7/2018. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az egyes eljárásokra irányadó jogszabályi előírások eltérően határozzák meg, hogy mely rendelkezések minősülnek kiemelten fontos, olyan garanciálisnak nevezett eljárási szabálynak, melynek megszegése, annak vizsgálatától függetlenül, az érdemi határozat hatályon kívül helyezését eredményezi. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény és a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai Fegyelmi Szabályzatáról szóló 11/2006. (III.14.) BM. rendelet sem a fegyelmi eljárás, sem a méltatlansági eljárás esetében erre vonatkozó taxatív felsorolást nem tartalmaz. Nincs tételes jogszabályi tilalom tehát arra nézve, hogy az állományilletékes parancsnok nem lehet jelen a vizsgálat során, így az garanciális, érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértésként nem értékelhető.

A tényállás

[1] A felperes az alperes Rendőrkapitányság állományában rendőrőrhadnagyként alosztályvezető beosztásban teljesített szolgálatot.
[2] A felperes több esetben észlelte, hogy a lakóhelyéül szolgáló társasház bejáratához közeli parkolóban nem a társasház lakóihoz tartozó gépjárművek parkolnak, ezért az autók szélvédőjére ragasztott üzeneten másik parkoló használatára kérte őket. F. Sz. 2015. február 27-én ezen okból a rendőrkapitánysághoz fordult, ahol arról tájékoztatták, hogy az érintett parkoló nyilvános. Ugyanezen a napon 18 óra körüli időpontban F. Sz. észrevette, hogy – az általa akkor még nem ismert – felperes a gépjárművük közelében megjelent, ezért útközben egy csövet magához véve a helyszínre sietett. A felperes F. Sz. magatartását támadónak ítélete, ezért közölte vele, hogy amire készül, az testi sértés, továbbá arról is tájékoztatta, hogy ő rendőr. Ezután megállapodtak abban, hogy F. Sz. másnap eláll onnan az autóval, erre azonban nem került sor. A következő nap délután a felperes felkereste F. Sz.-t és számon kérte a parkolását, közöttük vita alakult ki és a felperes saját gépjárművét F. Sz.-ék lakása előtt állította le, ami miatt az érintett feljelentést tett, mert nem tudott kiállni a garázsból.
[3] A történtek miatt a rendőrkapitányság vezetője a 2015. március 2-án kelt határozatával a felperessel szemben méltatlansági eljárást rendelt el. Az eljárás eredményeképpen  határozatával a felperes hivatásos szolgálatra való méltatlanságát állapította meg, amelynek alapján az országos rendőrfőkapitány parancsával a felperes szolgálati viszonyát 2015. március 31-én megszüntette.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[4] A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében a méltatlansági határozat hatályon kívül helyezését, eredeti beosztásába történő visszahelyezését, valamint azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 3.759.500 forint elmaradt illetménye és perköltsége megfizetésére. Keresetének indokolásában a méltatlansági eljárás során elkövetett, az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértésekre  hivatkozott és azt is állította, hogy magatartása a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat nem veszélyeztette.
[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Rendőrkapitányság vezetőjének határozatát a belügyminiszter határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a felperest eredeti beosztásába visszahelyezte és kötelezte az alperest 3.759.500 forint elmaradt illetmény és ezen összeg 2015. október 5-től a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére.
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a keresettel támadott határozatok jogszerűségét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 149/B. §-a és annak utaló szabálya alapján a Hszt. 129-135. §-ai, valamint a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai Fegyelmi Szabályzatáról szóló 11/2006.(III.14.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) alapján vizsgálta. A felperes eljárási kifogásai körében megállapította, hogy a méltatlansági eljárás cselekményeinél a parancsnok részvételét kizáró szabály nincs és a jogszabály arra vonatkozó rendelkezést sem tartalmaz, amely szerint az állományilletékes parancsnok személyével szemben előterjeszthető elfogultsági kifogás lehetőségéről az eljárás alá vont személyt tájékoztatni kellene. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az állományilletékes parancsnok által a vizsgálati szakban feltett kérdések az események tényszerűségének, az eset részletkörülményeinek feltárását célozták, a tanúk befolyásolását célzó kérdezési taktika nem volt tetten érhető és a válaszokból sem következik a felperes által állított, a beosztottakra nyomást gyakorló vezető befolyásoló hatása.
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy az eseményeket megelőzően öt hónappal, majd a felperes indítványára az eljárás alatt lefolytatott pszichológiai vizsgálat eredményei alapján az alperes megalapozottan következtethetett arra, hogy a felperesnél kóros elmeállapot vizsgálatát célzó pszichiátriai vizsgálatra nem volt szükség.
[9] Az elsőfokú bíróság a méltatlanságot megállapító határozatot érdemben vizsgálva a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes magatartása ugyan nem volt kifogástalan, F. Sz. provokatív viselkedése miatt azonban emberileg érthető volt. Mivel a felperes a fegyveres testület működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyeztető magatartást nem valósított meg, a méltatlanság megállapításáról szóló határozat és a felperes szolgálati viszonyának megszüntetése jogellenes volt.
[10] A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék rész- és közbenső ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság kiegészített ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a Rendőrkapitányság vezetőjének, a belügyminiszter határozatát és az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjének  parancsát hatályon kívül helyezte helybenhagyta, a felperes eredeti beosztásba visszahelyezéséről szóló rendelkezést megváltoztatta és a felperes eredeti beosztásba visszahelyezését mellőzte, az elsőfokú bíróságnak a 3.759.500 forint és kamatai, valamint perköltség megfizetésére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a felperes jogellenes jogviszony megszüntetése pénzbeli jogkövetkezményei és a perköltség tárgyában az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására és újabb határozat hozatalára utasította.
[11] A törvényszék a munkáltatói intézkedés jogellenessége kérdésében egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével, azonban azt nem anyagi jogi okból, hanem az eljárási szabályok megsértése miatt állapította meg. Álláspontja szerint a felperes megalapozottan kifogásolta az állományilletékes parancsnok vizsgálati szakban történt aktív részvételét. A Hszt. 149/B. §-a, valamint a BM rendelet III. része alapján nemcsak a méltatlansági eljárás három szakasza – az eljárás elrendelése, a vizsgálat és a méltatlanságról való döntés –, hanem az is pontosan megállapítható, hogy az egyes szakaszokban ki szerepelhet anélkül, hogy az állományilletékes parancsnok vizsgálati szakban történő részvételéről a jogszabály külön rendelkezne. Minthogy a rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható, hogy az állományilletékes parancsnok a vizsgálati szakban részt vett, a meghallgatott személyekhez, köztük a felpereshez és a tanúkhoz is – jogszabályi felhatalmazás nélkül – kérdéseket intézett, ezért olyan lényeges eljárási hiba történt, amely az egész eljárást jogszerűtlenné tette. Abban a kérdésben, hogy a felperes által hivatkozott egyéb eljárási hibák nem voltak megállapíthatóak, a törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság indokolásával.
[12] A másodfokú bíróság az alperes visszahelyezés elutasítása iránt előterjesztett kérelmét nem viszontkeresetként, csupán alperesi kérelemként értékelte és a perben feltárt körülmények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes eredeti beosztásban történő foglalkoztatása nem volt elvárható. Mivel a másodfokú bíróság az alperes határozatát eljárási okból helyezte hatályon kívül, az ügy érdemében nem foglalt állást. A felperes eredeti beosztásba történő visszahelyezését mellőzte és a jogkövetkezmények tárgyában a Hszt. 197. § (6) bekezdése alapján számított juttatások körében az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

A felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem, valamint ellenkérelem

[13] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős rész- és közbenső ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az első fokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását, valamint a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az állományilletékes parancsnok vizsgálati eljárásban történő jelenléte, valamint a tanúk irányába tett kérdésfeltevése nem minősült olyan eljárási hibának, amely az érdemi határozat hatályon kívül helyezését eredményezheti. Kifejtette, mely szerint a méltatlansági eljárást részben a Hszt., részben pedig a Fegyelmi Szabályzatról szóló BM rendelet szabályozza, amelynek 42. §-a a fegyelmi eljárásra vonatkozó számos rendelkezést alkalmazni rendeli. A BM rendelet 4. §-a – mely szerint az állományilletékes parancsnoki jogkörrel felruházott vezető a teljes fegyelmi jogkör gyakorlója – továbbá a Hszt. 125. § (1) bekezdése alapján téves a törvényszék azon megállapítása, amely szerint a méltatlansági eljárásban az elrendelő, a vizsgáló és a döntést hozó személye élesen elhatárolandó lenne. A Hszt. 149/A §, illetőleg 149/B. § rendelkezései alapján a méltatlanná válást az állományilletékes parancsnok állapíthatja meg, intézkedik a méltatlansági eljárás elrendeléséről, vizsgálót bíz meg és annak javaslata alapján dönt a méltatlanság fennállásáról vagy hiányáról. Ha a cselekmény súlya vagy összetettsége indokolja, háromtagú bizottságot hozhat létre, amelynek elnöki teendőit ellátja, és határozattal dönt a méltatlanság kérdésében avagy az eljárást a Hszt. 149/C (1) bekezdése szerint megszünteti.
[14] Az alperes érvelése szerint nem vitatott, hogy a perbeli esetben az állományilletékes parancsnok a méltatlansági eljárás vizsgálati szakaszában egyes meghallgatások alkalmával jelen volt és a meghallgatott személyekhez kérdéseket intézett. E kérdések azonban a Hszt. 134.§ (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázását szolgálták, amely jogszabályban előírt kötelesség. Az állományilletékes parancsnok jelenléte és kérdésfeltevése az alosztályvezető felperessel szemben folytatott eljárás alapján meghozandó döntés megalapozottságát szolgálta. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a feltett kérdések az események tényszerűségének, az eset részkörülményeinek feltárását szolgálták, a feltett kérdésekre tárgyilagos, tényszerű válaszok hangzottak el, a tanúk befolyásolását célzó kérdezési taktika nem volt megállapítható.
[15] Az alperes szerint az állományilletékes parancsnok egyes meghallgatásokon történő részvételét sem a Hszt., sem a BM rendelet nem tiltja, a felperes jogai ezáltal nem sérültek, az eljárás kimenetelét ez érdemben nem befolyásolta. A meghallgatásokat a vizsgáló vezette és a jogi képviselővel eljáró felperes egyetlen alkalommal sem kifogásolta az állományilletékes parancsnok részvételét. A Hszt. 149/B. § (5) bekezdése az állományilletékes parancsnok számára lehetőséget biztosít háromtagú bizottság létrehozására is és annak ellenére, hogy erre a perbeli esetben nem került sor megállapítható, hogy van olyan eset, amikor az érdemi döntés meghozatalára feljogosított, egyben kötelezett részt vesz egyes vizsgálati jellegű cselekmények foganatosításában. A törvényszék álláspontjától eltérően tehát megállapítható, hogy az eljárást elrendelő, a vizsgáló és az elbíráló személye között átfedés van, a jogi szabályozás pedig nem zárja ki kategorikusan az állományilletékes parancsnok vizsgálatban való részvételét, hanem kifejezetten lehetőséget biztosít számára egyes vizsgálati cselekmények elvégzésére. Az állományilletékes parancsnok a vizsgálatra adott megbízás során nem a hatáskörét adja le, hanem a szervezete segítségét veszi igénybe ahhoz, hogy jogszerű döntést hozzon. A perbeli esetben a vizsgálat a jogszabályoknak megfelelően történt, ezért megalapozatlan az az álláspont, hogy csak a döntést hozhatja meg a vezető, ezen kívül egyéb jogosultsága nincs. A méltatlansági eljárásban résztvevők személyét és szerepét nem lehet azonosítani a büntetőeljárás résztvevőivel és feladataival, mivel itt a teljes jogosultság az állományilletékes parancsnokot illeti meg.
[16] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az eljárásjogi szabályokat nem lehet kiterjesztően értelmezni, ezért a törvényszék helytállóan állapította meg, hogy ugyan a jogszabály kifejezetten nem tiltja az állományilletékes parancsnok vizsgálatban történő részvételét, ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a vizsgálati szakaszban jogszerűen működhet közre. A jogszabály azért határolja el világosan az állományilletékes parancsnok személyét a vizsgálótól és a vizsgálati szakaszt az eljárás megindításától, valamint az érdemi döntés meghozatalától, hogy az állományilletékes parancsnok ne befolyásolhassa az eljárás menetét, ne irányíthassa a bizonyítást, ne legyen koncepciós jellegű az eljárás és ne legyen prekoncepciója a döntéshozónak.
[17] A felperes arra az esetre, ha a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat elfogadná, csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a Kúria a jogerős rész- és közbenső ítéletet a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel érintett részében helyezze hatályon kívül és a felperes keresetének helyt adva hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot. A csatlakozó felülvizsgálati kérelmében visszahelyezését már nem kérte és bejelentette, hogy a felek az összegszerűség tárgyában egyezséget kötöttek.
[18] A felperes álláspontja szerint – az eljáró bíróságok álláspontjától eltérően – súlyos eljárási hibának minősül, hogy nem kapott tájékoztatást a döntést hozó elöljáróval szemben az elfogultsági kifogás előterjeszthetőségéről. Mivel az állományilletékes parancsnok ténylegesen a vizsgáló szerepébe lépett, így személyére is alkalmazni kellett a BM rendelet 14.§-ában szabályozott összeférhetetlenségi korlátozásokat. Amennyiben az ügyben bizottság járt volna el, a BM rendelet 47.§ (1)-(2) bekezdése alapján a bizottság minden tagjával szemben előterjeszthető lett volna az elfogultsági kifogás. A jogerős ítélet szerint az elfogultság kérdése az érdemi döntés körében vizsgálandó, de a kifogás benyújtásáról nem kell tájékoztatást adni. Mivel az állományilletékes parancsnok kérdezési taktikája prejudikáló volt, a tanúk egy részének pedig felettese volt, ez önmagában olyan befolyásoló tényező, amely indokolja, hogy a bizonyítási eljárásban ne vegyen részt. Az állományilletékes parancsnok elfogultsága pedig a Hszt. 56. § (8) bekezdése alapján sérti a felmentés okszerűségének követelményét.
[19]  A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében azt is panaszolta, hogy az eljárás során indokolás nélkül mellőzték képviselőjének írásban többször bejelentett indítványát, amely kóros elmeállapotának vizsgálatára irányult. Ettől eltér a hivatásos szolgálatra való alkalmasságának a vizsgálata, amelyet szintén kezdeményezett. A jogerős ítélet megállapítása szerint a méltatlansági eljárásban a fegyelmi eljárásnak csak egyes szabályai alkalmazandóak, így nem volt helye az eljárás felfüggesztésének és a kóros elmeállapot, mint fenyítést kizáró körülmény sem volt alkalmazható. A felperes érvelése szerint azonban ez az álláspont arra vezetne, hogy a méltatlansági eljárásban nem hivatkozhatna tévedésre vagy megtévesztésre. A Hszt. 121. § (2) bekezdése a méltatlansági eljárásban is megfelelően alkalmazandó, ezért kóros elmeállapotát szakértő közreműködésével kellett volna vizsgálni.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[20] Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme megalapozatlan.
[21] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperessel szemben folytatott méltatlansági eljárás során, annak vizsgálati szakaszában az állományilletékes parancsnok részt vett, a felpereshez és a tanúkhoz kérdéseket intézett. Az eljáró bíróságok az állományilletékes parancsnok vizsgálati szakban történő részvételét eltérően értékelték, az elsőfokú bíróság azt nem tekintette az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek, a törvényszék azonban úgy ítélte meg, hogy – az eljárás hármas tagolására és az egyes eljárási szakaszokban résztvevők személyére tekintettel – e szabálysértés alapján az érdemi határozat hatályon kívül helyezése indokolt volt. 
[22] Az egyes jogállási törvények a jogviszonyban álló személy által elkövetett vétkes magatartások esetén különböző eljárások folytatását írják elő. A hivatásos szolgálati viszonyban állók tekintetében a Hszt. 2013.január 1-től teszi lehetővé a méltatlansági eljárás lefolytatását, amelynek részletszabályait a Hszt. 149/A.-149/C. §-ai, továbbá a 149/C. § (4) bekezdésének felhatalmazása alapján a Fegyelmi Szabályzatról szóló BM rendelet 42-47. §-ai állapítják meg. E rendelkezések értelmezése alapján a törvényszék azt helytállóan állapította meg, hogy a méltatlansági eljárás három jól elkülöníthető szakaszból áll. Annak elrendeléséről az állományilletékes parancsnok intézkedik (Hszt. 149/B.§ (2) bekezdés), majd a megbízása alapján kijelölt vizsgáló vizsgálatot tart (Hszt. 149/B.§ (2) bekezdés), végül a vizsgáló javaslata alapján az állományilletékes parancsnok dönt a méltatlanság fennállásáról vagy hiányáról (Hszt. 149/B.§ (3) bekezdés). E három eljárási szakaszban két személy vehet részt, az állományilletékes parancsnok feladata az eljárás megindítása, a vizsgáló kijelölése és az érdemi döntés meghozatala, a vizsgáló pedig a tényállás megállapításához szükséges bizonyítás lefolytatását követően tesz javaslatot az érdemi határozat meghozatalára.
[23] Az egyes eljárásokra irányadó jogszabályi előírások eltérően határozzák meg, hogy mely rendelkezések minősülnek kiemelten fontos, olyan garanciálisnak nevezett eljárási szabálynak, melynek megszegése az érdemi határozat hatályon kívül helyezését eredményezi annak vizsgálatától függetlenül. A közszolgálati tisztviselőkkel szembeni fegyelmi eljárásról szóló 31/2012. (III.7.) Korm. rendelet 2.§ (3) bekezdése például tételesen felsorolja azokat az eljárási szabályokat, amelyek megszegése lényeges eljárási szabálysértésnek minősül. A Hszt., valamint a BM. rendelet  sem a fegyelmi eljárás, sem a méltatlansági eljárás esetében ilyen taxatív felsorolást nem tartalmaz. Nincs tételes jogszabályi tilalom arra nézve, hogy az állományilletékes parancsnok nem lehet jelen a vizsgálat során, így garanciális, érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértésként nem értékelhető.
[24] A méltatlansági eljárást szabályozó BM rendelet 44.§-a szerint a vizsgálat során össze kell gyűjteni mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján az elrendelésre jogosult vezető dönthet a méltatlanság kérdésében, a vizsgáló pedig a vizsgálat befejezésekor jelentést készít és javaslatot tesz a döntésre. E jogszabályi előírás alapján megállapítható, hogy a vizsgálat elsődleges célja az állományilletékes parancsnok döntésének előkészítése. A perbeli esetben az állományilletékes parancsnok ugyan jogszabályi felhatalmazás nélkül vett részt a vizsgálati eljárás során folytatott meghallgatásokon, azonban jelenléte és az általa feltett kérdések kizárólag az események tényszerű, objektív feltárását szolgálták, segítő jellegűek voltak és nem eredményezték a vizsgáló jogszabályban rögzített feladatainak elvonását. A vizsgálatot a jegyzőkönyvek szerint a vizsgáló vezette és a lefolytatott bizonyítást követően ő tette meg javaslatát az érdemi döntésre is.
[25] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy miután a Hszt. 149/B. § (5) bekezdése arra is lehetőséget biztosít, hogy a méltatlanság érdemi elbírálására az állományilletékes parancsnok háromtagú bizottságot hozzon létre ahol az eljárás alá vont személy és képviselője az álláspontját szóban vagy írásban előterjesztheti, ezért a meghallgatáson a felperes részéről nem kifogásolt részvétel és az érdemi döntés meghozatalát elősegítő kérdésfeltevés nem minősült az ügy érdemét befolyásoló olyan eljárási szabálysértésnek, amely a méltatlansági határozat érdemi vizsgálat nélküli hatályon kívül helyezését eredményezheti.
[26] A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy elmaradt a figyelmeztetés az állományilletékes parancsnokkal szemben előterjeszthető elfogultsági kifogás lehetőségéről. A Hszt. és a BM rendelet kizárólag a vizsgálóval szemben teszi lehetővé az elfogultsági kifogás előterjesztését, az erre történő előzetes figyelmeztetést azonban nem írja elő kötelezettségként, ezért ennek elmulasztása nem eljárási szabálysértés. Téves a felperes azon érvelése is, mely szerint az állományilletékes parancsnok meghallgatásokon való tevékeny részvétele alapján vizsgálónak minősült, ezért rá is alkalmazandóak a BM rendelet 14.§-ában szereplő összeférhetetlenségi korlátozások. A perben ugyanis nem merült fel adat arra, hogy a vizsgálat célját jelentő, a döntést megalapozó tényállás felderítését követő, az érdemi döntést előkészítő javaslattételben az állományilletékes parancsnok részt vett volna. 
[27] A felperes alaptalanul panaszolta a méltatlansági eljárás során az igazságügyi elmeorvos szakértő kirendelésének elmulasztását. A BM rendelet 42.§-a ugyan alkalmazni rendeli a fegyelmi eljárásra vonatkozó BM rendelet 22. §-át, azonban figyelemmel a felperes 2014. évi és az eljárás során végzett pszichológiai vizsgálatára az igazságügyi szakértő kirendelése nem volt indokolt, ilyen irányú javaslatot pedig a vizsgáló nem is terjesztett elő. A pszichiáter tanúk egybehangzó véleménye alapján a felperesnél kóros elmeállapot nem volt észlelhető.
[28] Mivel a másodfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt az alperes fellebbezésében foglaltakat nem bírálta el, érdemben nem foglalt állást a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált felmentési ok fennállásáról, a Kúria a jogerős rész-és közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
[29] Az új eljárás során a törvényszéknek az alperesi fellebbezés keretein belül kell érdemben állást foglalni a méltatlansági határozat és az azon alapuló felmentés jogszerűségéről. (Kúria, Mfv.II.10.108/2017.)