A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata
Az ügy száma: Köf. 5016/2018/4.
A Tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnöke dr. Dobó Viola előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás bíró
Az indítványozó: Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
(6701 Szeged, Pf. 408.)
Az érintett önkormányzat: Szeged Megyei jogú Város Önkormányzata
(6720 Szeged, Széchenyi tér 10.)
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata
A rendelkező rész
A Kúria önkormányzati Tanácsa
– a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a Szeged Megyei Jogú Város Építési Szabályzatáról szóló 19/2015. (V. 14.) önkormányzati rendelet módosításáról szóló 15/2017. (IV. 29) önkormányzati rendelet 3. mellékletében a 17 szabályozási tervlapon és Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a Szeged Megyei Jogú Város Építési Szabályzatáról szóló 19/2015. (V. 14.) önkormányzati rendelet 2017. május 29. napjától hatályos 1. 4. Mellékletében a 17 szabályozási tervlapon a Szeged II. kerület külterület .../100 helyrajzi számú ingatlanra vonatkozó övezeti besorolása (Má) jogszabályellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;
– elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tulajdonát képezi 1994. október 21. napjától a Sz., II. kerület, külterület .../100 hrsz.-ú, 10 ha 9405 m2 szántó, legelő megnevezésű ingatlan. Az ingatlan a sz. s. úti regionális hulladéklerakó telep 500 méteres védőtávolságán belül helyezkedik el, ezért az ingatlan mezőgazdasági rendeltetésű övezeti besorolását az 1997. július 1. napján hatályba lépett 11/1997. (VI. 20) közgyűlési rendelettel jóváhagyott Szegedi Megyei Jogú Város Átmeneti Városrendezési Szabályzat módosította és "véderdő" (EV) területfelhasználási kategóriába sorolta át. A zónaátsorolás következtében az ingatlan beépíthetősége megszűnt, emiatt a felperes az ingatlanon gabonatárolót nem tudott létesíteni. A felperes 2009. december 1. napján kérte az ingatlana megvásárlását az önkormányzattól, melynek az nem tett eleget. A felperes ezért 2014. december 31. napján a Csongrád Megyei Kormányhivataltól kérte, hogy az ingatlanát terhelő építési korlátozások felszámolása végett kötelezze az önkormányzatot a kisajátítás iránti kérelem benyújtására.
[2] A Csongrád Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) 2015. február 20. napján kelt CSB/01/415-3/2015. számú határozatával kötelezte a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatát (a továbbiakban: önkormányzat) a felperes tulajdonát képező ingatlan vonatkozásában "építésügyi korlátozások felszámolása" közérdekű célból történő kisajátítás iránti kérelem 60 napon belüli előterjesztésére. Az önkormányzat által indított közigazgatási perben a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. február 11. napján kelt 7.K.27.223/2015/15. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet ellen az önkormányzat felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriánál, melyben kérelmezte a határozat végrehajtásának felfüggesztését. A Kúria a Kfv.II.37.370/2016. számú eljárásban a határozat végrehajtásának felfüggesztéséről döntött. Időközben az önkormányzat kisajátítási kérelmet nyújtott be a jogerős ítéletben foglalt kötelezés alapján, mely kisajátítási eljárást a kormányhivatal a végrehajtás felfüggesztését követően megszüntette. A Kúria 2017. május 3. napján kelt Kfv.II.37.370/2016/7. számú ítéletében a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.223/2015/15. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
[3] Az önkormányzat a Kúria ítélete meghozatalát megelőzően a Szeged Megyei Jogú Város Építési Szabályzatáról szóló 19/2015. (V. 14.) önkormányzati rendeletét módosította, melynek következtében a felperesi ingatlan 84%-a "Má" jelű mezőgazdasági terület övezetbe, 16%-a "Ev” jelű véderdő övezetbe került. A rendelet 73. és 75. §-ai alapján az „Má” jelű övezetben építmény elhelyezhető, továbbá birtokközpont is kialakítható.
[4] A megváltozott körülményekre tekintettel a kormányhivatal 2017. július 20-án kelt levelével megkereste a felperest azzal összefüggésben, továbbra is kéri-e a kisajátítási eljárás lefolytatását vagy visszavonja az erre irányuló kérelmét. A felperes a kisajátításra kötelezés iránti kérelmét változatlanul fenntartotta. A kormányhivatal 2018. január 16-án kelt CSB/ 01/1337/2018. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. A határozatát azzal indokolta, hogy az illetékes szerv tájékoztatása szerint a tárgyi ingatlan törlése az Országos Erdőállomány Adattár nyilvántartásából folyamatban van. Az ingatlan jelentősebb részének övezeti besorolása módosult, melynek eredményeként az ingatlan egy része beépíthetővé vált. Hivatkozott az eljárásban kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményére, mely rögzítette, hogy az „Má” övezetbe tartozó terület beépíthető 10%-os mértékben, ami jelen esetben 9187,24 m2 nagyságú területet jelent, tehát az építési jogok jelentős korlátozása jelenleg nem áll fenn.
[5] A felperes a kormányhivatal 2018. január 16-án kelt CSB/01/1337/2018. számú határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint az övezeti besorolás módosítása szándékos szubjektív változtatás volt, amelynek célja a jogerős bírósági döntés megkerülése.
A bíróság indítványa és az önkormányzat védirata
[6] A bíróság 2018. május 17-én kelt 107. K.27.115/2018/22. számú végzésében kezdeményezte a Szeged Megyei jogú Város Önkormányzata Közgyűlésnek a Szeged Megyei Jogú Város Építési Szabályzatáról szóló 19/2015. (V. 14.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: SZÉSZ) módosításáról szóló 15/2017. ( IV. 29) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: SZÉSZ módosítás) 3. mellékletében a 17. szabályozási tervlapon és az Ör1. módosítás miatt a 2017. május 29. napjától hatályos 1.4. mellékletében a 17. szabályozási tervlapon a felperesi ingatlanra vonatkozó övezeti besorolás jogszabályba ütközésének vizsgálatát a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt és indítványozta a jogszabálysértés megállapítását, valamint a rendelkezés megsemmisítését és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 147. § (1) bekezdése szerinti általános, valamint e bíróság előtt folyamatban lévő ügyben a támadott jogszabályi rendelkezések alkalmazási tilalmának elrendelését. A bíróság egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette.
[7] Az indítvány szerint a fenti önkormányzati rendeleti rendelkezések jogszabályellenesek, sértik az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (4) § a)-b) pontjai alapján a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi és CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 6. §-át és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 229. § (1) bekezdését. Az önkormányzati rendelet Bszi.-vel és a régi Pp.-vel, mint más jogszabállyal nem lehet ellentétes.
[8] A bíróság kifejtette, hogy a SZÉSZ módosítás 3. melléklet 17 szabályozási tervlapjának perbeli ingatlanra vonatkozó övezeti besorolása a bíróság ítéletébe ütközik, az sérti a „res iudicata” elvét, mivel a bíróság jogerős döntése köti a hatóságot, az ítélt dolgot nem bírálhatja felül. Mindezekből az következik, hogy az önkormányzat az anyagi jogerő hatással bíró ítéletét követően nem módosította volna a perbeli ingatlan övezeti besorolását. Az övezeti besorolás változása miatt előállott új tényállás sem mentesíti az önkormányzatot az anyagi jogerővel rendelkező bírósági határozat végrehajtása alól és a kormányhivatal sem tekinthet el az önkormányzat kisajátítási eljárás megindítására való kötelezésétől.
[9] Az indítvány szerint a Kúria Köf. 5030/2016./3. számú döntésében foglalt megállapítások jelen esetre is érvényesek, az övezeti besorolás módosítása ellentétes a Bszi. 6. §-ával és régi Pp. 229. § (1) bekezdésével, melynek következtében a kisajátítási kérelem előterjesztésre kötelezés nem hajtható végre.
[10] Az önkormányzat védiratot terjesztett elő, melyben kérte a bíróság indítványának elutasítását. Álláspontja szerint az Alaptörvény 32. cikke és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 13. § (1) bekezdése, 62. § (6) bekezdés 6. pontja biztosítja a települési önkormányzat részére a felhatalmazást, hogy a helyi építési szabályzatát rendeletben állapítsa meg. Az Étv. rendelkezéseivel összhangban a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 1. pontjában az önkormányzat kötelező feladataként határozta meg a településrendezést, melynek egyik legfőbb eszköze a helyi építési szabályzat megalkotása. E jogszabályhelyek alapján jogosult az önkormányzat a településrendezés szabályait szabályozni és újraszabályozni. Ezt a jogkörét a jogszabályoknak való megfelelés korlátozhatja, a polgárjogi jogalanyok közötti jogvita azonban nem. A régi Pp. 229. §-ának indítvány szerinti értelmezése súlyosan sértené az önkormányzati jogalkotás szabadságát. A SZÉSZ-nek és a SZÉSZ módosításának a magasabb szintű ágazati jogszabályoknak kell megfelelnie. A SZÉSZ módosításának jogszerűségét jogszabályban szabályozott eljárási szabályoknak való megfelelés garantálja, melynek az önkormányzat a rendeletmódosítás megalkotása során a jogszabályban előírt eljárási rend betartásával eleget tett.
[11] Az önkormányzat hivatkozása szerint az anyagi jogi jogerő nem a SZÉSZ-módosítás kizártságára vonatkoztatható a perbeli esetben, hanem az eljárási cselekmény, a kisajátítási kérelem benyújtásának végrehajtására. A bírósági döntés kiterjesztése az alkalmazandó anyagi jogszabály módosításának kizárására a bíróság téves jogértelmezésén alapul. Joggal való visszaélés nem merül fel, mert a SZÉSZ-módosítása nem új korlátozás létesítésére, hanem meglévő korlátozás megszüntetésére irányult, ezért az nem ellentétes a felek közötti jogvitában született azon bírói döntéssel, amely szerint az önkormányzat köteles kisajátítás iránti kérelem benyújtására. A Bszi 6. §-ának indítvány szerinti értelmezése gyakorlatilag ellehetetlenítené az önkormányzati rendeletalkotást.
[12] Az önkormányzat védiratában kifejtette az alperes, hogy azért nem rendelkezett a módosító jogszabály hatályon kívül helyezéséről, mivel annak rendelkezései beépültek az alapjogszabályba, ami által végrehajtottá vált. Ezzel egyidejűleg hatályát vesztette a módosító jogszabály, melyhez törvény erejénél fogva nincs szükség külön jogalkotói aktusra.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[13] Az indítvány nem megalapozott.
[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint bírálta el.
I.
[15] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 107. K.27.115/2018/22. számú számú ügy tárgya az önkormányzat kisajátítás iránti kérelem benyújtására kötelezése. A bíróság az egyedi ügyben alkalmazandó 2017. április 29. napján kihirdetett SZÉSZ módosítás 3. Melléklet 17. szabályozási tervlapjának perbeli ingatlanra vonatkozó övezeti besorolása törvényességi vizsgálatát kérte. A bírói indítvány alapján a Kúriának arra kellett választ adnia, hogy a Kúria Kfv.II.37.370/2016/7. számú ítéletének kötőereje korlátozta-e a SZÉSZ módosítását az ingatlan övezeti besorolását érintően.
[16] Az indítvánnyal érintett önkormányzati rendeleti rendelkezések a következők:
A SZÉSZ
XII. Fejezet
Beépítésre nem szánt területekre vonatkozó előírások
74. Általános mezőgazdasági terület [Má]
75. §
Általános mezőgazdasági övezetében a vonatkozó jogszabály szerint birtokközpont kialakítható.
A SZÉSZ módosítás
8. §
(3) A SZÉSZ 1.4. mellékletét képező Külterületi Szabályozási Tervlapok helyébe jelen rendelet 3. mellékletét képező tervlapok lépnek.
Záró rendelkezések
9. §
(1) Jelen rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg hatályát veszti a SZÉSZ 108. § (1) bekezdése, valamint a SZÉSZ 2.2 melléklet Telekalakítási/Építési tilalommal érintett ingatlanok táblázat 3. sora.
(2) Jelen rendelet előírásait a hatályba lépését követen indult építési hatósági ügyekben kell alkalmazni. A rendelet hatályba lépésének napján folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó abban az esetben, ha az ügyfél számára kedvezőbb előírásokat tartalmaz.
II.
[17] A SZÉSZ módosítás 2017. május 29. napján lépett hatályba, ezen a napon épült be a módosító rendelet támadott rendelkezése a SZÉSZ 1.4. melléklete 17 szabályozási tervlapjába, mely szerint a Sz., II. kerület, külterület .../100 hrsz.-ú ingatlan övezeti besorolása nagyobb részt Má, kisebb részt Ev.
[18] A bírói indítvány szerint a SZÉSZ módosítás fenti ingatlanra vonatkozó övezeti besorolása az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése alapján sérti a régi Pp. 229. § (1) bekezdését és a Bszi. 6.§-át, mert az a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7. K.27.223/2015. számú ítéletébe ütközik. A bíróság a – Kúria 2017. május 3-án kelt Kfv.II.37.37062016/7. számú ítéletével hatályában tartott – döntésében törvényesnek minősítette a kormányhivatal azon határozatát, mely a felperes ingatlanára vonatkozó építési korlátozás felszámolása céljából kisajátítás iránti kérelem benyújtására kötelezte az önkormányzatot.
[19] A Kúria először azt vizsgálta, hogy a bíróság jogerős döntése az alkalmazandó jog vonatkozásában korlátozza-e, illetve mennyiben az önkormányzat rendeletalkotási jogát.
[20] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése „a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között” hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint „[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve a törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”. A (3) bekezdés előírja, hogy „az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes”.
[21] A településrendezést a Mötv. 13. § (1) bekezdés 1. pontja az önkormányzat kötelező feladataként írja elő. Ennek az Étv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott eszköze „[a]z építés helyi rendjének biztosítása érdekében” a helyi építési szabályzat, melynek rendeletben való megalkotására a törvény ad felhatalmazást a települési önkormányzat részére (Étv. 62.§ (6) bekezdés 6. pont).
[22] Az Étv. 13. § (1) bekezdése előírja, hogy a települési önkormányzatnak „...[a] település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket” kell építési szabályzatban megállapítania. A törvényalkotó tehát elismert olyan helyi sajátosságokat, amelyek a helyi önkormányzatok jogalkotási jogkörének megalapozását tették szükségessé.
[23] Az önkormányzat településrendezési származtatott jogkörében eljárva tehát nem mérlegelhet, köteles a „[az] országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel” a települési és tulajdonosi érdekek mentén szabályozni, valamint újraszabályozni.
[24] Az önkormányzatnak ezt a helyi közhatalmi tevékenységét az indítvány szerint nemcsak a jogszabályoknak való megfelelés, hanem az önkormányzat és az ingatlan tulajdonos közötti jogvita tárgyában hozott bírói döntések is korlátozhatják a Bszi. 6. §- alapján, melynek értelmében a „[a] bíróság határozata mindenkire kötelező...”.
[25] A jogerős ítéleti döntés által felülvizsgált CSB/10/415-3/2015. számú kormányhivatali határozatban az önkormányzat kisajátítási kérelem benyújtására volt kötelezett a hatóság által megállapított teljesítési határidőben, melynek 2016. május 23. napján eleget tett. A közigazgatási bíróságnak a SZÉSZ szabályozási tárgykörét érintő egyedi ügyben hozott döntése az önkormányzat rendeletalkotási jogkörét nem érintette és szabályozási autonómiáját nem korlátozta. A Bszi. 45. § (3) bekezdése alapján ilyen jogköre csak a Kúria önkormányzati tanácsának van, akinek „[f]eladata a jogszabálysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárás, valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztása miatti nemperes eljárás lefolytatása”.
[26] A Bszi. 46. §-a az önkormányzati tanács eljárására a közigazgatási perrendtartásról szóló törvénynek az önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló és a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztása miatti eljárásra vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni.
[27] A Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján „[h]a a Kúria megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti”.
[28] Az indítványozó bíróság által hivatkozott Köf. 5030/2016. számú döntését a Kúria Önkormányzati Tanácsa egyedi normakontroll iránti eljárásban hozta meg, mely döntésének tényalapját az képezte, hogy az érintett önkormányzat a Köf.5030/2013/4. számú határozatban közjogi érvénytelenség miatt kihirdetése napjára történő visszaható hatállyal megsemmisített rendeletét tartalmában újraalkotta. Erre vonatkozóan mondta ki a Kúria, hogy ez a magatartás „sérti az Alaptörvény számos rendelkezését, illetve az Alaptörvényen alapuló törvényes rendet, sérti továbbá a bírói döntések végrehajtásához fűződő jogbiztonság elemi érdekét”.
[29] A Kúria osztja az önkormányzat védiratában kifejtett álláspontját, mely szerint ha a helyi jogalkotónak a rendelet szabályozási tárgykörét érintő – az érintett jogalanyoktól függetlenül – valamennyi ügyben hozott egyedi döntésre figyelemmel kell lennie, a Bszi. 6. §-ának ilyen értelmezése ellehetetlenítené az önkormányzat jogalkotási autonómiáját. A törvényes működésnek ellenben továbbra is alapvető követelménye, hogy az önkormányzat tiszteletben tartsa az Alaptörvényben foglalt hatáskörben meghozott bírói döntést. Az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja szerint a bíróság az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről dönt. Jelen esetben nincs olyan SZÉSZ rendelkezést érintő korábbi bírói döntés, mellyel az önkormányzat tudatosan szembe helyezkedett volna, ezért a SZÉSZ módosítás megalkotása során az önkormányzat nem sérthette meg a Bszi. 6.§-át.
III.
[30] A továbbiakban a Kúria azt vizsgálta, hogy a SZÉSZ módosítása ellentétes-e a régi Pp. 229. § (1) bekezdésével, sérti-e a „res iudicata” elvét.
[31] A régi Pp.229. § (1) bekezdése értelmében: „A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő)”.
[32] Az anyagi jogerő két együttes törvényi feltétel meglétében áll be: tárgyi terjedelemben a tényalap és a jog azonosságát, alanyi oldala pedig a felek (ideértve a jogutódaikat is) azonosságát feltételezi. (BH2008.19.)
[33] A SZÉSZ módosítás hatályba lépésével a felperes ingatlanát érintő tényállás megváltozott, a meglévő építési korlátozás a tulajdonos érdekében megszűnt, ezzel az önkormányzat önként elhárította azt a korábbi sérelmes helyzetet, mely csak a tulajdonos tulajdonjogának elvonásával lett volna felszámolható egy kisajátítási eljárásban. A kisajátításról szóló 2007. évi CXIII. törvény 1. §-a alapelvként rögzíti, hogy a tulajdonjog csak kivételesen vonható el. A SZÉSZ módosítása éppen a felperes által kívánt hasznosítást, a gabonatároló létesítést tette lehetővé, azaz, hogy a tulajdonos korlátozás nélkül tudja ingatlanát használni és hasznosítani.
[34] Az anyagi jogerő tehát nem zárta ki a SZÉSZ módosítását, mivel az kizárólag az eljárási cselekményre, a kisajátítási kérelem benyújtására vonatkozóan állt be, melynek az önkormányzat az előírt határidőben eleget tett. A felperes kérelmére megindult jelen eljárásban a bíróság feladata a kisajátítás jogalapjának a fennálló tények alapján történő vizsgálata annak megállapítása végett, hogy a kérelem elutasítása megfelel-e a határozat időpontjában rögzült tényállásnak és hatályban lévő szabályozásnak, mely vonatkozásában a korábbi ítélet nem jelent ítélt dolgot.
IV.
[35] Végül a Kúria az indítvány SZÉSZ módosítás hatályban tartásának jogellenességét vizsgálta, mivel a bíróság azért kezdeményezte mind a SZÉSZ, mind a jogszabály-ellenességének megállapítását, mert a SZÉSZ módosítás – a SZÉSZ-be való beépülése ellenére – jelenleg is hatályban van.
[36] A Jat. 12. §-a tartalmazza a jogszabály módosítással összefüggő rendelkezéseket.
[37] Az (1) bekezdése kimondja, hogy „ A módosító rendelkezés és hatályon kívül helyező rendelkezés a hatálybalépéssel, vagy ha a módosító, illetve a hatályon kívül helyező rendelkezés a módosítást, illetve hatályon kívül helyezést meghatározott időponthoz vagy jövőbeli feltételhez köti, ennek az időpontnak vagy jövőbeli feltételnek a bekövetkezésével végrehajtottá válik.
[38] A (2) bekezdés értelmében: A jogszabály (1) bekezdés szerint végrehajtottá vált rendelkezése a végrehajtottá válást követő napon hatályát veszti.
[39] A (3) bekezdés szerint: A kizárólag
a) az (1) bekezdés szerint végrehajtottá vált rendelkezést,
b) hatályba léptető rendelkezést, illetve
c) az európai uniós követelményekre utaló rendelkezést
tartalmazó jogszabály az (1) bekezdés szerint utoljára végrehajtottá vált rendelkezése végrehajtottá válását követő napon hatályát veszti”.
[40] A fenti törvényhelyhez fűzött indokolás szerint az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően a törvény bevezeti a joghatását már kifejtett módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések „automatikus” hatályvesztését, amiről a jogalkotónak a jövőben nem kell tételesen rendelkeznie. E rendelkezés a jogrendszer átláthatóságát és az egyes jogszabályokban tételesen elhelyezett folyamatba épített technikai deregulációs rendelkezésekből következő esetleges jogalkotói hibák elkerülését is biztosítja.
[41] A SZÉSZ módosítás a 9. § (1) bekezdése alapján a rendelet kihirdetését (2017. április 29.) követő 30. napon ( 2017. május 29.) lépett hatályba, mely napon a Jat. fenti szabálya alapján végrehajtottá vált. A végrehajtott (beépült) rendelkezések az azt követő napon (2017. május 30. napján) a törvény erejénél fogva hatályukat vesztették, így annak hatályon kívül helyezéséről nem kellett rendelkezni. Megállapítható, hogy a SZÉSZ módosítás közzététele is megfelelt a Jat. előírásainak, amit a Nemzeti Jogszabálytár elektronikus felületén a hatályvesztés időpontja és a rendelet címének áthúzása is visszaigazol.
[42] Összefoglalva, a Kúria önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy a SZÉSZ módosítás indítvánnyal érintett rendelkezései nem ellentétesek az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése és a Jat. 2. § (4) § a)-b) pontjai alapján a Bszi. 6. §-ával és a régi Pp. 229. § (1) bekezdésével, ezért a bírói indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.
A döntés elvi tartalma
[43] A közigazgatási bíróságnak a helyi építési szabályzat szabályozási tárgykörét érintő egyedi ügyben hozott döntése az önkormányzat rendeletalkotási és rendelet módosítási jogkörét nem érinti, szabályozási autonómiáját nem korlátozza.
[44] A korábbi építési szabályzat beépítést korlátozó övezeti szabályozása miatt az önkormányzatot terhelő, kisajátítási kérelem benyújtására vonatkozó kötelezettséget rögzítő jogerős ítélet nem akadálya annak, hogy az önkormányzat később, az Alaptörvényben biztosított rendeletalkotási, azaz jogalkotó hatáskörével élve az építési szabályzat módosításával a korlátozást megszüntesse vagy csökkentse. Az önkormányzati rendelet nem következménye az egyedi jogalkalmazói aktusnak, hanem, mint jogszabály feltétele annak.
Záró rész
[45] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[46] A Kp. 141. § (4) bekezdése szerint önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségüket maguk viselik.
[47] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[48] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2018. október 2.
Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s. k. bíró