Köf.5.027/2018/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5027/2018/4.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró

Az indítványozó: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Siklós Város Önkormányzata
                (7800 Siklós, Kossuth tér 1.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- a Siklós Város Önkormányzata Képviselő-testületének az egyes helyi adókról szóló 27/1995. (XII. 22.) önkormányzati rendelete 2016. december 31. napjáig hatályban volt 11. § (2) bekezdése jogszabály-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;

-  elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 4.K.27.268/2017. számú ügyben a felperes 2001. augusztus 29. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a P. H. Ipari és Kereskedelmi Rt.-től a S. külterület ... hrsz.-ú, kivett művelési ágú (természetben S., G. u.) 4097 m2 területű „telephely” megnevezésű ingatlant, melyen iroda és raktárhelyiség is található.

[2] A szerződésben rögzítették a felek, hogy az ingatlanon az eladó PB-gázcsere telepet működtet. Az ingatlan kölcsönös kialkudott vételára 3 773 875 Ft volt, melyből 1 230 000 Ft a telek, míg 2 035 000 Ft + Áfa a felépítmény értéke. A fenti tulajdonból 97/4097 tulajdoni hányad ajándékozás útján Siklós Város Önkormányzata tulajdonába került 2008-ban.

[3] A felperes 2016. november 17. napán kelt adásvételi szerződéssel a tulajdonában lévő 4000 m2 alapterületű ingatlant a felépítménnyel együtt eladta 3 400 000 Ft vételárért. Az adásvételi szerződés alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya Megyei Vámigazgatósága 2017. február 6. napján az ingatlant résztelephelyként megjelölve, a tulajdoni hányad forgalmi értékét 3 400 000 Ft-ban állapította meg, mely után 4% illetékkulcsot alkalmazva az illeték mértékét 136 000 Ft-ban határozta meg.

[4] Siklós Város Önkormányzata (a továbbiakban: önkormányzat) a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Hatv.) 1. § (1) bekezdése és 45. §-ában foglalt felhatalmazás alapján megalkotta az egyes helyi adókról szóló 27/1995. (XII. 22.) rendeletét (a továbbiakban: Ör.). Az Ör. 11. §-ának szövegét – 3. cím: Telekadó – a 19/2002. (XII. 13.) rendelettel állapította meg, mely hatálybalépésének időpontja 2003. január 1. napja volt. Az Ör. 2016. december 31. napjáig hatályban volt 11. § (2) bekezdése szerint az adó alapja a telek négyzetméterében számított területe, az adó mértéke 150 Ft/m2.

[5] A Siklósi Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője, mint elsőfokú hatóság megismételt eljárásban adóbevallás alapján telekadó egyeztetést folytatott le az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 118. §-a alapján. A 2017. március 21. napján kelt 01-1/43-3/2017. számú határozatával 2012., 2013., 2014., 2015. és 2016. évekre évente 574 500 Ft telekadó hiányt állapított meg a felperes terhére a felperes tulajdonában lévő fenti ingatlan után 3830 m2 telekadó alapot figyelembe véve azzal, hogy a telekadó mértéke 150 Ft/m2. A fentiek mellett a határozat mulasztási bírságot is megállapított, továbbá részletfizetést engedélyezett.

[6] A határozat ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés folytán eljárt, a perben alperes a 2017. augusztus 23. napján kelt BAB/12/00906-6/2017. számú határozatával a határozatot úgy változtatta meg, hogy a „telekadó-hiány” helyébe „telekadó” szöveg került, továbbá a megállapított mulasztási bírságot, valamint a részletfizetésre megállapított határidőket törölte. Az adóhiányra vonatkozó megállapításokat azonban változatlanul hagyta.

[7] A határozat ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz. Kérelmében kérte, hogy a bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően helyezze hatályon kívül és kötelezze az elsőfokú hatóságot új eljárásra. Indítványozta továbbá, hogy a bíróság kezdeményezze a Kúria Önkormányzati Tanácsának az Ör. felülvizsgálatára vonatkozó nemperes eljárását.

A bíróság indítványa és az önkormányzat védirata

[8] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.268/2017/7. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását Siklós Város Önkormányzata Képviselő-testülete 27/1995. (XII. 22.) egyes helyi adókról szóló önkormányzati rendelete 2016. december 31. napjáig hatályban volt 11. § (2) bekezdésének Hatv. 6. § c) pontjába ütköző törvényellenessége megállapítását és megsemmisítését, továbbá az alkalmazási tilalom kimondását. A bíróság egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette.

[9] Megállapítás nyert, hogy az önkormányzat az adó mértékének megállapítása során nem volt figyelemmel sem a helyi sajátosságokra, sem az adóalanyok teherviselő képességére. Az adó mértékének meghatározása során nem differenciált az egyéb körülmények, az adóalanyok, illetve a telkek jellege, elhelyezkedése alapján.

[10] A telek forgalmi értékét a felperes által csatolt iratok alapján a bíróság 1 280 000 Ft értékben elfogadta, figyelemmel a felperes által csatolt NAV illetékkiszabó határozatra és a 2011. és 2016. évben kelt adásvételi szerződésben foglaltakra.

[11] A bíróság hivatkozott Magyarország Alaptörvénye XXX. cikkére, valamint a 32. cikk (3) bekezdése előírására, mely utóbbi szerint az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes. A perbeli esetben a Hatv. 6. § c) pontjába ütközése az Ör. 11. § (2) bekezdésének azon az alapon áll meg, hogy az önkormányzat a törvényi rendelkezés szerinti szempontok közül csak a gazdálkodás követelményeire volt figyelemmel. Más tényezőt, mint a helyi sajátosságokat, így az ingatlan elhelyezkedését, rendeltetését, forgalmi értékét, valamint az adóalany teherviselő-képességét nem vette figyelembe. A bíróság hivatkozott a Kúria 19/2014. számú közigazgatási elvi határozatára. E szerint konfiskáló az az adómérték, amely belátható időn belül felemészti az adóztatott vagyont.

[12] Az önkormányzat védiratot terjesztett elő, melyben kérte a Kúriát, hogy a bíróság indítványát utasítsa el. Hivatkozott arra, hogy a peres eljárásban álláspontját nem tudta kifejteni, miután nem peres fél.

[13] A védirat kifogásolta, hogy a bírói kezdeményezés nem tartalmazza az eljáró bíró meggyőződését, ezért az indítvány nem felel meg a formai és tartalmi elvárásoknak. Emiatt az eljárás megszüntetésének lenne helye.

[14] A védirat szerint a rendelet nem ütközik a Hatv. 6. § c) pontjába. Hivatkozott a Nemzetgazdasági Minisztérium Jövedelemadók és Járulékok Főosztály NGM/30903/2017. iktatószámú tájékoztatójára, amelyik az adók indexálásával foglalkozik. Eszerint az önkormányzat által kivetett adó jóval ezen értékek alatt marad.

[15] A védiratot beterjesztő önkormányzat hivatkozott arra, hogy az indítványozó indítványával nem a hatályos Hatv. 6. § c) pontjából, hanem annak 2017. január 1-je előtt hatályos szövegéből indul ki. Ezzel kapcsolatban felhívta a hatályos 7. § g) pontot. Kiemelte ezzel kapcsolatban, hogy mind a jogszabályokat, mind az egyéb szabályokat az Ör. megalkotása során betartották és a törvényi maximum alatt határozták meg az adó mértékét.

[16] A szóban forgó ingatlan kapcsán az önkormányzat hivatkozott Siklós Város Önkormányzata Képviselő-testületének a város közigazgatási területének helyi építési szabályzatáról szóló 30/2004. XI. 26.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: HÉSZ) 5. § (8) bekezdésére, miszerint a telek beépítésre szánt területek közé tartozik. A felperes ingatlana közvetlenül a belterületi ingatlanok mellett fekszik, továbbá összközműves. Figyelemmel a beépítési szabályokra, az önkormányzat megállapította, hogy nem indokolt különbséget tennie a külterületi és a belterületi ingatlanok között. Az önkormányzat utalt arra, hogy a felperes által hivatkozott adásvételi szerződés alapján a felperes ingatlanát 2016. év végén saját tulajdonostársának adta el és ezzel álláspontja szerint a telekadó mértékének megítélését és megállapítását kívánta befolyásolni.

[17] Az önkormányzat kijelentette, hogy figyelemmel volt a helyi sajátosságokra az adómérték megállapításakor. Utalt a NAV által elfogadott összegre az adásvételi szerződésre vonatkozóan, továbbá arra, hogy a telken felépítmény is található. Összességében az önkormányzat a bírói kezdeményezés elutasítását kérte a Kúriától.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[18] Az indítvány nem megalapozott.

[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján az indítványra a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. A 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítványnak tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. Jelen normakontroll eljárás alapjául szolgáló végzés indokolása mindezeket az indítványozó bíróság álláspontjaként tartalmazza, ezért az érdemi elbírálásnak nem volt akadálya.

I.

[20] Az indítvánnyal érintett önkormányzati rendeleti rendelkezés a következő, 2016. december 31. napjáig hatályban volt 11. § (2) bekezdés.

[3. Telekadó
11.§ (1) Adóköteles a Siklós Város Önkormányzata illetékességi területén lévő telek. A telekadó alanya a helyi adókról szóló törvényben meghatározott tulajdonos.]

„(2) Az adó alapja a telek m² -ben számított területe, az adó mértéke 150 Ft/m².”

[(3) Mentes a telekadó megfizetése alól az önkormányzat illetékességi területén lévő telek magánszemély tulajdonosa.]

II.

[21] Az indítvány alapján először az adóterhelés abszolút mértékének, majd a megállapítás során az önkormányzati mérlegelés jogszerűségének kérdésére kellett választ adni.

1.
[22] A Kúria először is azt vizsgálta, hogy az adóterhelés mértéke a telekértékhez képest eltúlzott-e. A telek forgalmi értékét a bíróság az alapügy felperese által csatolt iratok alapján 1 280 000 Ft értékben fogadta el. Az éves adóteher így 574 500 Ft (45%). Az önkormányzat vitatta az értékmegállapítás ezen módja alkalmazhatóságát.

[23] A Kúria Köf.5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves adómértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét. A Köf.5081/2013. számú ügyben pedig az adótárgy értékének 70%-át kitevő adóteher minősült túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől.

[24] A Kúria az indítványban szereplő érték alapul vételével, a hasonló ügyekben folytatott gyakorlata alapján tehát már megállapíthatta, hogy a vitatott mérték önmagában nem minősül túlzónak. Minderre tekintettel az önkormányzat értékmegállapításra vonatkozó érveinek tételes mérlegelésére nem volt szükség. A terhelés mértéke, figyelemmel a 2016. évig irányadó szabályok szerint alkalmazott joggyakorlatra, nem minősül túlzónak.

2.
[25] Az indítvány a továbbiakban a megállapítás jogszerűségét vitatja, hivatkozással a Hatv.-re. A Hatv. 2016. december 31. napjáig hatályos 6. § c) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – a törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztó árszínvonal-változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.

[26] Az önkormányzat védiratában vitatja a Hatv. 2016. december 31. napjáig hatályos 6. § c) pontja alkalmazhatóságát, tekintettel annak módosulására. Az ügy idején hatályos, ezért alkalmazandó jogszabályhely és -tartalom azonban ez. Kérdés tehát, hogy a mérlegelés jellege ennek tükrében kifogásolható-e. A Kúria hivatkozással eddigi jogalkalmazási gyakorlatára, közte a legutóbbi Köf.5.009/2018. számú döntésre, az alábbiakat állapítja meg.

[27] A Kúria Önkormányzati Tanácsa szerint az elsődleges kérdés az, hogy a tárgyban az önkormányzati mérlegelés legitim alapját az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja adja, miszerint a helyi önkormányzat dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 13. pontja alapján a helyi adóval kapcsolatos feladatokat a helyi önkormányzat látja el a helyi közügyek körében. A Hatv. 1. § (1) bekezdése szerint pedig a települési önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat és települési adókat vezethet be. A képviselő-testületnek tehát törvény keretei között elvonhatatlan mérlegelési joga van.

[28] E mérlegelési jog határait különösen a Hatv. 6–7. §-a jelöli ki. Jelen ügyben lényeges korlátot a Hatv. idézett korábbi 6. § c) pontja állít. Az önkormányzat adómegállapítása a törvényi határok között maradt az adóalap és a -mérték tekintetében, továbbá a fentiek szerint nem állítható, hogy a terhelés végletesen elszakadna a vagyontárgy értékétől. Nem vitatható el ugyanakkor az önkormányzatnak az a joga sem, hogy adópolitikát érvényesítsen, akár úgy is, hogy a településrendezési eszközökkel, közte a helyi építési szabályzattal összefüggésben alakítsa ki a helyi közterhek viselésének gyakorlatát. A telekadóra vonatkozó adott önkormányzati szabályozás mindezt elfogadhatóan és jogszerűen tükrözte.

[29] Az önkormányzat védirata a Kúria szerint továbbá helyesen hivatkozik arra, hogy a rendelet megalkotásakor figyelemmel volt az adóalanyok teherbíró képességére, mikor is fizetési kötelezettséget csak a vállalkozásoknak állapított meg, magánszemélyeknek mentesség biztosítása révén viszont nem. A kommunális adó, a telekadó és az építményadó összehangolásával az önkormányzat ugyancsak figyelemmel volt az adóterhelés ésszerű megosztására.

[30] Megállapítható, hogy az Ör. a mérlegelési jog gyakorlása körében a törvény szabta keretek között maradt. A helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodva ugyanis a prioritások meghatározása a mérlegelési jog körébe tartozik, aminek jogszerű keretek között való gyakorlása ugyanakkor bíróság által nem bírálható felül.

[31] Az a körülmény tehát, hogy a képviselő testületi döntés a helyi önkormányzati gazdasági érdekre figyelemmel van, és ezzel érinti természetszerűleg az adózók teherviselését, külön sérelem híján, nem jogellenes. A Hatv. kérdéses 6. § c) pontja így a mérlegelési lehetőséget nem zárja ki.

[32] Összefoglalva, mivel az indítvánnyal érintett Ör.-rendelkezés az indítványban hivatkozott törvényi szabályok szerint nem ellentétes a Hatv.-vel, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

Záró rész

[33] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[34] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[35] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[36] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. október 30.

Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s. k. bíró