Új Ptk. Tanácsadó Testület véleményei

Az „új Polgári Törvénykönyv” elnöki tanácsadó testületet a Kúria elnöke az új törvény hatálybalépését követően hívta életre abból a célból, hogy a jogtudomány és a joggyakorlat résztvevői együttesen kísérhessék figyelemmel a családjogot és társasági jogot is magában foglaló kódex gyakorlati érvényesülését. A testületet dr. Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára vezeti, és havi rendszerességgel ülésezik. Tagjai: dr. Leszkoven László, dr. Faludi Gábor, dr. Lábady Tamás, dr. Fézer Tamás, dr. Nochta Tibor, dr. Szeibert Orsolya, dr. Kemenes István, dr. Goldea Zsuzsanna, dr. Wellmann György, dr. Anka Tibor, dr. Kovács Kázmér, dr. Kőrös András, dr. Döme Attila, dr. Dzsula Marianna, dr. Csűri Éva.

A testület eddigi működése elmélyült szakmai beszélgetéseket hozott, amelyek vélemények megfogalmazását is lehetővé tették. Miután a testület nem a bírósági szervezetrendszer része, véleményei semmilyen kötőerővel nem bírnak. A testület életre hívójaként azonban meggyőződésem, hogy az itt megfogalmazódó gondolatok segítséget nyújthatnak a jogkereső közönségnek e történelmi jelentőségű, új magánjogi kódex alkalmazásának kezdeti lépéseiben.

A joganyagok között szavakra is kereshet, ha azok egy részletét beírja az alábbi mezőbe. Egyszerre több szóra is kereshet [SPACE]-szel elválasztva, ilyenkor a rendszer csak azokat a joganyagokat jeleníti meg, amelyekben pontosan a beírt szövegminta szerepel.

A Ptk. 6:142. § alkalmazásában hogyan kell értelmezni az „ellenőrzési körön kívül eső” mentesülési okot? Lehet-e ellenőrzési körön belüli az olyan objektív körülmény, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható?

A Ptk. szerződésszegési szabályai a szerződésszegésért való felelősséget objektív alapokra helyezik.  A világos jogalkotói cél az, hogy a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés szintje szigorúbb legyen, mint a felróhatósági alapú kárfelelősségé. A kimentési okokat is ehhez képest kísérelte meg megfogalmazni a jogalkotó. Ehhez mintát külföldi példák (Bécsi Vételi Egyezmény, Draft Common Frame of Reference) adtak. Az „ellenőrzési körön kívül eső” mentesülési ok megfogalmazása a felelősség többi eleméhez hasonlóan absztrakt, amelyet a jogalkotói szándék szerint objektív mércével, és nem felróhatósági alapon kell megközelíteni. Az „ellenőrzési körön kívül” fordulat a jogalkotói törekvés fényében helyesen a vis maior tartalmi elemeként értelmezendő, és semmiképpen sem lehet mérhető a „gondos ellenőrzés” vagy a felróhatóság mércéjével.

A Ptk. 6:142.§-ában foglalt rendelkezés kockázattelepítési szabály. A szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételrendszere a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség kimentési feltételeihez áll közel. A szerződésszegésért való felelősség szabályai a „belső” vis maior esetében nem teszik lehetővé a felelősség alóli mentesülést. A szerződést szegő fél a kártérítési felelősség alól csak akkor mentesül, ha az elháríthatatlan körülmény az ellenőrzési körén kívül esik.

Önmagában az, hogy a szerződést megszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. Ebből következően ellenőrzési körbe eső lehet az olyan „belső” objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható. 

Megállapítható-e a jogi személy létesítő okiratának a jogszabályba ütközése a szerződésekre alkalmazandó semmisségi okok miatt? (Ptk.6:88-6:98.§)

A Tanácsadó Testület egységes álláspontja szerint a jogi személy létesítő okiratára, amely a Ptk. 6:4.§ (1) bekezdése alapján jognyilatkozatnak minősül, a Ptk. szerződésekre előírt érvénytelenségi szabályait alkalmazni kell (Ptk. 6:9.§). A jogi személy nyilvántartásba vétele után az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására az adott jogi személy működésére irányadó jogszabály alapján kerülhet sor. A cégeknél ezt a Ctv. 68.-71.§§-ában, míg a civil szervezeteknél a Cnytv.-ben foglalt korlátokkal lehet alkalmazni. A Ctv. 69.§-a a cégalapítás érvénytelenségének a megállapítását korlátozza, de nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha az érvénytelenség oka nem a Ctv. 69.§ (2) bekezdésében foglalt körülmény, hanem más ok. A Ctv. 69.§ (2) bekezdésében nem szabályozott érvénytelenségi okok esetében a nyilvántartásba vétel nem orvosolja a létesítő okirat rendelkezéseinek az érvénytelenségét. A nyilvántartásba vételt követően a létesítő okiratnak a Ctv. 69.§ (2) bekezdésében meghatározottakon kívül eső, érvénytelen rendelkezésére a felek jogot éppúgy nem alapíthatnak, mint ahogy azt szerződések érvénytelen rendelkezései esetén sem tehetik, és nincs akadálya annak sem, hogy ha ennek feltételei fennállnak, törvényességi felügyeleti eljárás induljon a törvényes működés helyreállítására. A Ptké. 10/A. §-a szerint a Ptk. 3:37. §-a alapján a jogi személy határozatának a hatályon kívül helyezését kimondó ítélet hatálya annak jogerőre emelkedésével áll be. Ez azonban nem pótolja a létesítő okirat érvénytelensége folytán indítható egyéb bírósági eljárást

A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt indult perekben hatályon kívül helyezhető-e a határozat a Ptk. 3:37.§ (1) bekezdése alapján, ha a határozat megfelel ugyan a létesítő okiratban foglaltaknak, de a létesítő okirat tartalma a Ptk. 3:4.§ (3) bekezdésébe ütközik?

A Tanácsadó Testület egységes álláspontja szerint a jogi személy létesítő okiratának a Ptk. eltérést nem engedő normáiba ütköző rendelkezése érvénytelen marad akkor is, ha a jogi személyt a nyilvántartó bíróság az érvénytelenség észlelése nélkül nyilvántartásba veszi. A jogi személy határozatát a Ptk. 3:37.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a bíróság akkor helyezi hatályon kívül, ha a határozat jogszabályt sért vagy a létesítő okiratba ütközik. A létesítő okirat érvénytelen rendelkezésébe ütköző határozat – az érvénytelenség miatt – nem tekinthető a létesítő okiratba ütköző határozatnak, ugyanakkor a határozat mégsem lehet jogszerű, ha a létesítő okirat jogszabályba ütköző tartalmának felel meg.  

A jogi személy határozatainak felülvizsgálata körében a jogszabályba ütközés vizsgálata alatt a létesítő okirat egyes rendelkezései jogszabályba ütközésének vizsgálatát is érteni kell. Ebből következően a határozat felülvizsgálata iránti perben eljáró bíróság vizsgálhatja azt is, hogy a létesítő okirat rendelkezése jogszabályba ütközik-e vagy sem. Ebbe beletartozik annak vizsgálata is, hogy a létesítő okirat rendelkezése a Ptk. 3:4.§ (3) bekezdésében tiltott eltérést tartalmaz-e. Ha a jogi személy határozatának a felülvizsgálata iránti perben a bíróság arra a megállapításra jut, hogy a határozat a létesítő okirat érvénytelen rendelkezésének megfelel ugyan, de a Ptk.-nak az eltérés érvénytelensége folytán alkalmazandó rendelkezéseivel nincs összhangban, a határozatot jogszabálysértőnek kell tekintenie. A határozat a Ptk. 3:37.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint hatályon kívül helyezhető, ha a határozat megfelel ugyan a létesítő okiratban foglaltaknak, de a létesítő okirat tartalma a Ptk. 3:4.§ (3) bekezdésébe ütközik.

A Ptk. 3:24.§ (1) bekezdésében foglalt felelősségi szabály alkalmazása abban az esetben, ha a vezető tisztségviselő jogviszonya a Ptké. 9.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint meghozott döntés vagy a Ptké. 9.§ (3) bekezdésében meghatározott időpont előtt keletkezett

A Ptk. 3:24.§ (1) bekezdése alapján a jogi személy vezető tisztségviselőjének a jogi személlyel szembeni felelősségére a szerződésszegésért való felelősség szabályait kell alkalmazni. A Ptk. a szerződésszegésért való felelősségre, különösen a felelősség alóli mentesülés és a felelősség korlátozása tekintetében az 1959-es Ptk-hoz képest jelentősen eltérő szabályokat állapít meg. A vezető tisztségviselő és a jogi személy között fennálló jogviszony olyan kötelmi jogi jogviszony, amelyre a Ptké. 50.§. (1) bekezdése alapján a kötelem keletkezésekor irányadó Ptk-t kell alkalmazni. Ebből az következhetne, hogy ha a jogi személy vezető tisztségviselőjének megbízatása a Ptk. hatályba lépése előtt keletkezett, e jogviszonyra, így a vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel szembeni felelősségére is az 1959-es Ptk. szabályait kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a jogi személyre a Ptké. 9.§ (2) és (3) bekezdése alapján a Ptk. vagy az 1959-es Ptk. szabályai alkalmazandók-e.

A Tanácsadó Testület véleménye szerint ugyanakkor inkonzisztenciát eredményez, ha a jogi személy működésére a Ptk. szabályait, míg a jogi személy és vezető tisztségviselője közötti jogviszonyra az 1959-es Ptk. szabályait kellene alkalmazandónak tekinteni. Ezért a Tanácsadó Testület egységes álláspontja szerint a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködésnek az adott jogi személyre a Ptké. alapján irányadó időpontjától a jogi személy és a vezető tisztségviselő közötti jogviszonyra is a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Ettől az időponttól kezdve a vezető tisztségviselő a jogi személlyel szemben a szerződésszegésért való felelősségnek a Ptk. 3:24.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk. X. címében foglalt szabályai szerint felel.

Ha a bíróság a közös tulajdont úgy szünteti meg, hogy a volt tulajdonostárs javára használati jogot alapít, keletkezik-e használati díj fizetési kötelezettsége a használat jogára feljogosított volt tulajdonostársnak a tulajdonossal szemben? [Ptk. 5:84.§ (4)]

A Ptk. 5:84. §-ának (4) bekezdése a bíróság számára a bennlakónak a tulajdoni hányadával arányos használati jog biztosítását teszi lehetővé, amelynek értékcsökkentő hatását a megváltás folytán fizetendő ellenérték, illetve az árverési vételár felosztási arányának meghatározásánál neki kell viselnie. A használat joga dologi jogosultság, e jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint vele együtt élő családtagjai szükségletét meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti (Ptk. 5:159. § (1) bek.), terhelik viszont az e joghoz fűződő - a Ptk. 5:159. § (2) bekezdésének utaló szabályára tekintettel az 5:149.-150. §§-aiban meghatározott – kötelezettségek. A használat jogának jogosultja, mint dologi jogosult a használatért rendszeres ellenértéket nem köteles fizetni.
A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a Ptk. rendelkezései nem zárják ki azt, hogy azokban a helyzetekben, amelyekben a megszűnt tulajdoni hányadhoz igazodó terjedelmű használati jog alapítása nem alkalmas a felek közötti jogvita ésszerű lezárására, a felek közötti jogvita végleges lezárása érdekében a bíróság az ingatlanban benn maradó (volt) tulajdonostárs javára az eredeti tulajdoni hányadát meghaladó részére vagy az ingatlan egészére kiterjedő használati jogot alapítson. Ebben az esetben a használati jognak a megszűnt tulajdoni hányadot meghaladó része után a tulajdonost megillető ellenszolgáltatás mértékét és teljesítésének a módját (a felek közötti elszámolását) a bíróság a közös tulajdon megszüntetése során az ítéletében határozza meg.

Oldalak