Az önkormányzat a címzett és céltámogatással megvalósult beruházás Áfa-ját nem igényelheti vissza, nem helyezheti levonásba /1992. évi LXXIV. tv. 33. §, 1992. évi LXXXIX. tv. 10. 19. §/

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2005. szeptember 29.

Az adóhatóság a felperesnél 1997. év május hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: Áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Az adóhatóság az első fokú határozatban a felperes terhére adókülönbözetet írt elő, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Az alperes határozatában az első fokú határozatot megváltoztatva az adókülönbözet és jogosulatlan visszaigénylés összegét 14.476.000 Ft-ra módosította, az első fokú határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Határozatában a felperes által fizetendő Áfa tekintetében több megállapítást tett. Így többek között nem fogadta el a felperes által Sz. Kht.(továbbiakban Kht) részére - ingatlan bérbeadási díj címén, 11112 SZJ besorolással - kibocsátott számla kapcsán a bevallásban szerepeltetett 1.500 Ft-os Áfa-át. Az adóhatóság a szolgáltatást SZJ 111129 besorolás alá tartozónak, adókötelesnek tekintette, és a bérleti díjat becsléssel határozta meg. Emiatt a felperes terhére 168.500 Ft Áfa adókülönbözetet írt elő. A beszerzést terhelő, levonható Áfa-val kapcsolatban azt állapította meg, hogy a felperes tárgyi eszközbeszerzésre jutóként mutatott ki 17.104.000 Ft Áfa-t. Adólevonási jogát arra alapozta, hogy a beruházást olyan ingatlanon végezte, amelynek használatáért a kórház bérleti díjat fizetett, így a beruházás nem közvetlen tárgyi adómentes tevékenységéhez kapcsolódik. Az alperes ezt a visszaigénylést jogszerűtlennek minősítette az 1992. évi LXXXIX. törvény (továbbiakban: Tv.) 10.§-a, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 1.sz. melléklet 22. pontja, 33. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján. Nem fogadta el a bérbeadás tényét sem, a felperes és a kórház között létrejött szerződést színleltnek, semmisnek, jogszabályba ütközőnek minősítette.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A Kht. felé kibocsátott számla kapcsán azzal érvelt, hogy az általa eszközölt besorolás helyes volt, az ingatlan bérbeadása az Áfa tv. 2. sz. melléklet 9. és 12. pontja alá tartozik, így tárgyi adómentes. Vitatta a becslés jogalapját is. A kórház rekonstrukciójával kapcsolatos Áfa visszaigénylésének jogszerűségét azzal indokolta, hogy a Tv. 2.§-a 7.§ (2) bekezdése és 23.§ h) pontja nem tiltja a bérbeadást, az Áfa levonási jog az Áfa tv. 33.§ (1) bekezdés a) és b) pontja alapján megillette.

Az alperes ellenkérelmében - határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az adóhatóság jogszabálysértően alkalmazott becslést. Ezért a 169.000 Ft adókülönbözet vonatkozásában változtatta meg a felülvizsgálni kért alperesi határozatot akként, hogy az adókülönbözet és jogosulatlan visszaigénylés összegét 14. 307.000 Ft-ra leszállította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az önkormányzati ingatlanok az SZJ 111129 számú szolgáltatás körébe tartoznak. A Kht bérleti szerződése kapcsán nem állapítható meg, hogy a bérleményben kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytattak volna, ezért a felperest az Áfa tv. 9.§ a) pontja értelmében 25 %-os mértékű Áfa fizetési kötelezettség terhelte. Jogszerűnek értékelte az alperes megállapításait a kórház rekonstrukció kapcsán visszaigényelt Áfa tekintetében is. Ítéletének indokolása szerint az önkormányzat bérbeadása 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 79.§ (2) bekezdésének b) pontja és 79. § (1) bekezdése, valamint a 156/1995.(XII.26.) Korm.rendelet (továbbiakban R.) 26.§ (1) bekezdése, (2) bekezdés g) pontja értelmében nem minősül vállalkozói tevékenységnek. Nem felel meg az Áfa tv. szerinti adóköteles bevételszerző tevékenység fogalmának sem, ezért nincs lehetőség az Áfa visszaigénylésére. A felperes önkormányzati alapfeladatként köteles az egészségügyi ellátás személyi és tárgyi feltételeit biztosítani, ezért az Áfa tv. 33.§ (1) bekezdésének a) pontja alapján - figyelemmel az 5.§ (1) bekezdésére is - a felperes nem végez bevétel érdekében rendszeresen olyan üzletszerű tervgazdasági tevékenységet, amely Áfa levonására jogosulttá tenné.

Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az ítélet keresetet elutasító részének megváltoztatását, e körben is keresete szerinti döntés meghozatalát, az abban is kifejtett indokaira figyelemmel. Az E. Kórház rekonstrukciójához kapcsolódó Áfa-visszaigénylés tekintetében hivatkozott az 1996. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Ft) 2.§ (2) bekezdésére, az 1991. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Övt.) 40.§ (2) és (6) bekezdésére, 3.§ (4) bekezdésére, 7.§ (4) bekezdésére, az R 4.§-ára, mint az 50/1995.(XII.7.) KGY rendeletére is (továbbiakban: KGY.r.) hangsúlyozva, hogy a bérbeadást jogszabály nem tiltotta. A beruházást pedig adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez díj ellenében hasznosította. A bérleti szerződés szerinti bérleti díj helyett az Áfa tv. 22.§ (6) bekezdése alapján a fizetendő Áfa alapjaként az éves értékcsökkenést írta elő, így minden jogszabályi kötelezettségének eleget tett.

Az alperes ellenkérelmében az első fokú ítélet fellebbezéssel érintett részének helybenhagyását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.

Azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta. Megalapozott jogkövetkeztetéssel helytálló döntést hozott, mindkét perben vitatott Áfa különbözet tekintetében. Utalt egyben arra, hogy a kórház rekonstrukció kapcsán a felperes elismerte, hogy a támogatás összegét a beruházás bruttó összegében, Áfa-val növelt értékben kapta meg, és a beruházási adatlapokon az Áfa-t vissza nem igényelhetőként tüntette fel. Az ezzel ellentétes tényállás megállapítása elírás következménye.

A Kht. esetében a bérbeadás - a szerződésből, továbbá a Kht. vezetőinek nyilatkozataiból is megállapíthatóan - nem kizárólag tárgyi adómentes tevékenység folytatására vonatkozott. Ezért a számlázott bérleti díj nem bontható meg, így a tevékenységet az alperes helyesen minősítette. A felperes kizárólag tárgyi adómentes tevékenység folytatását nem bizonyította.

A kórház rekonstrukció kapcsán az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy az Áfá-val növelt összegben kapott támogatás után az Áfa nem igényelhető vissza. Ezzel ugyanis a felperes kétszer jutna hozzá az adó összegéhez, ami ellentétes a támogatás céljával. A felperes Áfa visszaigénylési jogosultságát bérbeadásra való hivatkozása sem teremti meg. Bérbeadás kapcsán kibocsátott számlák pénzügyi rendezésére nem került sor. Az Ötv. 1.§ (6) bekezdésének b) pontja, 9.§-ának (4) bekezdése, 79.§ (2) bekezdés b) pontja, 79.§ (1) bekezdése és az R 26.§ (1) bekezdése szerinti szabályozásból következően - tiltó rendelkezés hiányában is - kizárt a bérbeadás útján történő hasznosítás. Az önkormányzat, mivel a vagyont térítésmentesen szerezte meg, azt csak térítésmentesen adhatja át használatba (Övt. 40.§ (1) bekezdése, (6) bekezdése).

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását és kereseti kérelmének teljeskörűen helytadó döntés meghozatalát. Másodlagos kérelme az ítéletek hatályon kívül helyezésére és arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, újabb határozat meghozatalára. Fenntartotta a per során kifejtett jogi álláspontját. Vitatta a jogerős ítélet indokolásának 6. oldal 5. bekezdésében, 7. oldal 2. bekezdésében rögzítetteket is azzal, hogy a kórház rekonstrukcióval kapcsolatosan a beruházáshoz igényelt Áfa-t a költségvetésbe befizette, így kétszeres visszaigénylés nem állapítható meg. Azt hangsúlyozta, hogy a KGY.r. lehetővé teszi a bérbeadást, ezt a Tv 18- 20. §-a, és az Ft 2.§-ának (2) bekezdése sem zárja ki. Az adóalanyiságát a bérbeadás megalapozza, így jogosult volt az Áfa levonására.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa egyetért a jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttal a Kht. felé kiszámlázott bérleti díj kapcsán. A felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel utal arra, hogy a felperes adóbevallásában a kibocsátott számla alapján maga is 25 %-os mértékű adót számított fel, tehát nem tekintette a szolgáltatást tárgyi adómentesnek. Bérleti szerződés csupán az ingatlan rendeltetésszerű használatát írta elő. Ez nem azonos a használat céljának meghatározásával és nem zárja ki a több oldalú, nem kizárólag művelődési célra, azaz tárgyi adómentes szolgáltatásra történő használatot. Ezért a szolgáltatás nem tartozik az Áfa. tv. 2. sz. melléklet 12. pontjában meghatározott körbe hanem az Áfa tv. 28.§ (1) bekezdése szerinti adót kell felszámítani.

A jogerős ítélet 6. oldalának 5. bekezdésében, 7. oldal 2. bekezdésében rögzített megállapítás helytálló. A felperes állami támogatás részeként, le nem vonható adóként vette igénybe a vitatott összeget, és ugyanezt levonható adóként adóbevallásában beállította, visszaigényelte. Ha az adóhatóság a felperes adóbevallását a kiutalás teljesítése előtt nem ellenőrzi, akkor a felperes kétszeresen jutott volna ugyanahhoz az összeghez.

A 17.104.000 Ft Áfa levonásba helyezett Áfa tekintetében rá kíván mutatni a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa a következőkre:

A perben nem volt vitatott, hogy a beruházás, a kórház rekonstrukció címzett és céltámogatással valósult meg. Arra vonatkozóan az önkormányzat finanszírozási szerződést kötött és a beruházási költség a vissza nem igényelhető Áfa-val növelt összeg volt. A Tv.10. és 19.§ (1) bekezdése tiltja a beruházási céltól eltérő hasznosítást. Önmagában már ez kizárja az Áfa visszaigénylését. A humán egészségügyi beruházás pedig az Áfa tv. 1. sz. melléklet 22. pontja alapján tárgyi adómentes tevékenység, mely kapcsán az Áfa tv. 33.§ (1) bekezdés b) pontja alapján az Áfa nem vonható le. Az Áfa levonására továbbá a felperes azért sem volt jogosult, mivel a kórház rekonstrukció mint tárgyi eszközbeszerzés nem a felperes adóalanyiságát megalapozó tevékenységgel összefüggésben kerül lebonyolításra. Az egészségügyi ellátást ugyanis nem a felperes, hanem a kórház végezte, így az előzetesen felszámított adó levonását az Áfa tv. 33.§ (1) bekezdésének a) pontja is kizárja. A jogszerű megállapításokkal és jogkövetkeztetésekkel szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy a tárgyi eszközöket adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta fel, illetve ahhoz hasznosította, vagy hogy azok nem tárgyi adómentesség alá tartozó tevékenységhez kapcsolódnak. Ez azonban a felperes által felajánlott bizonyításból és a bérleti szerződésből nem állapítható meg. A bérleti szerződés ténye és az ezzel kapcsolatos számlázás az Áfa levonhatóságát nem teremti meg az előzőekben kifejtett kogens jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa mellőzi a jogerős ítélet 7. oldal 2. bekezdésében, 8. oldal 1. bekezdésében kifejtett jogi érvelést. Nem kíván érdemben foglalkozni azzal, hogy jogszerű volt-e vagy sem a bérbeadás, és azzal sem, hogy az történhet-e vagy sem térítésmentesen. A tárgyi eszközbeszerzésre jutó Áfát ugyanis a Tv. és az Áfa tv. előzőekben nevesített rendelkezéseire figyelemmel jogszerűen nem lehetett levonásba helyezni.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem sért eljárási szabályt, az anyagi jogszabályoknak érdemben megfelel, ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. /Legf.Bír. Kfv.X.35.833/2001./