23/2017. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás keretében orvosolható. A bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett tilalom valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott különleges eljárásra vonatkozik [Be. 416. § (4) bek. c) pont, Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe, 570. § (1) bek. a) pont.].

[1] A járásbíróság a 2016. október 5. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. 1. tétel], közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont], csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (3) bek. a) pont] és hamis közokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), ezért halmazati büntetésül két év négy hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte, vagyonelkobzást rendelt el egy v.-i ingatlanra, valamint 8 202 975 forintra, és megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2017. március 29-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az I. r. terhelt szabadságvesztésének mértékét két évre enyhítette, és annak végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt.

[4] Indokai szerint az eljárt bíróságok törvénysértően alkalmaztak védencével szemben a v.-i ingatlant meghaladóan vagyonelkobzást, mivel a Btk. 74. § (5) bekezdés a) pontja szerint nem rendelhető el ez az intézkedés a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgáló vagyonra, és ugyan a sértett személyének bizonytalansága miatt polgári jogi igény érvényesítésére nem került sor, azonban a védence által ügyvédi letétbe helyezett 7 000 000 forint a sértett kártalanítására szolgál, akinek személyét a jogerős büntető ítélet alapján lefolytatandó hagyatéki eljárásban lehet majd megállapítani.

[5] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteknek a v.-i ingatlant meghaladóan elrendelt vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését és függessze fel annak végrehajtását.

[6] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány – miután az esetleges törvénysértés különleges eljárásban orvosolható – a törvényben kizárt, ezért annak elutasítását indítványozta.

[7] Az indítvány alapján a felülvizsgálat kizárt.

[8] A Be. 416. § (4) bekezdésének c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (a Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe) keretében orvosolható.

[9] Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett szabály valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott eljárásra vonatkozik.

[10] A Be. a XXIX. fejezet II. Címe alatt, az 570. §-ban szabályozza az utólagos vagyonelkobzást. Az (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.

[11] Ugyanezen bekezdés szerint a vagyonelkobzásról szóló utólagos határozat meghozatalára ügyészi indítványra vagy hivatalból kerülhet sor.

[12] Emellett azonban a Be. 43. § (2) bekezdésének d) pontja a terhelt alapvető jogává teszi, hogy az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen. A Be. 50. § (3) bekezdése a terhelt védőjének is biztosítja ezen alapvető jogosultságot, rögzítve, hogy a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.

[13] Amennyiben a terhelt, illetve védője a vagyonelkobzás törvénysértő rendelkezéseit kifogásoló indítványt terjeszt elő, az ügyésznek, illetve a bíróságnak a Be. 6. § (1) bekezdésére figyelemmel azt érdemben meg kell vizsgálnia, és amennyiben a különleges eljárás feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége az ilyen eljárás kezdeményezése, a bíróságnak pedig kötelessége hivatalból – azaz ügyészi indítvány hiányában is – lefolytatni az eljárást.

[14] Emellett az 570. § (1) bekezdésére, illetve az abban felhívott 569. § (3) bekezdésére figyelemmel a bíróság határozata ellen ugyan fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügyész és az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt tárgyalás tartását kérheti. A tárgyaláson pedig az 570. § (2) bekezdése alapján a Be. XXVII. fejezetének rendelkezései – értelemszerűen – az irányadók.

[15] Mindezekből következően a Be. 570. §-a szerinti különleges eljárás alkalmas az esetleges törvénysértés orvoslására, így felülvizsgálatnak  ez okból nincs helye.

[16] Ezért a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.

[17] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a BH 2016.162. számú döntés III. pontjában kifejtetteket nem tekinti irányadónak.

(Kúria Bfv. I. 920/2017.)