3/2018. számú munkaügyi elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagja nem zárható el a bírósághoz fordulás és a tisztességes eljárás alkotmányos jogától amiatt, mert a rendvédelmi szerv a szolgálati panaszát annak kizártságára hivatkozással nem bírálja el [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény (Pp.) 2. § (1) bekezdés, 95. § (2) bekezdés].

A tényállás

[1] Az alperes a 2015. december 14-én kelt fizetési felszólításban felhívta a felperest, hogy fizessen meg 277.850 forintot. A fizetési felszólítás jogorvoslati jogról szóló tájékoztatást nem tartalmazott, csupán azt, hogy szolgálati panasszal nem lehet élni ellene, illetve „amennyiben a fizetési felszólításnak nem tesz eleget, a munkáltató jogi úton tesz lépéseket, fizetési meghagyás kezdeményezésével, illetve polgári peres eljárás megindításával”.

[2] A felperes 2016. február 3-án keresetet terjesztett elő a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérve. A felperes a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg szolgálati panaszt is benyújtott.

[3] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozott a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 267. § (1) bekezdésére, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015.(VI.16.) BM rendelet 81. §-ában foglaltakra, ami alapján álláspontja szerint a fizetési felszólítás nem minősül szolgálati viszonyt érintő munkáltatói jogkörben hozott döntésnek vagy intézkedésnek, ezért az ellen szolgálati panasznak nincs helye. Érvelése szerint a jogalap nélkül kifizetett összeg visszakövetelése nem érinti a szolgálati viszony tartalmát, nem változtatja meg a kinevezési okmányban meghatározottakat és más módon sem vonatkozik a szolgálati viszonyra.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésével a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján – a Pp. 130. § (1) bekezdés c) pontjára utalással – megszüntette.

[5] A határozat indokolásában foglaltak szerint a Hszt. 270. § (1) bekezdése taxatíve felsorolja, hogy milyen esetekben fordulhat a hivatásos állomány tagja közvetlenül a bírósághoz, azonban ez a felsorolás nem tartalmazza a Hszt. 164. §-a szerinti fizetési felszólítást. Ezért az alperes által közölt fizetési felszólítás téves tájékoztatást adott arról, hogy azt a felperes szolgálati panasz útján nem támadhatja meg. Az igényérvényesítés lehetősége akkor nyílik meg, ha az alperes a Hszt. vonatkozó rendelkezései alapján a felperes szolgálati panaszát elbírálja. Mivel a felperes a bírósági út igénybevétele előtt a belső jogorvoslati utat nem merítette ki, a közigazgatási és munkaügyi bíróság a per megszüntetéséről rendelkezett.

[6] Mindkét fél fellebbezése folytán eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését – helyes indokai alapján – helybenhagyta.

[7] A határozat indokolásában foglaltak szerint a felek jogvitájára irányadó Hszt. az igényérvényesítés rendje szempontjából speciális, amennyiben attól eltérést enged, azt kifejezetten szabályozza. Az igényérvényesítés rendje szempontjából annak van jelentősége, hogy az igény milyen jogviszonyból ered. Az alperes a fizetési felszólításban jogalap nélkül felvett túlszolgálati díj ellenértéke visszafizetésére hívta fel a felperest, vagyis a jogvita, az igény szolgálati viszonyból ered. Nem osztotta az alperes arra való hivatkozását, hogy az ORFK Panaszkezelési Módszertani Útmutatója szerint a fizetési felszólítás elleni kifogás szolgálati panaszként történő elbírálásának nincs helye. A fizetési felszólítás a Hszt. 164. § (1) bekezdésében írt intézkedésnek minősül, amellyel szemben a hivatásos állomány tagjára a Hszt. 267. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók. A Hszt. ettől eltérő igényérvényesítési lehetőséget nem biztosít, ezért a speciális rendelkezéseket irányadónak kell tekinteni. Minthogy a fizetési felszólítással szembeni kereset a Hszt. bíróság előtti jogvitára irányadó 270. § (1) bekezdésének sem az a), sem b), sem a c) és a d) pontja alá sem sorolható, helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a Hszt. 270. § (1) bekezdés rendelkezései taxatív felsorolást tartalmaznak, és ezen felsorolás nem tartalmazza a munkáltató által kibocsátott fizetési felszólítást. Ezért a szolgálati panasz elbírálása hiányában azzal szemen keresettel nem lehetett közvetlenül élni.

A felülvizsgálati kérelem

[8] A jogerős végzés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérte.

[9] A felperes azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok értékelés nélkül hagyták azt, hogy a kereset benyújtásával egyidejűleg szolgálati panaszt nyújtott be jogvédelme érdekében. A Rendőr-főkapitányság vezetője 2016. február 5-én kelt iratában arról tájékoztatta, hogy „a benyújtott szolgálati panaszt megvizsgálta és nem áll módjában elbírálni”, mivel a fizetési felszólítás nem minősül szolgálati viszonyt érintő munkáltatói jogkörben hozott döntésnek vagy intézkedésnek, így ellene szolgálati panasznak nincs helye.

[10] A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint az eljárt bíróságok döntései sértik a Pp. 2. § (1) bekezdésében foglaltakat, hiszen a bíróságok megállapították, hogy a fizetési felszólítás jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. A csatolt szolgálati panasz és az azt elutasító alperes alperesi határozat, sőt már a fizetési felszólítás is tükrözte azt az alperesi álláspontot, hogy nem adható be szolgálati panasz, így annak elbírálása sem fog megtörténni a későbbiekben sem, ezért a jogorvoslati jogától elzárásra került, mivel nincs szolgálati panaszt elbíráló határozat és bírósághoz fordulási joga sincs.

[11] A felperes a Pp. 124. § (1) bekezdésének, valamint 95. § (2) bekezdésének megsértésére is hivatkozott, mert a kereset benyújtásával egyidejűleg benyújtotta a szolgálati panaszt is, melyet az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagytak. Azt sem vették figyelembe, hogy amennyiben nem nyújtja be a keresetet, úgy az elsőfokú bíróság azon nyilatkozata alapján, hogy a felszólítással kapcsolatban nincs peres eljárás, a végrehajtó a Vht. 23. §-át alapul véve végrehajtási záradékkal látja el a fizetési felszólítást, így a felperes jogorvoslati jogának teljes kizárása sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglaltakat is.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.

[13] Az eljárt bíróságok az irányadó jogszabályok felhívásával és értelmezésével azt helytállóan fejtették ki, hogy a munkáltató által közölt fizetési felszólítás is szolgálati viszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatnak és ezáltal szolgálati viszonyra vonatkozó munkáltatói intézkedésnek minősül. A Hszt. irányadó rendelkezéseiből nem következik az az alperesi álláspont, mely szerint fizetési felszólítással szemben a hivatásos állomány tagja szolgálati panasszal nem élhet. Helyes az eljárt bíróságok jogi álláspontja arra nézve is, hogy a Hszt. 270. § (1) bekezdés rendelkezései taxatív felsorolást tartalmaznak és mivel a fizetési felszólítással szembeni kereset ezek között nem szerepel, a fizetési felszólítás tárgyában a hivatásos állomány tagja elévülési időn belül szolgálati panaszt terjeszthető elő (Hszt. 267. §) és nem fordulhat közvetlenül bírósághoz, ha ezt a belső jogorvoslati utat nem merítette ki.

[14] A felülvizsgálati kérelem ezt az okfejtést maga sem támadta, azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok jogszabálysértően értékelés nélkül hagyták a tényállás lényeges elemeit, így azt a körülményt is, hogy a szolgálati panaszt a felperes ténylegesen benyújtotta, de azt az alperes nem kívánta elbírálni.

[15] A Kúria a megállapított, felek által nem vitatott és ezáltal a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásból a következőket emeli ki:
Az írásbeli felszólítás nem tartalmazott megfelelő jogorvoslati kioktatást, kifejezetten tartalmazta azonban azt, hogy szolgálati panasznak nincs helye. Az alperes téves jogi álláspontja téves tartalmú ORFK utasításban foglaltakon alapult. Mindezek ellenére a keresetlevéllel egyidejűleg a felperes elnevezésében és tartalma szerint is szolgálati panasszal élt, melyet az alperes a törvényben előírt 30+30 napon belül érdemben nem bírálta el, a folyamatban volt peres eljárás tartama alatt a korábban közölt jogi álláspontjával azonos írásbeli tájékoztatást adott arról, hogy nincs helye szolgálati panasznak. Az alperes perbe bocsátkozott és nem kérte a per megszüntetését, a per megszüntető végzés ellen fellebbezést nyújtott be.

[16] Mindezeket az ügydöntő, nem vitatott tényeket az eljárt bíróságok a döntésük meghozatalakor nem értékelték megfelelően, ezért a per megszüntetésére levont jogkövetkeztetésük jogszabálysértő.

[17] A keresetlevél benyújtásának időpontjában az igény bíróság előtti érvényesítése ugyan idő előtti volt, azonban az eljárt bíróságok előtt a keresetlevélből ismert volt, hogy a szolgálati panasz benyújtása a felperes részéről megtörtént.

[18] A felperes megalapozottan hivatkozott a Pp. 2. § (1) bekezdésében, valamint a Pp. 95. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésére. A felperes jogorvoslathoz, jogviták elbírálásához, a pereknek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát és a jogbiztonságot is sértené, ha a szolgálati panasz alperes általi elbírálásának hiánya, vétkes mulasztása – az előbbiek szerinti tényállás mellett – a már megindított és folyamatban lévő per megszüntetéséhez vezetne, a felek a bírósági utat megelőzően évek elteltével újabb eljárásra lennének kötelesek az igényük érvényesítése érdekében.

[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére tekintettel a szolgálati panasz elbírálásának – annak kizártságára hivatkozással – a munkáltató általi elutasítása nem vezethet arra az eredményre, hogy a rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagja számára semmilyen lehetőség nincs munkajogi igényének érvényesítésére [36/2014.(XII.18.) AB határozat].

[20] A bírósági út azzal nyílt meg, hogy az alperes a benyújtott szolgálati panaszt megvizsgálta és arról tájékoztatta írásban a felperest, hogy azt nem áll módjában elbírálni. Ez esetben az azonos jogalapból származó azonos igény tárgyában a folyamatban lévő eljárásra figyelemmel nincs szükség újabb szolgálati panasz benyújtására, újabb kereset előterjesztésére (Mfv.II.10.460/2012/8., Mfv.I.10.368/2016/4.).

[21] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésére is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria, Mfv.II.10.245/2017.)