7/2017. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Amikor a Btk. értelmező rendelkezése valamely törvényi tényállásban szereplő fogalmat jogszabályra utalással határoz meg, ezt tartalmilag kell értelmezni; nem a felhívott jogszabály címének és számának, hanem szabályozási tárgyának van jelentősége.
Ezért a halászati őr közfeladatot ellátó személy jellege alappal nem kérdőjelezhető meg arra hivatkozással, hogy a halászati őr tevékenységét 2013. szeptember 1-jéig a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény, ezt követően – azonos tartalommal – már a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény határozta meg, a Btk. értelmező rendelkezése pedig a halászati őr sérelmére 2014. július 4. napján megvalósított bűncselekmény elkövetésekor is még a korábbit hívta fel [Btk. 459. § (1) bek. 12.m) pont].

[1] A járásbíróság a 2015. május 12. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében
[2012. évi C. tv. (Btk.) 311. §, 310. § (1) bek. a) pont] és 1 rendbeli közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.].

[2] Ezért őt 1 év 8 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett, utólagos végrehajtás esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy ezen esetben a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte továbbá a bűnügyi költség megfizetésére.

[3] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2016. január 14. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: mellőzte az 1 rendbeli közúti veszélyeztetés bűntettében
[Btk. 234. § (1) bek.] a bűnösség megállapítását; mellőzte a halmazati büntetésre utalást; a szabadságvesztést 1 év 2 hónapra enyhítette; a felfüggesztés tartamát 2 évre enyhítette – egyebekben pedig helybenhagyta.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve: a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, felmentés érdekében. 

[5] Az indítvány szerint a Btk. 459. § (1) bekezdés 12.m) pontja szerint közfeladatot ellátó személy a halászati őr a halászatról és a horgászatról szóló törvényben meghatározott tevékenysége körében. Csakhogy a felhívott 1997. évi XLI. törvény 2013. augusztus 31. napjáig volt hatályban, mert azt a 2013. szeptember 1. napjától hatályos, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény 77. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. A jogalkotó elmulasztotta a Btk. módosítását. Ekként a halászati őr az elkövetés idején, 2014. július 4-én nem minősült közfeladatot ellátó személynek.

[6] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Érvelése szerint kétségtelen, hogy a Btk. értelmező rendelkezése a halászatról és a horgászatról szóló törvényre utal, azonban nincs konkrétan meghatározva a háttérnorma száma, az abban foglalt ún. keretrendelkezések. Az értelmező rendelkezés keretét kitöltő háttérnorma, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény az addigi büntetőjogi védelmet nem szüntette meg, a fokozott büntetőjogi védelem tehát továbbra is fennállt.

[7] A Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria nyilvános ülésen hatályában tartsa fenn a megtámadott határozatot.

[8] A védő az észrevételében „minden tekintetben” fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat. A közfeladatot ellátó személykénti minősülés kapcsán állította, hogy büntetőjogi védelmet csak és kizárólag a büntetőtörvény nyújthat, maga a háttérnorma nem.

[9] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjának 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[11] A védő szerint a terhelt azért nem követhette el a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét, mert a sértett az elkövetés idején nem minősült közfeladatot ellátó személynek, ugyanis a Btk. egy már hatályon kívül helyezett törvényre utalt.

[12] A védő álláspontjának kiindulási pontja önmagában vitán felül áll. A büntetőtörvény értelmében e törvény alkalmazásában közfeladatot ellátó személy a halászati őr a halászatról és a horgászatról szóló törvényben meghatározott tevékenysége körében [459. § (1) bek. 12.m) pont].

[13] Az irányadó tényállás alapján a sértett 2014. július 4-én egy patak partján halászati őrként lépett fel az engedély nélkül horgászó terhelttel és annak apjával szemben. Közölte, hogy ő halászati őr és halőri ellenőrzést végez: felszólította a terheltet és annak apját, hogy igazolják magukat. A terhelt és apja erre nem reagáltak, beültek a terhelt által vezetett személygépkocsiba, a sértett a távozásuk megakadályozása érdekében a személygépkocsi elé állt. A terhelt megindult, a lábát már nyomó személygépkocsi elől a sértett félreugrott. A terhelt elhajtott.

[14] Az elkövetés idején a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény már valóban nem volt hatályban, mivel azt a 2013. szeptember 1-től hatályos, a  halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény váltotta fel.

[15] A Kúria álláspontja ugyanakkor az, hogy a Btk. a mindenkori halászati őri (halőri) tevékenységet tekinti közfeladatnak, s a mindenkori halászati őrt (halőrt) minősíti közfeladatot ellátó személynek. Tehát a tevékenység jellege dönti el a kérdést.

[16] A 2014. július 4-i elkövetési időben a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény, illetőleg az e részében a Btk.-val egyezően nem módosított, a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvényre utaló, az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény volt hatályban.

[17] A sértett a 2012. évi CXX. törvényben meghatározott intézkedéseken és kényszerítő eszközök alkalmazásán túl a 2013. évi CII. törvény 56. § (7) bekezdésében meghatározottakra volt jogosult a halgazdálkodási vízterületen és annak partján.

[18] A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 34. § (4) bekezdése szerint a halászati őr a halászati vízterületen, halastavon, illetőleg annak partján – a mezőőrt megillető jogosultságokon túlmenően – jogosult a) azt a személyt, aki a halászati vízterületen halászik, horgászik, a halászatra jogosító okmányok bemutatására felszólítani; b) a halászó, horgászó személyt a birtokában lévő hal kifogására való jogosultságának igazolására felszólítani, illetve a halászatra jogosító okmányok vagy a jogosultság hiányában, a kifogott halat a vízbe kíméletesen visszahelyeztetni; c) a méreten aluli, a területi engedélyben meghatározott mennyiségen felüli, a tilalmi időben kifogott, valamint a védett halat a vízbe kíméletesen visszahelyeztetni; d) a személytől a területi engedélyt elvenni és azt a kibocsátónak haladéktalanul megküldeni; e) a személytől az állami halász- és horgászjegyet visszatartani és azt a halászatra jogosulton keresztül a kezdeményezett hatósági eljáráshoz mellékelve köteles a halászati hatóságnak megküldeni.

[19] A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény elkövetési időben hatályos 56. § (7) bekezdése szerint az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló törvény szerint alkalmazott halászati őr az ott meghatározott intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásán túl a halgazdálkodási vízterületen és annak partján jogosult: a) azt a személyt, aki a halgazdálkodási vízterületen, annak partján halászik, horgászik, hal kifogására irányuló tevékenységet végez vagy ahhoz előkészül, a halfogásra jogosító okmányok bemutatására felszólítani; b) a halászó, horgászó személyt a birtokában lévő hal kifogására való jogosultságának igazolására felszólítani, a kifogott halat a vízbe kíméletesen visszahelyeztetni, az élettelen halat elismervény ellenében visszatartani; c) a kifogható mérettartományon kívüli, a területi jegyen meghatározott mennyiségen felüli, a tilalmi időben kifogott, valamint a védett halat és más hasznos víziállatot a vízbe kíméletesen visszahelyeztetni, az élettelen halat elismervény ellenében az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló törvény szerint ideiglenesen elvenni; d) a horgászati vagy halászati jogsértő cselekményt elkövető, helyi horgászrendet megsértő személytől a területi jegyet elvenni és azt a kibocsátónak haladéktalanul megküldeni; e) a horgászati vagy halászati jogsértő cselekmények alábbi minősített eseteiben az állami horgászjegyet, turista állami horgászjegyet, állami halászjegyet elvenni attól a személytől, aki ea) tiltott eszközzel vagy tiltott módon horgászik vagy halászik; eb) nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen területi jegy nélkül horgászik vagy halászik; ec) kíméleti területen horgászik vagy halászik; ed) tilalmi időszakban a tilalom alá eső hal egyedét kifogja; ee) védett hal egyedét kifogja, ef) általános tilalmi időben horgászik vagy halászik, vagy eg) a méret-, illetve mennyiségi korlátozásokat megszegi.

[20] Az e két törvényben meghatározott jogkör összevetéséből megállapítható, hogy lényegük megegyezik: a halászati őr jogosult a halászt/horgászt a halászatra/horgászatra jogosító okmányok bemutatására felszólítani, és az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérve halászóval/horgászóval szemben további intézkedéseket tenni. 

[21] A Kúria megjegyzi, hogy a halászati őr, amennyiben nem volna közfeladatot ellátó személynek tekintendő, a tevékenységének közhatalmi jellege folytán hivatalos személynek minősülhetne (BH 2004.129.).

[22] A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 653/2016.)