselő kimenteni magát a felelősség alól. A jogszabály szerint neki kell bizonyítani, hogy valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek rendezése érdekében. A Kúra tanácselnöke azt is kiemelte, hogy a marasztalási perek esetében bármelyik hitelező kérheti a vezető tisztségviselő marasztalását, a bíróság által bizonyos összeghatárig megállapított felelősségét viszont követelésarányosan kell a hitelezők között felosztani. Ellenben a joggyakorlat elemző csoport egyetlen egy ügyet sem talált, amelyben a megállapítási per felperesén kívül más hitelező benyújtott volna keresetet marasztalás iránt. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy túl rövid a jogvesztő határidő, ennek a kibővítését javasolják a szakértők, másrészt az információhiány is szerepet játszik ebben.

A joggyakorlat elemző csoport mindezek fényében számos javaslatot tett a jogalkotónak a szabályozás egységesítését illetően, vagyis, hogy az ezután benyújtott megállapítási kereseteket már egységesen az új szabályok szerint kelljen lefolytatni. Javasolják például a vagyoni biztosítékokra vonatkozó szabályok egyszerűsítését és egyértelművé tételét is. Vezekényi Ursula bízik abban, hogy az Igazságügyi Minisztériumban figyelembe veszik a joggyakorlat elemző csoport javaslatait és megállapításait a Csődtörvény módosításánál. Amennyiben ez nem történik meg, a tanácselnök szerint felmerülhet annak a lehetősége, hogy a témában polgári kollégiumi véleményt alkotnak meg a Kúrián.

Fontos, hogy a joggyakorlat elemző csoport összefoglaló véleményéhez 12 darab tanulmánymelléklet is készült. Az összefoglaló vélemény teljes terjedelmében a Kúria honlapján olvasható: http://kuria.birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemen...

Budapest, 2017. március 29.

A Kúria Sajtótitkársága

Megjelent tudósítások: