Köf.5.049/2016/7. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
határozata

Az ügy száma: Köf.5049/2016/7.

A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró;
                        Dr. Kalas Tibor bíró

Az indítványozó: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
                           (Pécs, Rákóczi út 34)

Az érintett önkormányzat: Mohács Város Önkormányzata
                                          (Mohács, Széchenyi tér 1.)

Az ügy tárgya: telekadó mértéke

Rendelkező rész

A Kúria Mohácsi Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 21/2013.(XII.2.) önkormányzati rendelet 8. § és 9. § 3.) 3. d) pontja törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Kúria Önkormányzati Tanácsa – a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kezdeményezése alapján – 2013. október 15-én meghozott Köf.5045/2013/6. számú határozatában megállapította Mohács Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 32/2001. (XI. 19.) számú rendelete 6. § b) pontjának, valamint 42/2007. (XII. 22.) számú rendelete 9. § 2) b) pontjának törvényellenességét. A törvényellenesség megállapításának oka az volt, hogy az önkormányzat az adó mértékének meghatározásakor megsértette a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c) pontjában foglaltakat, mivel a vizsgált önkormányzati rendeleti rendelkezéseket a helyi sajátosságok és az adózó teljesítőképességének figyelmen kívül hagyásával alkotta meg. A Kúria rámutatott, hogy „[n]em ideértve az adómaximum túllépésének eseteit, formálisan maradt meg az érintett Önkormányzat a Helyi adó tv. adta keretek között akkor, amikor bizonyos körben a törvényi adómaximumot állapította meg a vállalkozói telkek esetében. Valójában ezen rendelkezések megalkotásakor csupán az önkormányzati gazdálkodási szempontok vezérelték.”

[2] Mohács Város Önkormányzata a 42/2007. (XII.22.) számú rendeletét a helyi adókról szóló 21/2013. (XII.2.) önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: Ör.) hatályon kívül helyezte és új szabályokat alkotott.

[3] A jelen eljárás tárgyát képező törvényességi probléma a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt az Ör. alkalmazásával kapcsolatosan merült fel. A tényállás szerint a felperes keresetet indított az alperes 2016. évtől kezdődően megállapított telekadó fizetési kötelezettséget tartalmazó határozata ellen. Az alperesi határozat helybenhagyta Mohács Város Jegyzőjének azon határozatát, amelyben a jegyző a 2016. évtől kezdődően a 0153/15. hrsz.-ú, 249.981 m2 -es telek 100%-os adózási hányada után 79.993.920 Ft telekadó-fizetési kötelezettséget állapított meg. A határozat az adó alapját az Ör. 8. §-ára, valamint a 2016. évtől alkalmazandó 9. § 3.3 pontjának d) alpontjára alapította. Az alkalmazott – és a bíróság által vitatott – rendelkezés szerint az adó alapja 25.000 m2 -t meghaladóan 320,-Ft/m2.

[4] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt lévő perben a felperes keresetében hivatkozott arra, hogy a megállapított és kiszabott adó aránytalan, konfiskáló jellegű. Hivatkozott arra, hogy az ingatlan vételára 355.429.000  Ft + Áfa volt. Véleménye szerint a Kúria Önkormányzati Tanácsa által korábban – a Köf.5045/2013/6. számú határozatban az 42/2007. (XII.22.) számú rendelettel kapcsolatosan – megállapított törvénysértés az Ör. tekintetében is fennáll. Az Ör. 9. § 3. pontja megegyezik a 42/2007. (XII.22.) számú rendelet törvényellenesnek nyilvánított 9. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakkal.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[5] A fenti előzmények után a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 48. § (3) bekezdés alapján a 8.K.27.189/2016. számú per tárgyalását felfüggesztette és a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult az Ör. 8. §-a, illetve 9. § 3.3. pont d) alpontjának törvényességi vizsgálatát kezdeményezve.

[6] Az indítványozó előadta, hogy a korábban törvényellenesnek nyilvánított 42/2007. (XII. 22.) számú rendelete 9. § (2) bekezdés b) pontjában a 25.000 m2-t meghaladó adótárgy adólapja 313 Ft/m2 volt, az Ör. jelen perben alkalmazott rendelkezése az adótárgy adóalapját 25.000 m2 -t meghaladóan 320 Ft/m2-ben állapította meg. Az indítványozó szerint ahogy a korábbi szabályozás, úgy az Ör. vizsgálni kért rendelkezése is ellentétes a Helyi adó tv. 6. § c) pontjával. Az Ör. vizsgálni kért rendelkezéséből nem tűnik ki, hogy figyelemmel lett volna a helyi sajátosságokra, illetve az adóalanyok teherviselő képességére. Az önkormányzat a saját gazdálkodási érdekeit részesítette előnyben, nem differenciált az ingatlanok funkciói, értéke tekintetében. Az indítványozó szerint a perbeli ingatlant a felperes 2013 novemberében az önkormányzattól vásárolta meg, a felek a teljes vételárat 381.504.000 Ft + Áfa összegben állapították meg. A telekadó mértéke olyan mértékben eltúlzott, hogy az ingatlan teljes vételárát három-négy évente telekadó címén meg kellene fizetni az önkormányzatnak.

[7] Mindezek alapján az indítványozó kezdeményezte az Ör. 8. §-a és a „).§-ának” [helyesen 9. § 3.3. pont d. alpontjának] törvényességi vizsgálatát.

[8] A Kúria a Bszi. 52. §-a alapján megküldte az indítványt az érintett önkormányzatnak állásfoglalása beszerzése végett. Az érintetett önkormányzat az állásfoglalás lehetőségével élt. Elsőként az adó alapját képező Mohácsi 0153/5. hrsz.-ú ingatlan felperes tulajdonába kerülésének körülményeit ismertette. E szerint a felperes a 2012. évben – pályázat keretében – olyan bioetanol gyártására irányuló beruházásra tett ígéretet, amely jelentős foglalkoztatást valósított volna meg a környéken, a beruházással kapcsolatos helyi adóbevétel az önkormányzat költségvetését 3%-kal növelte volna. A mohácsi 0153/15. hrsz.-ú ingatlanra 2012. május 24-én megkötött adásvételi szerződés szerint a telekalakítással kialakított ingatlan vételára 335.429.000  Ft + Áfa, azaz 425.994.830  Ft volt. Az ipari telek ezen ára az országos átlag alatti ár, az önkormányzat ily módon kívánta a befektetőket a településre vonzani.

[9] Az alépítményi munkák befejezésével azonban a felépítmények megépítése és az egyéb ingatlanfejlesztések elmaradtak, a termelés nem kezdődött el, mivel a felperes nem jutott hozzá a beruházás megvalósításához szükséges Európai Uniós támogatáshoz. A felperes  később – Mohács város polgármestere közbenjárására – megkapott beruházási hiteléből a dunaföldvári üzemét fejlesztette.

[10] Az érintett önkormányzat kifejtette, hogy a kérdéses telket a felperes kedvezménnyel vásárolta, az a legkedvezőbb adottságú ipari telkek közé tartozik Mohácson. A kedvezményt az iparűzési adó reményében nyújtotta az önkormányzat. Az érintett önkormányzat szerint az ingatlan forgalmi értékének a megállapításakor figyelembe kell venni a felperes által 2014-ig elvégzett 1.5 milliárd forint értékű alépítményi infrastrukturális fejlesztést is. Mindent figyelembe véve a 79.993.920 Ft telekadó a 249.981 m2 alapterületű telek, mint vagyontömeg viszonylatában értelmezhető. A vagyontömeg értékéhez viszonyítva azonban aránytalanság nem állapítható meg.

[11] Az érintett önkormányzat ezt követően az Alaptörvényben és törvényekben biztosított adóztatási szabadságára, valamint az önkormányzati feladat-átrendezés révén kialakult finanszírozás-csökkenésre utalt.

[12] Az érintett önkormányzat összességében úgy vélte, hogy az Ör szabályainak kialakításakor elvégezte azt az értékelő tevékenységet, amelyet az Alaptörvény és a helyi adó tv. 6. § c) pontja és egyéb rendelkezései rá rónak. Az önkormányzati bevételek fontossága mellett utalt arra is, hogy a kivetett adó a felperes adóalany teherbíró képességét nem haladja meg, az nem tekinthető súlyosan aránytalannak.

[13] Az érintett önkormányzat kérte az indítvány elutasítását, egyben személyes meghallgatást is kezdeményezett, amelynek a Kúria Önkormányzati Tanácsa helyt adott.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsa elsőként azt állapította meg, hogy az Ör. 9. §-át időközben módosította Mohács Város Önkormányzatának 19/2016. (XI.25.) számú rendelete, azonban jelen indítvány konkrét normakontroll, így az elbírálásnál a Kúria eljárását kezdeményező bíró által alkalmazandó normaszöveg az irányadó. Az Ör. vizsgált 8. §-a szerint a telekadó alapja „a telek m2-ben számított területe”, a 9. § 3.) 3. d) pontja értelmében az adó éves összege amikor „az adótárgy adóalapja a 25.000 m2-t meghaladja 320 Ft/m2.”

[15] A Helyi adó tv. 21. §-a szerint telekadó esetén az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően: a) a telek m2-ben számított területe, vagy b) a telek korrigált forgalmi értéke.
Megállapítható tehát, hogy az Ör. 8. §-a összhangban áll a Helyi adó tv. 21. § a) pontjával; az önkormányzat törvényi felhatalmazás alapján választotta az adó alapjául a telek m2-ben számított területét. Erre tekintettel a Kúria az indítványt az Ör. 8. §-a vonatkozásban a Bszi. 55. § (3) bekezdés alapján elutasította.

[16] Az Ör. 9. §-ába foglalt, a 25.000 m2-t meghaladó telkek esetén 320 Ft/m2 adó tekintetében a Kúria elsőként a Helyi adó tv. rendelkezései alapján meghatározandó adómaximumhoz való viszonyt vizsgálta meg. A Nemzetgazdasági Minisztérium által kiadott, az egyes tételes helyi adómértékek valorizációjáról 2016. január 1-jétől című NGM/39464/1/2015. számú tájékoztató szerint telekadó esetén az adómaximum 336,7 Ft/m2. A jelen eljárásban vizsgált Ör. által alkalmazott adómérték 320 Ft/m2, azaz a 2016. évi adóévben törvényes adómaximum alatti. E tekintetben törvénysértés nem állapítható meg.

[17] A Kúria a Köf.5045/2013/6. számú határozatában a Helyi adó tv. 6. § c) pontjába ütközés miatt törvényellenesnek ítélte Mohács Város Önkormányzatának 42/2007. (XII. 22.) számú rendelete 9. § 2) b) pontjába foglalt azon rendelkezést, amely szerint az adótárgy adóalapja 25.000 m2 meghaladóan 313 Ft/m2. Jelen ügyben vizsgált adómérték, ugyan ebben a kategóriában 7 forinttal több, 320 Ft/m2.

[18] A Köf.5045/2013/6. számú határozat alapjául szolgáló ügy tárgya öt évre visszamenőleges adókötelezettség megállapítása. Az ügy a 2007. és 2011 közötti adóéveket érintette. A Kúria törvényellenességet azért állapított meg, mert az önkormányzatot az adó meghatározásakor elsődleges szempontként saját gazdálkodási követelményei vezették, a Helyi adó tv. 6. § c) pontjába foglalt további szempontok figyelmen kívül maradtak. A Köf.5045/2013/6. számú határozat utal a következőkre: „Normakontroll eljárásban nem értékelhető az érintett Önkormányzat azon hivatkozása, amely szerint a Helyi adó tv. 6. § c) pontja szerinti teljesítőképességre utaló körülmény megvalósul azzal, hogy az adózó – az alapper felperese – fizetőképes vállalkozás, amely adófizetési kötelezettségének az eddigiekben maradéktalanul eleget tett. A teljesítőképesség ugyanis ebben az esetben az adótárgy értékével áll összefüggésben: nem akkor teljesítőképes az adózó, ha fizetőképes, hanem akkor, ha a vagyonadó mértéke nem oldódik el az adótárgy értékétől.”

[19] Jelen ügy a 2016-os adóévet érinti, s a Kúriának a fentiek alapján azt kellett vizsgálni, hogy a vagyonadó mértéke eloldódott-e az adótárgy értékétől. Annak ellenére tehát, hogy a vizsgált normaszöveg szinte szó szerint megegyezik a Köf.5045/2013/6. számú határozatban elbíráltakkal, az eredmény – lévén, hogy az eljárás konkrét normakontroll, s így nem függetleníthető az alapul fekvő ügytől – nem feltétlenül azonos.

[20] Telekadó esetén az adótárgy értékétől való elszakadással, azaz az aránytalan adóztatással kapcsolatban mára a Kúriának kiérlelt gyakorlata van. Legutóbb a Kúria a Köf.5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves telekadó mértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adó mértéke meghaladta a telek értékét. Jelen esetben ilyen fokú aránytalanságról nincs szó. A bírói kezdeményezésben közölt 381.504.000 Ft + Áfa, értéken 2012. évben vásárolt, s azt követően értéknövelő beruházáson átesett telek esetén az évi 79.993.920 Ft adó nyilvánvalóan nem konfiskáló jellegű. (A Kúria megjegyzi, hogy az érintett önkormányzat a személyes meghallgatás során ingatlanértékelési szakvéleményt csatolt, amely a Mohács 0153/15. hrsz.-ú ingatlan jelenlegi piaci értékét jóval magasabb áron határozza meg, mint a bírói kezdeményezésben az ingatlan 2012. évi vételáraként megjelölt összeg.)

[21] Természetesen a normakontroll eljárásban nem pusztán a számok összevetése alapozza meg a döntést, hanem egyéb szempont is, mint arra az érintett önkormányzat helyesen mutatott rá – többek között – a vagyontömeg értéke. A Kúria által kialakított gyakorlat szerint, ha a telekadó mértéke nem tekinthető kirívóan eltúlzottnak, akkor adott esetben előtérbe kerülhetnek az önkormányzat gazdálkodási szempontjai. A Kúria így a Köf.5026/2016/4. számú határozatban pl. megállapította, hogy önmagában nem lehet szankciószerű adóztatásnak tekinteni a törvényes adómaximum alatti, az állagmegóvásra, rekultivációra ösztönző telekadót.

[22] A Kúria jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy az érintett önkormányzat kellő indokát adta annak, hogy a per alapjául szolgáló, az Ör. 9. § 3.3. d) pontjában foglalt adómérték miért nem tekinthető eltúlzottnak. Az adó meghatározásában az önkormányzat gazdasági érdekei mellett megjelennek a helyi sajátosságok, illetve az adóalanyok teherviselő képessége is, a szabályozás kellő módon differenciált, azaz a Helyi adó tv. 6. § c) pontjában meghatározott szempontok megjelennek. Az Ör. vitatott rendelkezése a vonatkozó mércék alapján nem tekinthető konfiskáló jellegűnek az eljárás alapjául szolgáló perben, ezért a Kúria az indítványt a Bszi. 55. § (3) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma:

[23] Nem áll szemben a helyi adókról szóló törvénnyel a telekadó mértékének a törvényes adómaximum alatti meghatározása, ha az adó mértéke az adott telek tekintetében nem konfiskáló és az érintett önkormányzat kellő indokát adja a törvényi szempontok (a helyi sajátosságok) figyelembe vételének.

Alkalmazott jogszabályok

[24] 1990. évi C törvény 6. § c) pontja

Záró rész

[25] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2017. február 28.

Dr. Kozma György s.k. a tanács elnöke;
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró