Köf.5.011/2017/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5011/2017/4.

A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
           Dr. Horváth Tamás  bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
              (1027 Budapest, Tölgyfa utca 1–3.)

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota                          
                                         Önkormányzata
                                         (1153 Budapest, Bocskai utca 1–3.)

Az ügy tárgya: építményadó és telekadó mértéke

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról és az ahhoz kapcsolódó adózás rendjéről szóló 40/2015. (XI. 30.) rendelete 2016. január 1. napjától hatályos 6. § és 10. §-a törvényellenességének megállapítására és egyedi ügyben való alkalmazási tilalma elrendelésére vonatkozó indítványt elutasítja.   

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes logisztikai gazdasági tevékenységet végez a Budapest XV. kerület ... hrsz.-ú és …./1. hrsz.-ú belterületi ingatlanokon, amelyek a főváros határán, autópályák közelében fekszenek. Az ingatlanok közművesítettek, 35%-ban beépíthetők.

[2] Budapest Főváros XV. kerület Önkormányzat Jegyzője, mint elsőfokú hatóság 2016. január 1. napjától a felperes építményadó kötelezettségét a ... hrsz.-ú ingatlan tekintetében 32.881 m2 raktár, 640 m2 iroda, 331 m2 műhely, valamint 102 m2 alapterületű egyéb építmény után 62.746.992 Ft/év összegben állapította meg.

[3] Az elsőfokú adóhatóság 2016. január 1. napjától a .../1. hrsz.-ú ingatlan tekintetében, ami 9471 m2 raktárat, 1124 m2 irodát, és 84 m2 műhelyt foglal magában, az építményadó éves kötelezettségét 19.711.944 Ft-ban határozta meg.

[4] Az elsőfokú hatóság 2016. január 1. napjától a ... hrsz.-ú ingatlan után telekadó fizetési kötelezettséget is megállapított a felperes részére, a telekadó mértékét 1.508.640 Ft/év összegben állapította meg.

[5] A felperes fellebbezése során eljárt alperes mind az építményadóra vonatkozó, mind pedig a telekadóra vonatkozó elsőfokú határozatokat helybenhagyta.

[6] A felperes a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Keresetében a Kúria Önkormányzati Tanácsának több döntésére is utalt, illetve bemutatta, hogy árbevétele a 2009. és 2015 közötti években mintegy 30%-kal csökkent, ezzel szemben az építményadó és a telekadó mértéke folyamatosan, nagymértékben növekedett.

[7] Az alperes által nem vitatott szakvélemény szerint a ... hrsz.-ú ingatlan 2016. december 31-ei hozamalapú forgalmi értéke 213.340.581 Ft, a .../1. hrsz.-ú ingatlan forgalmi értéke pedig 608.020.000 Ft volt. A felperes álláspontja szerint az alperes határozataiban megállapított építmény- és telekadó mértékek nem igazodnak sem a helyi sajátosságokhoz, sem az adóalany teherviselő képességéhez.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[8] A fenti tényállás alapján indult perben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.K.33.462/2016/12-I. számú végzésében a per tárgyalását felfüggesztette és kezdeményezte, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa állapítsa meg: a Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról és az ahhoz kapcsolódó adózás rendjéről szóló 40/2015. (XI. 30.) rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2016. január 1. napjától hatályos 6. §-a és 10. §-a jogszabálysértő, továbbá kérte a jogszabálysértő rendelkezések perbeli alkalmazási tilalmának elrendelését.

[9] Az eljárást kezdeményező bíróság előadta, hogy az Ör. 6. §-a értelmében az építményadó mértéke
a) a 100 m2 hasznos alapterületet nem meghaladó nagyságú építmény esetén 1576 Ft/m2/év,
b) a 100 m2 hasznos alapterületet meghaladó nagyságú építmény esetén 1848 Ft/m2/év.

[10] Az Ör. 10. §-a értelmében a telekadó mértékek
a) belterületi adóköteles telek után 336 Ft/m2/év
b) külterületi adóköteles telek után 168 Ft/m2/év.

[11] Az indítványozó ezt követően a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontját idézte. Kifejtette, hogy a Htv. 6. § c) pontja és az Alaptörvény XXX. Cikk (1) bekezdése szerint az adóalanyok teherbíró képességéhez igazodó arányos közteherviselés törvényi és alkotmányi követelmény. A vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása az adótárgy értékén keresztül. Mindez azt jelenti az indítványozó szerint, hogy az adókötelezettségnek a telek és az építmény értékéhez kell igazodnia, amelyhez az adó mértékének meghatározásakor több szempontot is mérlegelni kell a Kúria Köf.5081/2012/4. számú határozata szerint.

[12] A bíróság álláspontja, hogy az Ör. 6. és 10. §-ában foglalt adómértékek a perbeli esetben ellentétesek a Htv. 6. § c) pontjával, mert az önkormányzat nem volt figyelemmel az alperes határozataival érintett ... és .../1. hrsz.-ú ingatlanok szakvéleményben bemutatott sajátosságaira (elhelyezkedés, rendeltetés, hasznosíthatóság) és az adóalany felperes – gazdasági eredményeinek szintén szakvéleménnyel alátámasztott – teherviselő képességére. A ... hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét – mely körben a felperes által csatolt szakvélemény releváns bizonyíték – az építményadó és a telekadó, de önmagában az építményadó is alig több, mint három év alatt, a .../1. hrsz.-ú ingatlant az építményadó 31 év alatt, a két ingatlan forgalmi értékét pedig a perrel érintett éves adókötelezettségek alig 10 év alatt felemésztik.

[13] Minderre tekintettel kérte megállapítani, hogy az Ör. 6. §-a és 10. §-a jogszabálysértő.

[14] A Kúria a a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján felhívta az érintett önkormányzatot állásfoglalásának kifejtése végett.

[15] Az érintett önkormányzat szerint az Ör. eleget tesz az indítványozó és a Kúria korábbi döntései által megfogalmazott követelményeknek. Előadta, hogy az Ör. előkészítésekor a Kúria eseti döntéseit is figyelembe véve, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 17. §-ában foglalt hatásvizsgálatot elvégezték. Építményadó esetén az Ör. a Htv. 13. §-ában biztosított adómentességeken túl a helyi sajátosságokat és az adóalanyok teherviselő képességét szem előtt tartva további kedvezményeket és mentességeket biztosít. Telekadó esetén pedig az Ör. a Htv. 19. §-ában biztosított mentességeken túl a helyi sajátosságokat figyelembe véve biztosít további adómentességeket az adóalanyok számára.

[16] Az érintett önkormányzat előadta, hogy a kerület földrajzi, gazdasági adottságai nem teszik szükségessé több, differenciáltabb adómérték bevezetését, tekintettel arra, hogy a kerület szerves egységén belül az ingatlan értékét nagymértékben befolyásoló különbségek nem tapasztalhatók. A belterületen ún. rozsda, vagy üdülőövezet nincs.

[17] Az alperes szerint az indítványban a Köf.5081/2012/4. szám alatti határozatra történő hivatkozás téves, tekintettel arra, hogy ezen döntésben megkövetelt mérlegelési, illetve egyéb szempontok a jelen felfüggesztett perben irrelevánsak.

[18] Az érintett önkormányzat utalt arra is, hogy az indítványban hivatkozott értékforgalmi szakvélemény megállapításait nem ismeri, az abban foglaltakra észrevételt nem tudtak tenni.

[19] Az adózó tulajdonában lévő belterületi .../1. hrsz.-ú ingatlan a kerület észak-keleti részén található, mely tömegközeledéssel és vasúti közlekedéssel is könnyen megközelíthető. Az ingatlan ipari vágánnyal rendelkezik, mely a terület infrastrukturális ellátottságát tovább növeli és a hasonló nagyságú és funkciójú ingatlanok közül kiemeli. Az ingatlant a környező aszfaltozott utcákból teherautók, nehézgépjárművek több bejárati kapun is meg tudják közelíteni. Az ingatlanon lévő emeletes felépítmény, illetve raktárbázis a dokkoló kapuk segítségével egyszerre több kamiont tud kiszolgálni. Az ingatlan fekvésétől és a tágan értelmezett infrastrukturális ellátottságától eltekintve a jelenlegi ingatlanpiacon ilyen nagyságú ingatlan nem található.

[20] Hivatkozott az érintett önkormányzat arra is, hogy az ingatlanpiaci árakat összevetve az építményadó összege – az éves árbevétel nélkül – az adótárgy értékének éves szinten legfeljebb 2%-át éri el. Így megállapítható, hogy az adóalany adóztatott vagyonához képest aránytalanságot a kivetett építményadó nem eredményez, az adótárgyat belátható időn belül nem emészti fel. Álláspontja szerint az Önkormányzati Tanács eseti döntéseiből nem következik, hogy az adófizetők között szubjektív elemek figyelembevételével, azaz az adófizető nettó éves árbevételéhez viszonyítottan kerüljön az adómérték külön-külön megállapításra, illetve hogy az adóhatóság adóalanyonként egyenként vizsgálja az adózó teherbíró képességét. Mindezek alapján kezdeményezte az indítvány elutasítását.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[21] Az ügy tárgya egyrészt az Ör. 6. §-ában meghatározott építményadó mértéke, amely a bírói kezdeményezés szerint a felperes .../1 és ... hrsz.-ú ingatlanait érinti, másrészt az Ör. 10. §-ában meghatározott telekadó mértéke, amely a felperes ... hrsz.-ú telkét érinti. A bírói kezdeményezés a 2016. adóévre irányadó Ör.-beli rendelkezések vizsgálatát kéri a Htv. 6. § c) pontjával való ellentét alapján. Bár a Htv. 6. § c) pontját 2017. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte a 2016. évi LXVI. törvény, azonban az a konkrét normakontroll eljárásban a 2016. évre még irányadó, így a Kúria a Htv. 6. § c) pontja alapján a vizsgálatot elvégezte.

[22] A Htv. 16. § a) pontja az építményadó, a Htv. 22. § a) pontja a telekadó maximumot a 6. § c) pontja szerinti valorizált érték alapján határozza meg. A Nemzetgazdasági Minisztérium Jövedelemadók és Járulékok Főosztályának NGM/39464/1/2015. számú tájékoztatója szerint  2016. január 1-jétől az építményadó-maximum 1.852,1 Ft/m2, a telekadó-maximum 336,7 Ft/m2.

[23] Az Ör. 6. §-a szerint az építményadó mértéke:
a) 100 m2 hasznos alapterületet nem meghaladó nagyságú építmény esetén 1576 Ft/m2/év;
b) 100 m2 hasznos alapterületet meghaladó nagyságú építmény esetén 1848  Ft/m2/év.

[24] Az Ör. 10. §-a értelmében a telekadó mértéke:
a) belterületi adóköteles telek után 336  Ft/m2/év,
b) külterületi adóköteles telek után 168  Ft/m2/év.

[25] Megállapítható tehát, hogy az Ör.-ben a 2016. évre meghatározott adómérték a Htv. 6. § c) pontjával nem áll ellentétben, a 100 m2-t meghaladó építmények és a belterületi adóköteles telkek vonatkozásában az adómaximumhoz közelít, de azt nem haladja meg.

[26] A Htv. 6. § c) pontja a valorizált érték alapján meghatározható adómaximumon túl kimondja azt is, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan kell a helyi önkormányzatoknak megállapítania. Az indítványozó szerint mind az építményadó, mind a telekadó esetében az adó mértékét meghatározó önkormányzat nem volt tekintettel sem a helyi sajátosságokra, sem az adóalany teherviselő képességére.

[27] A helyi sajátosságokkal összhangban a Kúria több döntésében, így a Köf.5018/2016/4. számú  határozatában kiemelte, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. A Kúria jelen ügyben mind az Ör. 6. §-ába foglalt építményadó, mind az Ör. 10. §-ába foglalt telekadó vonatkozásában elfogadta az önkormányzat azon érvelését, hogy a kerület földrajzi és gazdasági adottságai, azon belül is az adóztatott ingatlanok kedvező tulajdonságai alapozzák meg az adó mértékét. A Kúria a Köf.5049/2016/7. számú ügyben a Mohácsi Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló rendeletének vizsgálata során elvi éllel állapította meg, hogy nem áll szemben a helyi adókról szóló törvénnyel a telekadó mértékének a törvényes adómaximum alatti meghatározása, ha az adó mértéke az adott telek tekintetében nem konfiskáló és az érintett önkormányzat kellő indokát adja a törvényi szempontok (a helyi sajátosságok) figyelembe vételének.

[28] A Kúria úgy ítélte meg, hogy jelen ügyben az érintett önkormányzat állásfoglalásában kellő indokát adta a helyi sajátosságok figyelembe vételének. A közművesítettség, közúton, esetleg vasúton történő megközelíthetőség, a földrajzi fekvés stb. mind-mind olyan szempontok, amelyet az önkormányzat figyelembe vehet az adómérték meghatározásakor (lásd pl. a Köf.5021/2016/3. számú határozatot).

[29] Az adómérték konfiskáló jellegével összefüggésben az eljáró bíróság szakvéleményre hivatkozva azt állapította meg, hogy a ... hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét az építményadó és a telekadó, de önmagában az építményadó is alig több mint 3 év alatt, a .../1. hrsz.-ú ingatlant az építményadó 31 év alatt felemészti. A Kúria e körben utal azon gyakorlatára, hogy az adó konfiskáló jellegét csak kivételesen, a szélsőséges adómérték esetén állapítja meg. A Köf.5024/2016/5. számú határozat szerint az adómérték az adótárgy forgalmi értékéhez képest eltúlzott volt: az 50 millió Ft körüli forgalmi értékű ingatlan esetén az adóteher az első adóévben mintegy 32 millió Ft (64%), majd az azt következő adóévenként a becsült értéket meghaladó több mint 55 millió Ft volt. A Kúria ezt az adóterhet aránytalannak ítélte meg. Hasonló döntést tartalmaz a Köf.5033/2016/3. számú határozat, ott aránytalannak a 291.200 forint forgalmi értékű telek után fizetendő évi 218.400. Ft telekadó minősült konfiskálónak.

[30] A Kúria megítélése szerint jelen ügyben ilyen körülmény nem áll fenn. Önmagában a  .../1/ hrsz.-on található építmények esetén a 19.711.944 Ft a ... hrsz.-on található építmények esetén a 62.746.992 Ft, építményadó, illetve telekadó esetén a ... hrsz.-ú ingatlan után az 1.508.640 Ft adómértéket a 2016. évre nem lehet konfiskálónak tekintetni, az adótárgy értékéhez képest ezt nem lehet szélsőséges adómértéknek tekinteni.

[31] Az adó-alanyok teherviselő-képességével összefüggésben a következők állapíthatók meg: A Köf.5017/2012/8. számú határozat szerint a Hatv. 6. § c pontjának „az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodó” fordulata a Hatv. jogegyenlőségi szabálya is egyben. A Kúria a Köf.5001/2013/6. számú határozatában rámutatott, hogy a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik. A kötelezettség tartalma pedig a vagyontömeg értékéhez és az adóalany teherviselő képességéhez kell, hogy igazodjon. Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Hatv. 6. § c) pontja közvetíti.

[32] Jelen esetben megállapítható, hogy az Ör. 6. §-ában és 10. §-ában meghatározott adómérték meghatározása normatív módon történt, minden adózóra egyenlő módon. A bírói kezdeményezés arra hivatkozik, hogy az alapul fekvő ügyben a felperes gazdasági teljesítménye csökkent, miközben az adó mértéke emelkedett. A Kúria a fentiekben az adó helyi sajátosságokhoz igazodó jellegének vizsgálatakor már eldöntötte, hogy 2016. január 1-jétől az Ör.-ben meghatározott adómérték nem törvénysértő. Ami a felperes gazdasági teljesítőképessége csökkenésének figyelembe-vételét illeti, a Kúria a következőkre mutat rá: a fentebb is idézett Köf.5001/2013/6. számú ügyben – a jelen indítványban foglaltakkal épp ellentétes – azon problémával találkozott, hogy az önkormányzat alapvetően azt az adózót sújtotta magasabb mértékű telekadóval, akinek gazdasági helyzete elviseli a magasabb adó kifizetését is. A Kúria ezt az érvelést nem fogadta el, mivel az önkormányzatnak normatív módon kell a vagyoni típusú adó mértékét megállapítani. Ugyan így nem fogadható el jelen ügyben az az érv, hogy az ügy felperesének árbevétele – így gazdasági teljesítőképessége – a 2009. és 2015. évek között 30%-kal csökkent. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5021/2015/7. számú határozatában rámutatott, hogy a jogszabályi absztrakció szintjén nem válik kirívóan eltúlzottá, azaz törvénysértővé az adómérték azért, mert az adózót több, egyenként nagyobb kiterjedésű telke után magasabb évi adókötelezettség terheli. Az arányos mértékű, a hasonló helyzetben lévő – homogén csoportba tartozó – adózókat egyenlően terhelő adó nem minősíthető az adózó tevékenységét közvetetten és nem adóztatási jelleggel befolyásoló gazdasági szabályozó eszköznek.   

[33] Az adóalanyok teherviselő képességét illetően figyelembe kell venni továbbá, hogy az Ör. 3. §-a és 4. §-a szerint mentes az építményadó alól a Htv. 13. §-ában felsoroltakon túl a magánszemélyek tulajdonában álló garázs 16 m2–ig, továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 14.§ (1) bekezdése szerinti adókötelezettségek alól az önkormányzat illetékességi területén lévő valamennyi, magánszemély tulajdonában álló, kizárólag lakás célját szolgáló épület, épületrész. Az építményadó vonatkozásában végül kedvezmény illeti meg a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyt, kivéve, ha az építményben italárusítás keretében szeszes ital helyben fogyasztása történik. Az adókedvezmény mértéke a 6. §-ban foglalt építményadó 50%-a.

[34] A telekadót érintően az Ör. 8. §-a szerint mentes a telekadó alól a Htv.19.§-ában felsoroltakon túl a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély tulajdonában álló, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény. 3.§ 17. pontjában meghatározott egyéni vállalkozó tulajdonában lévő, lakóterület övezeti besorolású, nem üzleti célt szolgáló telek; a kizárólag testnevelés és tömegsport céljára szolgáló telek, amennyiben hasznosítása nem gazdasági céllal történik; valamint a törvény által előírt olyan közszolgáltatási kötelezettséggel terhelt telek mely közszolgáltatásnak az önkormányzatot alkotó helyi közösség is jogosultja.

[35] A fentiek alapján látható, hogy az érintett önkormányzat mind az építményadó, mind a telekadó tekintetében differenciálta az adókötelezettséget, adómentességek és adókedvezmények biztosításával járult hozzá ahhoz, hogy a normatív szabályok az adóalanyok teherviselő-képességét is figyelembe vevő helyi adózást alakítsanak ki.

[36] A fentiekre tekintettel a Kúria a Bszi. 55. § (3) bekezdése alapján a bírói kezdeményezést elutasította.

A döntés elvi tartalma

[37] A vagyoni típusú adók konfiskáló jellegét csak kivételesen, olyan esetekben lehet megállapítani, amikor az adó éves mértéke megközelíti, vagy meghaladja a vagyontárgy értékét. Egy adott adóalany gazdasági teljesítőképességének növekedése vagy csökkenése nem ad alapot a helyi adó törvényellenességének megállapítására.

Alkalmazott jogszabályok

[38] 1990. évi C. törvény 6. § c) pont

Záró rész

[39] A döntés elleni jogorvoslatot a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2017. május 30.

Dr. Kozma György s. k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s. k. előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s. k. bíró