Köf.5.021/2017/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának
h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5021/2017/4.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Horváth Tamás bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
             (1027 Budapest, Tölgyfa utca 1–3.)

Az érintett önkormányzat: Budafok-Tétény Budapest XXII. Kerület Önkormányzata
                (1221 Budapest, Városház tér 11.)

Az ügy tárgya: telekadó mértéke

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Budafok-Tétény Budapest XXII. Kerület Önkormányzatának a helyi adókról szóló 10/2010. (V. 27.) számú rendeletének 8. § b.) pontja törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.31.517/2016/37. számú végzése alapján megállapított tényállás szerint Budafok-Tétény Budapest Főváros XXII. kerület Önkormányzat Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2013. február 22. napján kelt 3959-2/5/2013/III. számú határozatával a felperes terhére a Budapest XXII. kerület külterület, .../5. helyrajzi számú, a felperes tulajdonában lévő külterületi ingatlan után a 2013. évre 38.877.200 Ft telekadó-fizetési kötelezettséget állapított meg.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2013. május 2. napján kelt, BPB/007/02332-3/2013. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperes tulajdonában álló ingatlanból "kivett sportpálya" megnevezésű, 194386 m3 alapterületű földrészlet adóköteles, adómentesség akkor kérhető rá, ha annak területe tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll. Az alperes a határozat meghozatala során a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) releváns rendelkezéseit, valamint Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 10/2010. (V. 27.) Önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Ör.) ugyanezen Önkormányzat 25/2012. (XI. 29.) rendeletével módosított 8. § b) pontját alkalmazta. A 25/2012. (XI. 29.) rendelet 2013. január 1-vel terjesztette ki az Ör.-ben meghatározott telekadó hatályát a külterületi ingatlanokra is.

[3] A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata iránt, keresetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezést. Előadta többek között, hogy az ingatlan természetbeni adottságai miatt a méretéhez képest csekély értékkel bír, bárminemű fejlesztése, érdemi hasznosítása nem lehetséges. Hivatkozott az E.-I. Kft. által készített ingatlan szakértői véleményre, amely alapján az ingatlan forgalmi értéke 53.000.000 forint. Kifogásolta, hogy ehhez képest éves szinten több mint 70%-os mértékű adófizetési kötelezettség megállapítására került sor. A felperes az alapeljárásban indítványozta az Alkotmánybíróság, valamint a Kúria Önkormányzati Tanácsa eljárásának kezdeményezését az Ör. Alaptörvény-ellenességének, illetve jogszabály-ellenességének vizsgálata érdekében.

[4] Az alperes a perben a közigazgatási iratok részeként becsatolta a P. M. I. Kft. által 2013. szeptember 18. napján készített ingatlan értékmeghatározó szakvéleményt, amely szerint az ingatlan forgalmi értéke 192.000.000 forint.

[5] A bíróság az alapperben a rendelkezésre álló értékbecslések összevetése és a tanúmeghallgatás után a felperes keresetét 26.K.33.579/2013/16. számú ítélettel elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria a Kfv.III.35.127/2015/5. számú végzéssel az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra utasította azzal, hogy az új eljárásban az elsőfokú bíróság köteles igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt kirendelni és az adóztatással érintett ingatlanrész 2013. évi reális forgalmi értékének megállapítására.

[6] A bíróság az új eljárásban igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki társszakértő bevonásával a 2017. február 5. napján elkészített szakértői véleményében az ingatlan 2013. évi reális forgalmi értékét 80.518.805 forintban állapította meg. A felperes e szakvéleményben foglaltakat elfogadta, az alperes és az alperesi beavatkozó észrevételeket tettek, kérték új szakértő kirendelését és új szakvélemény készítésének elrendelését. A perszakértő a bíróság felhívására a szakvélemény egyes részeinek helyesbítésével a szakvélemény változatlan fenntartásáról nyilatkozott.

[7] Az új eljárásban a felperes fenntartotta a Kúria Önkormányzati Tanácsa eljárásának kezdeményezésére irányuló indítványát. Álláspontja szerint bármelyik, a három szakvélemény által meghatározott ingatlan értéket alapul véve, a telekadó konfiskáló, teljesen mindegy ugyanis, hogy a forgalmi érték 70%-át vagy 20%-át teszi ki az éves adó.

[8] A bíróság a perben elfogadta a perszakértő helyesbített szakvéleményét.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[9] Az ügyben eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 26.K.31.517/2016/37. számú végzésében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 48. § (3) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/C. § (1) bekezdése alapján indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást, egyben az előtte folyó per tárgyalását a nemperes eljárás befejezéséig felfüggesztette.

[10] Helyt adva a felperes indítványának, amely a Kúria Önkormányzati Tanácsa eljárásának kezdeményezésére irányult és elfogadva a felperesi érvelést, a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a perszakértő által 80.518.805 forint forgalmi értékűre értékelt ingatlan tekintetében a 2013. évre megállapított 38.877.200 forint telekadó-fizetési kötelezettség konfiskáló jellegű. Az Ör. 8. § b) pontja azáltal, hogy differenciálás nélküli, egységes adómértéket határoz meg, ellentétes a Htv. 6. § c) pontjával.

[11] A Kúria Önkormányzati Tanács a Bszi. 52. §-a alapján felhívta az érintett önkormányzatot álláspontjának megismerése végett. Az önkormányzat állásfoglalásában kifejtette, hogy az alapeljárásban készült szakértői véleménnyel nem ért egyet, az nem tekinthető korrektnek, szakmailag hitelesnek, tekintettel az értékbecslés hibáira és ennek következtében a tévedésre alapozott forgalmi érték meghatározásra. Az önkormányzat ezért új eljárásban, újabb szakértő kijelölését kéri.

[12] Az érintett önkormányzat utalt arra is, hogy a rendelet többszörösen differenciált telekadó mértéket tartalmaz, a telekadó mértékek jóval a törvényi adómaximum alatt vannak és a rendelet szerinti, külterületi telkekre alkalmazott adómérték az adózók széles körében elfogadottságra talált. Az önkormányzat szerint az alacsonyabb adómérték indokolatlanul előnyösebb piaci helyzetet teremtett volna a felperes részére, az összes többi külterületi telek után adózó vállalkozásnál. Hangsúlyozta mindemellett, hogy a felperes részére csupán egy évre került előírásra a telekadó, mert még 2013. évben a telkét ismét mezőgazdasági művelési ágba vonatta. Az érintett önkormányzat álláspontjának alátámasztására kúriai határozatokra hivatkozott.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[13] Az indítvány az alábbiak szerint megalapozatlan.

[14] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt lévő 26.K.31.517/2016/37. számú ügy alapja a felperes 2013. évre fizetendő telekadó-kötelezettsége. A bíróság az egyedi ügyben alkalmazandó Ör. 2013. évben hatályos 8. § pontjában foglalt rendelkezés törvényességi vizsgálatát kérte. A bírói kezdeményezés szerint az Ör. nem kellően differenciál az adómérték meghatározásakor, továbbá konfiskáló jellegű.

[15] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése „a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között” hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. E rendelkezés szerint „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”.

[16] Helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával.

[17] Az alapügyben vitatott adófizetési kötelezettség megállapítása idején hatályos Htv. 6. § c) pontja három kritériumot rendel az adómérték meghatározásához: az önkormányzat az adómértékben a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherbíró képességét és az önkormányzat gazdálkodási követelményeit érvényesítheti. E törvényi szabályozás a Kúria ítélkezési gyakorlata értelmében (amint ezt többek között a Köf.5013/2017/4. számú határozat rögzíti) implicit módon magában foglalja a differenciális kötelezettséget az adómérték meghatározása során.

[18] Telekadó esetén az adókötelezettséget, illetve az adó kivetésének alapját, mértékét, valamint a mentesülés és adóteher-csökkentés eseteit törvényi szinten a Htv. 17. §-a határozza meg.

[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsának kiterjedt ítélkezési gyakorlata van az önkormányzati telekadóztatási gyakorlat vizsgálatának elvei tekintetében. A Köf.5001/2013. számú, telekadó-mértékre vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló határozatában – az Alkotmánybíróság határozataira utalással – megállapította, hogy „a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik.” Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez – amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodó kell legyen. „Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. 6. § c) pontja közvetíti”.

[20] A teherbíró képességhez igazodó közteherviselés Alaptörvény XXX. cikkében megfogalmazott kötelezettsége az Alkotmánybíróság és a Kúria ítélkezési gyakorlata szerint magában foglalja többek között az adómérték arányosságát (5081/2013., MK 2013., 42. szám). Ezen arányossági követelményt a telekadóról szóló szabályozásra vonatkoztatva, a Köf.5024/2016/5. számú határozat értelmében a Htv.-ben meghatározott elvek alkalmazása körében igazodni kell ahhoz a szemponthoz, hogy az adómérték az adótárgy telek forgalmi értékéhez képest ne legyen túlzott.

[21] Az önkormányzati telekadóztatási gyakorlatra vonatkozó kúriai ítélkezési gyakorlat azt is egyértelművé teszi, hogy az adómérték meghatározásának differenciáltsága és arányossága szorosan összefüggő kérdések. Így a Köf.5021/2016/3. határozatban megjelenített szempont, hogy a helyi önkormányzatoknak a telekadó-mérték meghatározása során tekintettel kell lenniük a telkek – közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében rejlő – értékére is. A Köf.5018/2016/4. határozat azt emelte ki, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. Továbbá megjelent az a szempont is, hogy adott kategórián belül ne legyen olyan nagy eltérés, ami jogszerűen nem indokolható.

[22] Az Ör. 2013. január 1-jén hatályos, 25/2012 (XI. 29.) Önkormányzati rendelettel módosított 8. §-a szerint
"8. § Az adó mértéke: a telek négyzetméterben számított területe után:
a) belterületi telekre vonatkozóan 287 Ft/ m2/év,
b) külterületi telekre vonatkozóan 200 Ft/m2/év,
c) A környezeti kár elhárítására, megszüntetésére irányuló műszaki beavatkozás ideje alatt azon telek után, melyen az illetékes környezetvédelmi hatóság jogerős döntése alapján környezeti kármentesítés zajlik 0 Ft/m2/év."

[23] A Kúria megítélése szerint az Ör. 8. §-ban a telekadó mértékének meghatározása kellően, a törvénynek megfelelően differenciált. Mégpedig oly módon, hogy e rendelkezés az adó mértékének a Htv. 22. §. a.) pontjában meghatározott felső határra tekintettel, a telkek fekvése és egyéb, környezeti rehabilitációhoz kötődő szempontok szerint differenciálva, háromféle telekadó mértéket írt elő. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az Ör. 8. §-ának 2014. január 1-jén, illetve 2015. január 1-jén hatályba lépett d.)–f.) pontjai a Htv. 19. §-ában foglalt adómentességeken túl, további – a helyi sajátosságokhoz és az adóalanyok helyzetéhez igazodó – mentességi okokat határoznak meg, ezzel tovább differenciálva az adófizetési kötelezettséget és az az alóli mentesülést (mégpedig a beépíthetőség, a közforgalom számára való elérhetőség, illetve a telken álló épület szabályozott rendeltetése tekintetében).

[24] Az adómérték arányossága tekintetében megállapítható, hogy az Ör. vitatott rendelkezése a Htv. szerint 2013. évben akár 313 Ft/m2/év összegben alkalmazható telekadó mérték helyett a belterületi telkekre 287 Ft/m2/év, a külterületi fekvésű adóköteles telkekre pedig 200 Ft/m2/év adómértéket határozott meg 2013. évre. További érvényesítendő szempont, hogy a vagyonadó mértékét a vagyontárgy értékével összefüggésben kell elsősorban mérlegelni, tehát az nem szakadhat el az adótárgy értékétől (Köf.5038/2013/3., Köf.5011/2015/4., Köf.5036/2015/4).

[25] Telekadó esetén az aránytalan adóztatással kapcsolatban mára a Kúria Önkormányzati Tanácsának kiforrott gyakorlata van. Eszerint konfiskáló jellegű az az adó, amely mértékénél fogva és az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Az az adómérték, amely évente a vagyon értékének közel 60–70 %-át teszi ki, súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat.

[26] A Kúria ítélkezési gyakorlata értelmében az adó konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor. Így a Kúria a Köf.5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves telekadó mértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adó mértéke meghaladta a telek értékét. A teherbíró képességgel összhangban nem állóként semmisítette meg a Kúria Zalaszentiván Község Önkormányzata által alkotott rendelet telekadó mértékét meghatározó rendelkezéseit, megállapítva, hogy az adótárgy értékének közel 70%-át kitevő mértékű éves telekadó mérték számottevően eloldódott az adóztatott vagyontömeg értékétől (5081/2013., MK 2013., 42. szám).

[27] Jelen esetben ilyen körülmény nem áll fenn. A megismételt elsőfokú bírósági eljárásban elkészült igazságügyi szakértői vélemény szerint a telek 2013. évi reális forgalmi értéke 80.518.805 forint. A 2013. évre megállapított adóteher 38.877.200 forint, azaz 48%. A Kúria gyakorlata szerint az adózó vállalkozás ilyen mértékű megadóztatása nem idéz elő súlyos aránytalanságot. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperesnek lehetősége volt olyan üzleti döntést hozni (a művelési ágat módosítani), amelynek eredményeképpen biztosítható számára az adómentesség, és még a 2013. évben élt is ezzel a lehetőséggel. Így az a következmény, hogy az adó évek alatt felemészti a vagyontárgy értékét, a telekadó-fizetési kötelezettség ismétlődése hiányában nem fordulhat elő.

[28] Megjegyzendő mindemellett, hogy a rendeletben szereplő, külterületi telkekre alkalmazott adómérték más, érintett adózók (további 22, Budapest XXII. kerületében külterületen fekvő, vállalkozás célját szolgáló ingatlan tekintetében adófizetésre kötelezettek) körében elfogadottságra talált.

[29] Mindezek alapján az Ör. vitatott rendelkezése nem ellentétes a Htv. 6. § c) pontjában foglalt előírásokkal, mivel a telekadó mértékének meghatározásakor figyelembe vették a helyi sajátosságokat és az adózóknak a telektulajdonhoz kötődő ésszerű teherviselő képességét. A Kúria álláspontja szerint az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdésében foglalt arányosság követelménye sem sérült.

[30] A fentiekre tekintettel a Kúria az indítványt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 55. § (3) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

[31] Nem sérti a telekadó mértékére vonatkozó törvényi szabályokat az az adómérték, amely az adómaximum alatt úgy került meghatározásra, hogy kellően differenciál a rendelet hatálya alá tartozó adóalanyok és a telkek sajátosságait is figyelembe véve.

Alkalmazott jogszabályok

[32] 1990. évi C. törvény 6. § c) pont

Záró rész

[33] A határozat elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2017. szeptember 26.

Dr. Kalas Tibor s. k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s. k. bíró