Köf.5.035/2017/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5035/2017/3.szám

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Horváth Tamás bíró

Az indítványozó: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
              (1143 Budapest, Hungária krt. 179-187.)

Az érintett önkormányzat: Cegléd Város Önkormányzata
                (2700 Cegléd, Kossuth tér 1.)

Az ügy tárgya: építményadó mértéke

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Cegléd Város Önkormányzatának az építményadóról szóló 28/2010. (XII.23.) önkormányzati rendeletének törvényellenessége megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.641/2017/9. számú végzésében megállapított tényállás szerint a Ceglédi Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2015. december 15-én kelt, 40/7764-7/2015. iktatószámú határozatával – bevallások utólagos bevallására irányuló ellenőrzés megállapításai alapján – 2015. első félévére a felperes tulajdonában lévő ..., a .../3. és a .../12. hrsz.-ú belterületi ingatlanokon lévő építmények után 874.200 Ft építményadó fizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére. Feltárta, hogy a .../14. hrsz.-ú „kivett ipartelep” megnevezésű ingatlanon található 7410 m2-es, kétszintes épület nem szerepel az építményadó bevallásokban. Az elsőfokú adóhatóság a bevallásban nem szereplő épület után a határozatában 2015. első félévére 2.223.000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kötelezte a felperest annak megfizetésére.

[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. május 9-én kelt PE/040/265-6/2016. számú határozatával az elsőfokú határozatot a ...., a .../3., illetve a …./12. hrsz.-ú ingatlanok után építményadó fizetési kötelezettséget megállapító részében helybenhagyta, a .../14. hrsz.-ú ingatlan után építményadó fizetési kötelezettséget megállapító része indokolását megváltoztatta, egyebekben ezen ingatlanra vonatkozó rendelkezéseket hatályában fenntartotta. Az adóbírság és késedelmi pótlék megállapítását mellőző részében az elsőfokú hatóság döntését megsemmisítette és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására utasította. A határozat indokolása szerint a .../14. hrsz.-ú ingatlanon lévő felépítmény már létezett a 2012. június 14-ki hatályú felperesi adásvétel időpontjában és a felperes nem terjesztett elő a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. § h) pontja szerinti mentességet alátámasztó bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az ingatlanon lévő felépítményben növénytermesztést, állattartást, vagy ahhoz kapcsolódó tárolási tevékenységet végzett volna a 2015. évi adóévben. A kivett ipartelep besorolású ingatlanon lévő felépítmény adóköteles területe a 2007. március 12-ki érkeztetésű engedélyezési tervdokumentáció alapján 7410 m2, mely után a felperest Cegléd Város Önkormányzata Képviselő-testületének 28/2010.(XII. 23.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. §-ában megállapított 600 Ft/m2 építményadó fizetési kötelezettség terheli. Kiemelte, hogy az épület építésügyi szempontból életveszélyes, romos állapotának nincs építmény-adójogi relevanciája, mivel az építményadó kötelezettség annak keletkezésétől, az adótárgy lebontása, megsemmisülése végéig fennáll. Az építmény használatának esetleges szünetelése sem befolyásolja az adókötelezettséget a Htv. 14. § (4) bekezdése alapján.

[3] A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata iránt, melyben kérte a határozat hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását azzal, hogy a .../14. hrsz.-ú ingatlan után 2015. első félévére megállapított 2.223.000 Ft adókülönbözet törlésre kerüljön. Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az épület a Htv. 52. § 5. pontjában foglalt épületfogalom kritériumainak nem felel meg, mivel a környező külső tértől nem alkot elválasztott teret, nem alkalmas állandó vagy időszakos tartózkodásra, illetve lassú folyamat eredményeként gyakorlatilag megsemmisült. A keresetleveléhez csatolta a 2012. június 6-án kelt adásvételi szerződést, mely szerint a Cegléd belterület .../14. hrsz.-ú, 3 ha, 3769 m2 területű, kivett ipartelep megnevezésű ingatlan vételára 9.650.000 Ft. Véleménye szerint az adásvételi szerződés nem tartalmaz épületet, mivel ő 2012-ben csak földterületet vásárolt. Az ingatlanon konzervgyár működött, de a működés 25 évvel ezelőtt befejeződött. Az üzemépület jelen állapotában jogi értelemben nem felel meg az épület-építmény fogalmának.

[4] A peres felek a per első tárgyalásán a per szünetelését kérték közös helyszíni szemle megtartása végett. Az eljárás szünetelése alatt a felek között megegyezés nem jött létre, ezért a felperes 2017. június 16-án kérte a per folytatását, valamint kezdeményezte, hogy a bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/C. §-a alapján forduljon a Kúria Önkormányzati Tanácsához és kezdeményezze az Ör. jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást. Kérelmében kifejtette, hogy az Ör. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely arra utalna, hogy az önkormányzat figyelemmel lett volna akár az egyes ingatlanok között meglévő különbségekre, akár az egyes adóalany teherbíró képességére az adómérték megállapításakor. A felperes teherviselő képessége kapcsán kitért arra, hogy az ingatlan 2012-ben történő megszerzésekor 9.650.000 Ft, mely érték figyelembevételével több, mint 2 év alatt a kiszabott építményadó felemészti az ingatlan teljes értékét. A felperes csatolt továbbá egy magánszakértői véleményt az építmény helyreállítási költségeinek becsléséről.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[5] Az ügyben eljárt Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.K.27.641/201/7. számú végzésében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 48. § (3) bekezdése, valamint a Pp. 155/C. § (1) bekezdése alapján indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának az Ör. törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárását, egyben az előtte folyó per tárgyalását a nemperes eljárás befejezéséig felfüggesztette.

[6] Helyt adva a felperes indítványának, amely a Kúria Önkormányzati Tanácsa eljárásának kezdeményezésére irányult és elfogadva a felperesi érvelést, a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Ör. ellentétes a Htv. 6. § c) pontjában foglaltakkal, mert az önkormányzat képviselő-testülete az adó mértékének megállapításakor nem vette figyelembe az adóalany teherviselő képességét és a helyi sajátosságokat. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az érintett épület egy „kivett ipartelep” megnevezésű ingatlanon található, 7410 m2-es, kétszintes, egy volt konzervgyári üzem területe. A magánszakértői vélemény szerint az épület jelenlegi műszaki állapota még a szerkezetkész állapotot sem éri el, ablakai betörtek, műszaki helyreállítása, belső vízellátás és csapadékvíz elvezetésének megoldása, illetve az elektromos ellátás kialakítása szükséges, melynek teljes helyreállítási költsége a szakértő becslése alapján 325.820.000 Ft. Az ingatlan területét a felperes mezőgazdasági tevékenység folytatására kívánta hasznosítani, azonban az önkormányzat ehhez nem járult hozzá. Az építmény jelenlegi állapotában nem hasznosítható.

[7] A bíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a 2012-ben 9.650.000 Ft-ért vásárolt ingatlan tekintetében a 2015. évre megállapított 4.446.000 Ft építményadó fizetési kötelezettség több, mint két év alatt felemészti a hasznosíthatatlan ingatlan értékét.

[8] A Kúria Önkormányzati Tanács a Bszi. 52. §-a alapján felhívta az érintett önkormányzatot álláspontjának megismerése végett. Az önkormányzat állásfoglalást nem terjesztett elő.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntése és indokolása

[9] Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

[10] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 6.K.27.641/2017/9. számú ügy alapja a felperes 2015. évre fizetendő építményadó kötelezettsége. A bíróság az egyedi ügyben alkalmazandó Ör. 2015. évben hatályos rendelkezéseinek törvényességi vizsgálatát kérte. A bírói kezdeményezés szerint az Ör. ellentétes a Htv. 6. § c) pontjában foglaltakkal, annak 5. §-a nem kellően differenciál az adómérték meghatározásakor, azt nem az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan és a helyi sajátosságokra figyelemmel állapította meg.

[11] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése „A helyi közügyek intézése körében, törvény keretei között” hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. E rendelkezés szerint „feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”.

[12] Helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezésének keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával.

[13] Az alapügyben vitatott adófizetési kötelezettség megállapítása idején hatályos Htv. 6. § c) pontja 3 kritériumot rendel az adómérték meghatározásához: az önkormányzat az adómértékben a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherbíró képességét és az önkormányzat gazdálkodási követelményeit érvényesítheti, melynek korlátja a Htv.-ben meghatározott felső határok. A Htv. a tételes összegben meghatározott adómérték esetében lehetővé teszi, hogy az önkormányzat a törvényben rögzített felső mértéktől az infláció követésével eltérjen.

[14] A Htv. 15. § a), b) pontjai alapján az építményadó alapja az önkormányzat döntésétől függően az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy az építmény korrigált forgalmi értéke.

[15] A Htv. 16. § a) pontja alapján, ha az adó alapja az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, az adó évi mértékének felső határa 1100 Ft/m2.

[16] Az Ör. tárgybeli időszakban hatályos 4. §-a alapján az adó alapja az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete.

[17]  Az Ör. 5. §-a alapján az adó mértéke 600 Ft/m2/év, mely adómérték a Htv. 16. § a) pontjával nem áll ellentétben, a belterületi adóköteles építmények vonatkozásában alig haladja meg az adómaximum 50%-át.

[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsának kiterjedt ítélkezési gyakorlata van az önkormányzati telek- és egyéb vagyoni típusú adóztatási gyakorlat vizsgálatának elvei tekintetében, mely egyértelművé teszi, hogy az adómérték meghatározásának differenciáltsága és arányossága szorosan összefüggő kérdések. A Kúria a Köf.5001/2013. számú, telekadómértékre vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló határozatában megállapította, hogy „A vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik.” Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez –, amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodó kell, hogy legyen. „Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni, azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény 30. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. 6. § c) pontja közvetíti.”

[19] Az aránytalan adóztatással kapcsolatban a Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlata szerint konfiskáló jellegű az az adó, ami mértékénél fogva is az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Az adó konfiskáló jellegének megállapítására azonban csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor. Így a Kúria a Köf.5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves telekadómértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adó mértéke meghaladta a telek mértékét. Ugyancsak a teherbíró képességgel összhangban nem állóként semmisítette meg a Kúria egy másik ügyben az önkormányzati rendelet telekadó mértékét meghatározó rendelkezéseit azzal az indokkal, hogy az adótárgy értékének közel 70%-át kitevő mértékű éves telekadómérték számottevően eloldódott az adóztatott vagyontömeg értékétől (5081/2013., MK 2013.,42.szám).

[20] A Kúria megállapította, hogy jelen esetben ilyen körülmény nem állapítható meg. Az Ör. 5. §-ában előírt normatív adómérték minden adózót egyenlő módon szabályoz. Jelen ügyben csak az ingatlan szerzéskori értéke (9.650.000 Ft) ismert, a 2012-ben vásárolt ingatlan valós forgalmi értékét az érintett adóévben az eljáró bíróság nem vizsgálta, erre nézve bizonyítást nem folytatott le. A bírói kezdeményezés az adásvételi szerződésben szereplő vételárat veszi alapul és ahhoz mérten hivatkozik arra, hogy a 2005. évre kiszabott építményadó összege több mint két év alatt felemészti a jelenleg használaton kívüli ingatlan teljes értékét. Erre figyelemmel ítél úgy a bírói kezdeményezés, hogy az önkormányzat képviselő-testülete az adómérték megállapításakor nem vette figyelembe az adóalany teherviselő-képességét és a helyi sajátosságokat.

[21] A Kúria ezt az érvelést nem fogadta el, mert a jelen ügyben az adó konfiskáló jellegének megállapítására alapot adó körülmény nem áll fenn. A telek szerzéskori értékéhez képest a 2015. évre megállapított adóteher 4.446.000 Ft a szerzéskori érték 46%-a, mely a Kúria gyakorlata szerint nem idéz elő súlyos aránytalanságot.

[22] A Kúria jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az önkormányzatnak normatív módon kell szabályozni a vagyoni típusú adó mértékét és nem az egyes építmények műszaki állapotához kell igazítani az adózót terhelő építményadó fizetési kötelezettséget. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5021/2015/7. számú határozatában rámutatott, hogy a jogszabályi absztrakció szintjén nem válik kirívóan eltúlzottá az adómérték azért, mert az adózót több, egyenként nagyobb kiterjedésű telke után magasabb évi adókötelezettség terheli. A hasonló helyzetben lévő homogén csoportba tartozó adózókat egyenlően terhelő adó nem minősíthető az adózó tevékenységét közvetetten és nem adóztatási jelleggel befolyásoló gazdasági szabályozó eszköznek.

[23] Kiemelést érdemel jelen ügyben az a körülmény, hogy a felperest a 2015. első félévére további 3 ingatlanon lévő saját tulajdonú építmény után terhelte az Ör. 5. §-ában megállapított mértékű adófizetési kötelezettség, mely építmények kapcsán nem hivatkozott az Ör. szerinti építményadó mértékének aránytalanságára.

[24] Az adóalanyok teherviselő-képességét illetően figyelembe kell venni továbbá, hogy az Ör. 3. §-a szerint mentes az építményadó alól a magánszemély adóalany tulajdonában lévő, a Htv. 13. §-ában felsoroltakon túl a magánszemély adóalany tulajdonában lévő, lakás céljára használt lakóépület és lakás, külterületen a mezőgazdasági és zártkerti ingatlanon pihenés céljára berendezett építmény (nyaraló), belterületen pihenés céljára berendszerezett építmény (nyaraló), és a gépkocsitároló.

[25] A fenti mentességi szabályok alapján is látható, hogy az önkormányzat az építményadó tekintetében differenciálta az adókötelezettséget, további adómentességek biztosításával is hozzájárult ahhoz, hogy a normatív szabályok az adóalanyok teherviselő-képességét is figyelembe vevő helyi adózást alakítsanak ki.

[26] A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy az Ör. vitatott rendelkezése nem ellentétes a Htv. 6. § c) pontjában foglalt előírásokkal, mivel az építményadó mértékének meghatározásakor figyelembe vették az adózóknak az építménytulajdonhoz kötődő ésszerű teherviselő-képességét, ezáltal nem sérült az Alaptörvény 30. cikk (1) bekezdésében foglalt arányosság követelménye. Mindezekre figyelemmel a bírói kezdeményezést a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 55. § (3) bekezdése alapján elutasította.

[27] A Kúria Önkormányzati Tanácsa abban a vitás kérdésben, hogy az adóztatott vagyontárgy megfelel-e a Htv. 52. § 5. pontjában meghatározott épület fogalmának, nem foglalt állást, mivel annak vizsgálata nem képezhette a normakontroll eljárás tárgyát. A jelen döntés azonban nem korlátozza az eljáró bírót, hogy a felek indítványára további bizonyítást rendeljen el a perben az adóalap (az épület hasznos alapterülete) meghatározása körében, mivel a felperes keresetében elsődleges jogsértésként az adóalap hiányára hivatkozott és csak az eljárás szünetelését követően támadta az önkormányzati rendeletben az adómérték törvénysértő megállapítását. 

Záró rész

[28] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2018. február 6.

Dr. Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s. k. bíró