Köf.5.013/2018/6. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának
határozata

 

Az ügy száma:     Köf. 5013/2018/6.

A tanács tagjai:     Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró,
                              Dr. Horváth Tamás bíró

Az indítványozó: Budapest XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság
                           (1751 Budapest, Pf. 96.)  

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XX. Kerület Pesterzsébet Önkormányzata
                                          (1201 Budapest, Kossuth Lajos tér 1.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata    

 

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- megállapítja, hogy Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában álló lakások és helyiségek, víz- és csatornadíj használati díjának bérlőre történő áthárításáról szóló 26/2017. (X. 27.) rendelete 3. §-a törvénysértő, és ezért azt megsemmisíti. A megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 6.P.XX.22.488/2017. számú ügyben;

- megállapítja, hogy Pesterzsébet Önkormányzatának az Önkormányzat tulajdonában lévő bérlemények egyes közműdíjainak bérlőre való áthárításáról szóló 33/2004. (VI. 9.) Ök. sz. rendelete 1. § (4) bekezdése törvénysértő volt, ezért az nem alkalmazható a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő 6.P.XX.22.488/2017. számú ügyben

- a bírói kezdeményezést a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában álló lakások és helyiségek, víz- és csatornadíj használati díjának bérlőre történő áthárításáról szóló 26/2017. (X. 27.) rendelete vonatkozásában előterjesztett jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítására irányuló részében elutasítja.

- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;

- elrendeli, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

 

I n d o k o l á s

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata (a továbbiakban: önkormányzat) a tulajdonában álló Budapest XX. ker. I. utca 7. fszt. 6. szám alatti társasházi lakás bérleti szerződését felmondta és P. G. bérlő ellen lakbér. és közüzemi díjtartozás megfizetése iránt pert indított a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróságon. Keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a volt bérlemény elhagyására és lakáshasználati díj megfizetésére, valamint a bérleti szerződéssel kapcsolatos 1 104 119 Ft víz- és csatornadíj megfizetésére. A felperesi önkormányzat a perben előadta, hogy a bérlemény mérőórával nem rendelkezik. A mérőórával nem rendelkező lakások tekintetében felperes és a perbeli ingatlan társasház-közössége közgyűlési határozatával a víz- és csatornadíj összegét a lakás alapterülete alapján Ft/m2 -ben határozta meg.

[2] A felperesi önkormányzat az érvényesíteni kívánt jog körében hivatkozott Pesterzsébet Önkormányzatának 33/2004. (VIII. 9.) önkormányzati rendeletének 1. § (4) bekezdésére, valamint a per folyamán hatályba lépett Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata Képviselő-testületének 26/2017. (X. 27.) önkormányzati rendeletének 3. §-ára is.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte, a vízdíj összegét sokallta. Előadta, hogy ilyen mennyiségű vizet nem fogyasztott el és a társasházban csőtörés miatt került sor a rendkívüli befizetés előírására.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] A bíróság a 2018. május 10-én kelt 6.P.20.22.488/2017/17/II. számú végzésével a per tárgyalásának felfüggesztése mellett a Kúriához fordult, mert álláspontja szerint az önkormányzat képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában lévő bérlemények egyes közműdíjainak bérlőre való áthárításáról szóló 33/2004. (VI. 9.) Pesterzsébeti önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.1.) 1. § (4) bekezdése és az önkormányzat tulajdonában álló lakások és helyiségek, víz- és csatornadíj használati díjának bérlőre történő áthárításáról szóló Budapest XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata Képviselő-testületének 26/2017. (X. 27.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.2.) 3. §-a a jelenleg hatályos víz- és csatornadíjnak és lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőre való áthárításáról szóló 18/1990. (I. 31.) MT. rendelet (a továbbiakban: MT. rendelet) 2. § (2) bekezdés b) pontjának első francia bekezdésébe ütközik. Mindezek alapján az eljáró bíróság indítványozta, hogy a Kúria az Ör.l. 1. § (4) bekezdését, valamint az Ör.2. 3. §-át semmisítse meg, továbbá kérte annak kimondását, hogy a felperes, mint jogalkotó szerv a víz- és csatornadíj tekintetében a törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségét, az éves normák önkormányzati rendeletben történő megállapítását, az Ör.2. megalkotása ellenére elmulasztotta. A bíróság indítványozta továbbá, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa hívja fel határidő tűzésével a felperest, mint önkormányzati jogalkotó szervet, hogy e körben rendeletalkotási kötelezettségének tegyen eleget.

[5] A bíróság megállapította, hogy az önkormányzat a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 35. §-ra hivatkozással alkotott rendeletet. Az Lt. szövegezése a bérbeadó által nyújtott szolgáltatást említi, de szó szerinti értelemben nem a bérbeadó biztosítja a vízszolgáltatást és szennyvízelvezetést, ellenben a gyakorlat ide érti e szolgáltatásokat is. Az MT. rendelet az Lt.-re figyelemmel a bérlőre, mint védendő személyre kedvezőbb feltételeket állapít meg, hogy ne kerülhessen sor korlátlan díj áthárítására, ne lehessen a tulajdon terheit teljes mértékben a bérlőre hárítani.

[6] A bíróság álláspontja szerint az Alaptörvény 28. cikkének alkalmazásával kétséget kizáróan megállapítható, hogy az önkormányzatot az Lt. 35. § (1) bekezdése és az MT. rendelet 2. § (2) bekezdés b) pontja alapján rendeletalkotási kötelezettség terheli az éves normák megállapítására vonatkozóan. E rendeletalkotás jog terjedelmét, tartalmát és korlátját az Lt. és az MT. rendelet határozza meg, de figyelemmel kell lenni a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) dologi jogi szabályaira, mint abszolút szerkezeti jogviszonyra és a társasházi törvény ezzel kapcsolatos rendelkezéseire is.

[7] Az MT. rendelet 2. §  (2) bekezdés b) pontja szerint azokban a bérleményekben, ahol a vízfogyasztás fogyasztásmérő hiányában nem mérhető, ott az átlagfogyasztást úgy kell meghatározni, hogy a rendeletben meghatározott éves normákat kell a víz- és csatornadíj áthárításának alapjául venni és ezen normát kell az adott településen érvényes víz- és csatornadíj szorzatával megállapítani. A havonta fizetendő díj ennek 1/12 része, mely megállapítást a bérbeadónak a bérlővel közölnie kell. Ezzel ellentétben áll az Ör.1. 1. § (4) bekezdésében kodifikált szabály, mely kimondja, hogy az önkormányzat kisebbségi tulajdonában álló házak lakásai után a bérlő által térítendő víz-, csatornahasználati díj összegét a bérbeadó a társasház közgyűlésének határozata szerint köteles megállapítani. A bíróság szerint az éves norma alkalmazását mellőző norma által elért joghatás tartalmilag a társasház közös költségének, mint a tulajdonost terhelő kötelezettség bérlőre történő áthárításával azonos lehet és nem a bérleti jogviszonyból eredő MT. rendeletben előírt szabályozás.

[8] A bíróság hivatkozása szerint az Ör.1. belső összhangja sem teremtődik meg ezen jogszabályhellyel, figyelemmel arra, hogy a 2. §-ban, illetve a mellékletben szerepelnek az MT. rendeletben hivatkozott normák, így az Ör.1. 1. és 2. §-ának összevetésével a normavilágosság elve is sérül.

[9] A perben az önkormányzat érvényesíteni kívánt jogként hivatkozik az Ör.2. 3. §-ára is, mely jogszabály már teljes mértékben mellőzi az éves normák meghatározását, semmilyen éves viszonyszámot nem tartalmaz és nem határozza meg a díj alapjául szolgáló normát, melynek elmaradását a rendelet nem indokolja.

[10] A bíróság álláspontja szerint az önkormányzat az Ör.2. 3. §-ában a magasabb szintű MT. rendeletben írtakkal ellentétes szabályt alkotott és az ott írt rendeletalkotási kötelezettségét is elmulasztotta.

[11] Az ügyben az érintett önkormányzati védiratot nem terjesztett elő.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[12] Az indítvány részben megalapozott.

[13] Jelen esetben a Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő bérlemények esetén a bérlő által fizetendő víz- és csatornadíj megállapításának az Ör.1., illetve Ör.2. szerinti rendszere összhangban van-e az önkormányzati jogalkotó számára biztosított felhatalmazással.

[14] Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése szerint feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot.

[15] A bérlő által fizetendő víz- és csatornadíj megállapításának szabályozási keretét – és ezzel együtt az önkormányzati jogalkotásra vonatkozó felhatalmazást – központi szinten az MT. rendelet biztosítja. Az MT. rendelet 2. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a díjmegtérítés havi összege azokban a bérleményekben, amelyekben a vízfogyasztás nem mérhető, az önkormányzat tulajdonában álló lakás esetében az önkormányzat rendeletében meghatározott víz- és csatornadíj áthárítására vonatkozó éves normák, valamint a településen érvényes víz- és csatornadíj szorzatának egytizenketted része; minden más bérlemény esetén a felek megállapodásának megfelelő összeg, ennek hiányában az önkormányzat rendeletében meghatározott víz- és csatornadíj áthárítására vonatkozó norma figyelembevételével megállapított összeg.

[16] Az Ör.1. jelen ügy szempontjából releváns rendelkezései a következőket tartalmazzák:

„1. § (1) A rendelet hatálya Pesterzsébet közigazgatási határain belül […] az önkormányzati tulajdonú és bérbeadás útján hasznosított lakásokra, nem lakás céljára szolgáló helyiségekre, illetőleg az azokhoz tartozó területre terjed ki.

[…]

(3) A rendelet előírásait kell alkalmazni olyan vegyes tulajdonú házak esetén is, ahol az önkormányzati tulajdonrész meghaladja az ötven százalékot.

(4) Az önkormányzat kisebbségi tulajdonában álló házak lakásai után a bérlő által térítendő víz-, csatornahasználati díj összegét a bérbeadó a társasház közgyűlésének határozata szerint köteles megállapítani.

2. § (1) A bérlők a közüzemi vízfogyasztásér és csatornahasználatért a bérbeadónak – a lakbéren (helyiségbéren) felül – díjmegtérítést kötelesek fizetni.

(2) A díjmegtérítés havi összege azokban a bérleményekben, amelyekben a vízfogyasztás
a) mérhető
– az előző – egy teljes éves időtartam alatti – évben mért vízfogyasztás alapján meghatározott víz- és csatornadíj egytizenketted része,
b) nem mérhető
– a jelen rendelet mellékletében meghatározott víz- és csatornadíj áthárítására vonatkozó éves normák, valamint a településen érvényes víz- és csatornadíj szorzatának egytizenketted része;”

[17] Megállapítható, hogy az Ör.1. rendszerében – a bérlő által fizetendő közműdíjak mértékének meghatározása szempontjából – az önkormányzati tulajdonú bérlemények három kategóriája különböztethető meg: 1.) 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő lakás, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiség [Ör.1. 1. § (1) bek.]; 2.) többségi önkormányzati tulajdonban lévő, vegyes tulajdonú házak [Ör.1. 1. § (3) bek.]; és 3.) az önkormányzat kisebbségi tulajdonában álló házak lakásai [Ör.1. 1. § (4) bek.].

[18] Az 1.) és a 2.) kategóriákra egyértelműen az Ör.1. 2. § (2) bekezdésében és az abban hivatkozott mellékletben foglalt díjfizetési szabályok vonatkoznak, tekintettel arra, hogy az Ör.1. 1. § (1) és (3) bekezdései az Ör.1. tárgyi hatályáról, illetve az Ör.1. (további) előírásainak alkalmazásáról rendelkeznek 1.) és a 2.) kategóriák vonatkozásában. Az Ör.1. 2. § (2) bekezdésének b) pontja az MT. rendelet 2. § (2) bekezdés b) pontjával összhangban állapítja meg a díjmegtérítés havi összegét azokban a bérleményekben, amelyekben a vízfogyasztás nem mérhető.

[19] Ezzel szemben az Ör.1. § (4) bekezdése – a 3.) kategória vonatkozásában – az Ör.1. 2. § (2) bekezdése szerinti főszabálytól eltérő díjfizetési szabályról rendelkezik. Ennek értelmében ugyanis a bérlő által térítendő víz-, csatornahasználati díj összegét a bérbeadó a társasház közgyűlésének határozata szerint köteles megállapítani. A Kúria ebben a tekintetben osztja a bírói indítvány következtetését, amely szerint az Ör.1. 1. § (4) bekezdésében foglalt szabály, amely a díjfizetés mértékének meghatározása során mellőzi az éves norma alkalmazását, ellentétes az Mt. rendelet 2. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt felhatalmazással.

[20] A Kúria osztja az indítványozó jogbiztonsággal kapcsolatos álláspontját is. Az Ör.1. 2. §-a az MT rendelet 2. §-ában foglaltakat lényegében megismétli. Mindemellett az Ör.1. 1. § (4) bekezdése ezzel ellentétes szabályt tartalmaz. A belső összhang hiánya jogalkalmazói bizonytalanságot eredményez. Ezt oldotta fel a Kúria az Ör.1. 1. § (4) bekezdése jogszabályellenességének megállapításával.

[21] Az Ör.2. jelen ügy szempontjából releváns 3. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

„Társasházban lévő önkormányzati tulajdonú bérlemény esetében a fizetendő víz- és csatornadíj havi mértéke a társasházi közgyűlés mindenkori közös költség megállapítására vonatkozó határozatában elfogadott víz- és csatornadíjra vonatkozó havi összeg, azaz a társasházi közgyűlési jegyzőkönyvben foglalt vízórás és vízóra nélküli havi társasházi közös költség összegének különbözete, vagy a társasház által az adott albetétre meghatározott összegű víz- és csatornadíj.”

[22] Hasonlóan az Ör.1. 1 § (4) bekezdéséhez, az Ör.2. 3. §-a mellőzi az MT. rendelet 2. § (2) bekezdés b) pontja szerinti éves norma alkalmazását a bérlők által fizetendő víz- és csatornadíj mértékének meghatározása során. A Kúria erre tekintettel, összefüggésben az Ör.1.-gyel kapcsolatban fent kifejtett indokokra is, megalapozottnak találta az indítványozó bíróság álláspontját, amely szerint az Ör.2. 3. §-a ellentétes az MT. rendeletben foglaltakkal. (A Kúria megjegyzi, hogy az Ör.2. már nem is tartalmaz olyan rendelkezést, mint az Ör.1. 2. §-a.)

[23] A Kúria álláspontja szerint nem lehetséges a fentiektől eltérő következtetésre jutni – sem az Ör.1., sem az Ör.2. vonatkozásában – az Lt. rendelkezései alapján sem. Az Lt. 35. § (1) és (2) bekezdései értelmében a bérbeadó által nyújtott külön szolgáltatás bérlő által fizetendő díját önkormányzati rendelet, illetőleg más jogszabály keretei között a bérbeadó állapítja meg. Az önkormányzati rendeletalkotás speciális feltételeit pedig ezen általános felhatalmazáshoz képest az Mt. rendelet 2. § (2) bekezdése tartalmazza. Az Lt. 91/A § 18. a) pontja szerint e „külön szolgáltatások” körébe tartozik a vízellátás és a csatornahasználat biztosítása. Az Lt. rendelkezései tehát szintén nem értelmezhetők úgy, mint amelyek az Mt. rendelet előírásaitól eltérő szabályalkotásra adnak felhatalmazást az önkormányzati jogalkotó számára.

[24] A Kúria megjegyzi továbbá, hogy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény szintén nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kivonná a társasházak tekintetében a bérlőre hárítandó víz- és csatornadíj meghatározásának szabályait az általános szabályok alól és lehetővé tenné, hogy önkormányzati rendelet az éves norma meghatározását mellőzve, kizárólag a társasház közgyűlési határozatában foglaltak alapján állapítsa meg ezen közüzemi díjakat.

[25] A Kúria a fenti indokolás alapján a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Ör.1. 1 § (4) bekezdése és az Ör.2. 3. §-a jogszabályba ütközését megállapította, ezért a jelenleg is hatályban lévő Ör.2. 3. §-át megsemmisítette. Elrendelte továbbá e rendelkezések alkalmazásának tilalmát az indítványozó bíróság előtt folyó egyedi ügyben.

[26] A Kúria ugyanakkor nem vizsgálta érdemben a bírói indítvány azon részét, amely szerint az Ör.2. esetében az önkormányzat – MT. rendeletben előírt – jogalkotási kötelezettségének elmulasztása felmerül. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 148. § (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárást a törvényességi felügyeleti szerv indítványozhatja. A törvény indokolása pedig egyértelművé teszi, hogy ez a törvényességi felügyeleti szerv kizárólagos joga. A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárás tehát bírói indítvánnyal – a Kp. hatálybalépését követően – nem kezdeményezhető. A bírói indítvány erre vonatkozó részét tehát a Kúria érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

Az döntés elvi tartalma

[27] Az önkormányzat a tulajdonában álló, vízmérő órával nem rendelkező társasházi lakás esetében is rendeletben köteles megállapítani a víz- és csatornadíj áthárítására vonatkozó éves normákat függetlenül attól, hogy a lakóházban milyen tulajdoni részesedése van. 

[28] A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárás kezdeményezése a törvényességi felügyeleti szerv kizárólagos joga, az a Kp. hatálybalépését követően bírói indítvánnyal sem kezdeményezhető.

Záró rész

[29] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[30] A Kúria a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján állapította meg.

[31] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[32] A megsemmisített rendelkezésnek a folyamatban lévő ügyben és általános alkalmazási tilalmát a Kp. 147. § (1) bekezdése mondja ki. Az általános alkalmazási tilalom mellőzését a Kp. 147. § (2) bekezdése alapján a jogbiztonság védelme indokolja.

[33] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[34] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. július 10.

Dr. Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s. k. bíró