Történet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Könyvtárunk a Magyar Királyi Curia intézményi keretei között jött létre 1882-ben. Felállítását 1882. február 13-án kezdeményezte Mailáth György országbíró, a Curia elnöke. Mailáth a Magyar Királyi Curia Könyvtárának tényleges megalapítója, ugyanis a könyvtár felállítását elhatározó 1882. március 13-iki curiai teljes ülésen az általa megajánlott 500 forint tette lehetővé az intézmény felszerelését, és könyvadománnyal, a főrendiház irataival alapozta meg az állományt. A könyvtáralapítás eszméjét a bírák körében általános lelkesedés vette körül, ők is pénzösszegekkel és könyvekkel járultak hozzá a működéshez: többek között Perczel Béla alelnök a Képviselőházi iratok 1865-1878 közötti teljes gyűjteményét ajánlotta fel, Tóth Lőrinc curiai bíró pedig "hasonlókép tetemes mennyiségű kiváló szakmunkát." Ezenkívül a Királyi Curiának több oly mű volt a birtokában, amit a könyvtárban helyeztek el - erről az állományrészről biztosan tudjuk, hogy 293 kötetet számlált.

A Magyar Királyi Curia költségvetése 1882-ben nem érte el a félmillió forintot, konkrétan 459.465 forint volt, ebből az elnök éves fizetése 14.000, egy bíró szintén egész évi járandósága 6.000 forintot tett ki. Ezek a számok megmutatják a könyvtárra szánt 500 forint korabeli valós értékét: kezdeti költségvetésnek megfelelő volt, a problémát inkább az jelentette, hogy ez az összeg évekig változatlan maradt, így a korszerű könyvtári működéshez szükségesek voltak az intézményesülő bírói adományok. Egészen 1890-ig, amikor Szabó Miklós elnök elérte az igazságügyminiszternél, hogy 1891-től a duplájára emelje a könyvtári büdzsét.

A Curiai könyvtár első használati és kezelési szabályzatát 1882. április 3-án teljes ülésen fogadta el a legfelsőbb bírói fórum. Eszerint a könyvtár felügyeleti szerve a Könyvtári bizottság lett, amely az éves működésről, gyarapodásról, a felmerülő kérdésekről, a pénzügyi számadásról az év elején volt köteles jelentést tenni. A könyvtár a Curián belüli elsőrangú fontosságát mutatja, hogy a bizottság tagjai a legtekintélyesebb tudós bírák közül kerültek ki. A kezdetben háromtagú testület első névsora a következő: Csemegi Károly tanácselnök, a bizottság elnöke; Tóth Lőrinc és Czorda Bódog bírák. 1882-1889 között közmegelégedésre végezték a munkájukat - Czorda Bódog ekkor igazságügyminisztériumi helyettes államtitkár lett, de Csemegi 1893-ig, Tóth pedig 1894-ig folytatta a könyvtár érdekében folytatott áldásos tevékenységét. 1894-ben Czorda jogászi karrierje csúcsán másodelnökként tért vissza a Curiára, rögtön közfelkiáltással választották meg a Könyvtári bizottság elnökévé. Czorda megválasztása megint mutatja a könyvtár súlyát, emellett nyilván elismerés is volt, hogy a könyvtári ügyekkel foglalkozhatott.

A Curia egyik tanácsjegyzője, Vajdafy Emil lett a gyűjtemény gondozásával, rendszerezésével megbízott első könyvtárnok. Az ő munkásságának eredménye az 1883-ban elkészült „A curiai Könyvtár betűsoros czimjegyzéke”, amelyet elnöki rendeletre sokszorosítottak, a tanácstermekben helyezték el, és a bírói kar tagjai között is szétosztották. Vajdafy három évtizeden keresztül, egészen 1912-ig volt a bíróság megbecsült könyvtárnoka.

Vajdafy az állandóságot jelentette a gyűjtemény életében, miközben a könyvtár többször költözött. Kezdetben a barátok piacán”, a mai Ferenciek terén található bírósági épület jobb szárnyán az első emeleten fekvő, utolsó, ún. tanácsjegyzői szobában helyezték el. A Kossuth téri Igazságügyi Palota elkészültekor, 1896-ban természetesen a könyvtár is beköltözött a palotába. 1900-as adat szerint a gyűjteményt két teremben helyezték el, ebből az egyik a 12 személyre berendezett olvasóterem volt. Ebben az időben az állomány 5200 kötetet számlált, használatát „czédula- és betűrendes” katalógus könnyítette meg. 1917-ben nyilván a költséghatékony működés érdekében a Koronaügyészség, a Budapesti Királyi Főügyészség, és Budapesti Királyi Ítélőtábla könyvtárát egyesítették a Curia Könyvtárával. Az egyesítés rövidtávon nem bizonyult szerencsés megoldásnak, ugyanis 1919 májusában a Tanácsköztársaság idején az igazságügyi népbiztosság az egyesített állományt egyszerűen elszállította, hogy beolvassza a népbiztosság könyvtárába.

1919-ben tehát a könyvtár érzékelhető károkat szenvedett, de legkésőbb 1920-ban a Magyar Királyi Kúria újjászervezésekor ismét a bíróságok, ügyészségek rendelkezésére állt, és ezek közös könyvtáraként továbbra is Magyar Királyi Kúria Könyvtára néven fogadta olvasóit. Állománya 1930-ban 29.060 kötet, amely három teremben, egy kis szobában, és a könyvtár előszobájában volt elhelyezve. A közös intézmény vezetésére 8 tagú vegyes bizottság alakult, ahol a Kúriát négy, a Budapesti Királyi Ítélőtáblát kettő, a Koronaügyészséget és a Budapesti Királyi Főügyészséget pedig egy-egy tag képviselte. A bizottság összetétele évről évre változott, akárcsak a gyűjtemény kezelésére kiválasztott könyvtárosok személye. A gyakori személyi változások nem érintették hátrányosan az állomány fejlődését, mert fél évtized alatt közel ötezer kötet volt a növekmény, így a gyűjtemény 1935-ben 33.930 kötetre duzzadt. Ehhez persze hozzájárultak az adományok is, közülük a legjelentősebb az egykori elnök, Tőry Gusztáv 1000 kötetes hagyatéka, amelyet özvegye ajánlott fel a könyvtár számára.

Márkus József egy 1932-ben megjelent szakcikk köszönetnyilvánítása szerint, mint segédtiszt dolgozott a könyvtárban. Márkus József 1965. november 1-jén több évtizedes szolgálat után könyvtárvezetőként adta át a gyűjteményt Benedek Jenőnének. A könyvtári állományban való eligazodás eszközeit Márkus a maga számára sajátos, egyedi módon, zseniálisan alakította ki. A kötetek száma 1965-re elérte a 44.000-et, de a háború, a többrendbeli költöztetés (a bíróság és a könyvtár végül 1952-ben Budán, a Fő utca 1. szám alatt nyert elhelyezést) és a helyhiány meglehetősen lerontotta a könyvek egy része állagát.

A korszerű igényeknek megfelelő gyűjtemény, és a könyvtárszakmailag is áttekinthető állománymegőrzés és visszakereshetővé tétel Benedek Jenőné vezetésével (1965-1982) valósult meg. A könyvtárvezető a Könyvtári Bizottság (elnöke az LB elnöke, tagjai az elnökhelyettesek és kollégiumonként egy-egy „irodalmár-bíró”) iránymutatása alapján a helyszűke ellenére rendszerezett módon osztotta be az állományt, elvégezte a szükséges katalogizálást, ma is használható keresztkatalógus (szerző, cím, tárgyszó) alapjait fektette le. Benedek Jenőné vezényelte le a gyűjtemény mostani helyére (Bp., V., Markó utca 16.) való költözését 1981-ben.

Horváthné Ábrahám Márta tízéves (1983-1993) könyvtárvezetői tevékenysége során merült fel, hogy az állományba tartozó könyvekről és a folyóiratokról készüljön az intraneten elérhető elektronikus nyilvántartás.

Sümeginé dr. Tóth Piroska 1994-2013 között látta el a könyvtár vezetését. Szakmai vezetésével és könyvtáros munkatársai – különös tekintettel Vincze Zoltánné segítségével került sor a megelőző időszak alatt megrendült könyvtári rend helyreállítása is. Kialakították pl. a jelenleg is használatos kézikönyvtári rendet. Sümeginé dr. Tóth Piroska indította útjára a bíróság nagysikerű szakirodalmi ajánlóját, amely a könyvtár által beszerzett dokumentumokról és azok tartalmáról tájékoztatott.

A Legfelsőbb Bíróság Könyvtára mindig is elkötelezett támogatója volt a bírósági könyvtári-információs rendszer fejlesztésének és részt vesz a könyvtári rendszer kialakításában, működtetésében és fejlesztésében a kezdetek óta. Könyvtárunk 2011. októbertől kapcsolódott a teljes elektronikus feltáráshoz. A könyvtári gyűjtemény számítógépes feldolgozása is Sümeginé dr. Tóth Piroska könyvtárvezetői terminusa alatt került elindításra.

2014-tól a könyvtár hivatalos neve: Kúria Jogi Szakkönyvtára. A Kúria Jogi Szakkönyvtára 2014-től a korszerű információs és kommunikációs technikák alkalmazásával teremti meg a XXI. század követelményeinek eleget tevő szolgáltatásait. 2013-tól Gerencsér Judit könyvtárvezetése alatt a könyvtári gyűjtemény teljes elektronikus feltárásával, a könyvtári munkafolyamatok teljes automatizálásával, a könyvtári szolgáltatások újjá szervezésével, az elektronikus információforrások egyre hatékonyabb bevonásával és a bírósági rendszeren belül, és azon kívül is a hazai és külföldi könyvtárakkal való szoros együttműködéssel igyekszünk támogatni a bírák ítélkező tevékenységét és az igazságszolgáltatást.