18/2015. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Jat. 2. § (1) bekezdéséből következő normavilágosság követelményének az önkormányzati rendeletek vizsgálatához kapcsolódó érvényesítése során figyelembe kell venni, hogy az indítványozó által jelölt nem megfelelően értelmezhető normatartalom kihat-e és miként hat ki a normaalkalmazásra, jogbizonytalanságot okoz-e a jogértelmezés során. [1997. LXXVIII. tv. 29. § (6) bek. 62. § (6) bek.; 1996. XXI. tv. 27. § (1) bek.;2004. CXL. tv. 37. § (3) bek.;2010. CXXX. tv. 2. § (1) bek., 3. §, 6. §].

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

1 A Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 132. § (1) bekezdés a) pontja alapján törvényességi felhívással élt Esztergom Város Önkormányzatának (a továbbiakban: érintett önkormányzat) a településképi bejelentési eljárásról és településképi kötelezésről szóló 2/2014. (II.3.) önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: Ör.) kapcsolatban. Az érintett önkormányzat a törvényességi felhívásban megadott határidő meghosszabbítását kérte, amelynek az indítványozó helyt adott. A meghosszabbított határidő is eredménytelenül telt el, ezért az indítványozó a Mötv. 136. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte a Kúria eljárását az Ör. törvényességi vizsgálatára.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

2 Az indítványozó az Ör. több rendelkezésnek kérte a törvényességi vizsgálatát. Kezdeményezte az Ör. 2. § (1)-(3) bekezdésének, 3. § (2) bekezdés c) pont dd) alpontjának, 5. § (2)-(4) bekezdésnek, 6. § (2) bekezdésnek és (3) bekezdés 6. és 8. alcímének, 7-8. §-ának, 1. számú  melléklet 24., 25. pontjának, 3. melléklet 5., 9., 10. pontjának megsemmisítését az alábbiak szerint:

3 Az indítványozó álláspontja, hogy az Ör. 2. § (1)-(3) bekezdése ellentétes a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 6. § (3) bekezdésében foglaltakkal. A Jat. 6. §-a meghatározza a jogszabályok – köztük az önkormányzati rendeletek – területi és személyi hatályát, a 6. § (3) bekezdés szerint jogszabályban területi és személyi hatályról csak akkor kell rendelkezni, ha a Jat.-ban meghatározott eltérő területre, illetve személyi körre terjed ki. Az indítványozó szerint a Jat. értelmében az Ör. 2. § (1)-(3) bekezdésben nem kell szabályozni az Ör. hatályával kapcsolatos kérdéseket.

4 Az indítványozó álláspontja, hogy az Ör. 3. § (2) bekezdés c) pont dd) alpontja ellentétes a Jat. 2. § (1) bekezdésével. A Jat. e szabálya az egyértelmű és világos normatartalom követelményét fogalmazza meg. Az Ör vizsgálni kért rendelkezése az utcabútorokat, kandelábereket a településképi szempontból jelentős reklám-berendezések között helyezi el, ezáltal – véleménye szerint – a jogbiztonságot sérti.

5 Az Ör. 5. § (2) bekezdése pontos megjelölés nélkül utal egy Korm. rendeletre, ami sérti a Jat. 2. § (1) bekezdését, mert nem világos, hogy melyik Korm. rendeletről van szó és ez értelmezési nehézséget okoz.

6 Az Ör. 5. § (3) bekezdése ellentétes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Jat.) 37. § (3) bekezdésével. Az indítványozó kifejtette, hogy a településképi bejelentési eljárás hatósági ügynek minősül, azokra a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ket. nem adott felhatalmazást az Ör. 5. § (3) bekezdés szerinti hiánypótlás önkormányzati szabályozására.

7 Az indítványozó kifejtette, hogy az Ör. 5. § (4) bekezdése ellentétes az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. § (6) bekezdésével. Az Étv. e szabályába foglalt felhatalmazást túllépte az önkormányzat, amikor az Ör. kimondja, hogy a polgármester településképi bejelentési eljárásban hozott döntését és a döntés előkészítését a főépítész készíti elő. Az Étv. 62. § (6) bekezdése a főépítész feladatainak önkormányzati szabályozására nem ad felhatalmazást, erre a Kormánynak van felhatalmazása az Étv. 62. § (1) bekezdés 2. pontja, valamint a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 27. § (1) bekezdés s) pontja alapján.  

8 Az indítványozó szerint a Jat. 2. § (1) bekezdésével ellentétes az Ör. 6. § (2) bekezdésében szereplő „telepítéssel” fogalom.

9 Az Ör. 6. § (3) bekezdése az Ör. 4. mellékletére utal, de az Ör.-nek nincs 4. számú melléklete, így sérül a Jat. 2. § (1) bekezdése.

10 Az Ör. 6. alcíme és 8. alcíme, valamint 7. §-a ellentétes az Étv. 29. § (6) bekezdésével és 62. § (6) bekezdés 7. pontjával. Az Étv. 29. § (6) bekezdése új jogintézményként bevezette a településképi kötelezést. Az Ör. 6. és 8. alcíme, valamint 7. § (2) bekezdése az Étv. jelölt szabályával szemben a „települési kötelezettség” fogalmat használja. Az indítványozó szerint az Ör. 7. § egésze is törvénysértő, mivel az önkormányzat települési kötelezési eljárásról csak az Étv. 29. § (6) bekezdésnek keretei között rendelkezhet, az Ör. azonban olyan tárgyköröket szabályoz, ami nem kapcsolódik az Étv. ezen szabályához, illetve az Étv. 62. § (6) bekezdés 7. pontjához.

11 Az Ör. 8. §-a szintén túllépett az Étv. 62. § (6) bekezdésben foglalt felhatalmazáson, mivel a városi főépítésznek az eljárás kezdeményezésére, a határozati javaslat előkészítésére vonatkozó feladatot az Ör. nem adhat.

12 Az Ör. 1. mellékletének 24. pontja sérti a Jat. 2. § (1) bekezdésben foglaltakat, mert nem kapcsolódik hozzá eljárási szabály. Az Ör. 5. és 6. §-ai a bejelentési eljárás lefolytatását és az elbírálás szempontjait kizárólag az építtető és az építési tevékenység vonatkozásban rendezi, az Ör.-ből a reklámelhelyezéssel kapcsolatos bejelentési eljárás és az elbírálási szempontok hiányoznak.

13 Az Ör. 1. mellékletének 25. pontja ellentétes a Jat. 2. § (1) bekezdésével, mivel a vendéglátói kitelepülés nem minősül építési tevékenységnek.

14 Végül az indítványozó szerint az Ör. 3. mellékletének 5., 9., 10. pontjai is ellentétesek a Jat. 2. § (1) bekezdésével. Az Ör. e rendelkezései olyan fogalmakat definiálnak amelyeket az Ör. nem is használ.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

15 A Kúria Önkormányzat Tanácsa először azokat a törvényességi problémákat tekintette át, amelyet az indítványozó a Jat. 2. § (1) bekezdésnek sérelme szempontjából felvetett.

16 A Jat. 2. § (1) bekezdése szerint a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. A világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom követelményét az Alkotmánybíróság ítélkezésétől kezdve érvényesítette, a jogállamiságból eredő jogbiztonság alapján. A Jat. hatálybalépésével ez a követelmény törvényi szinten is megjelent, azonban az alkotmányos tartalom is tovább él az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése alapján, tehát valamennyi jogszabályra (így a törvényekre is) irányadó.
Az önkormányzati rendeleteket érintően a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Jat. 2. § (1) bekezdése alapján a törvényességi vizsgálat keretében érvényesíti az egyértelmű normatartalom követelményét. Fontos, hogy e követelmény a jogrendszerbe egységesen jelenjen meg.

17 Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa először a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat vázlatát tekintette át. Az Alkotmánybíróság ítélkezése során fokozatosan bontotta ki a normavilágosság követelményét. Első ízben a 26/1992. (IV. 30.) AB határozat rögzítette, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság gyakorlatából az szűrhető le, hogy eseti mérlegelés tárgya az arról való döntés, hogy az adott jogszabályi rendelkezés megfelel-e az egyértelműség és kiszámíthatóság követelményének. Így sérti a jogbiztonságot az, hogy az adott jogszabályszöveg tartalmát semmiféle értelmezési módszerrel nem lehet feltárni [pl. 44/1997. (II.19.) AB határozat], vagy az, ha a jogszabály alkalmazását tekintve olyan másik jogszabályra utal, amelynek tartalma nem illeszthető be szabályai közé [21/2001. (VI.21.) AB határozat]. Ugyanakkor az azonos szintű jogszabályok közötti, értelmezési nehézséget okozó normakollízió nem feltétlenül vezet a norma megsemmisítéséhez [35/1991. (VI.20.) AB határozat].

18 A fentieket is figyelembe véve a Kúria elsőként arra mutat rá, hogy a Jat. 2. § (1) bekezdéséből következő normavilágosság követelményének az érvényesítése során figyelembe veszi, hogy az indítványozó által jelölt nem megfelelően értelmezhető normatartalom kihat-e és miként hat ki a normaalkalmazásra, jogbizonytalanságot okoz-e a jogértelmezés során. A Bszi. szerint a törvénybe ütköző önkormányzati rendeletet meg kell semmisíteni. A megsemmisítés az önkormányzati jogalkotói hatalomba való legerősebb beavatkozás. Ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa saját gyakorlatára is irányadónak tekinti, hogy esetről esetre tudja eldönteni a normavilágosság követelménye Jat. 2. § (1) bekezdésbe foglalt szabályának sérelmét. A Kúria rámutat, hogy a valós jogalkalmazási problémát nélkülöző normavilágossággal kapcsolatos probléma nem vezethet a legerősebb beavatkozásra: az önkormányzati rendeleti rendelkezés megsemmisítésére.

19 A fentiek alapján a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jelen ügy indítványozója által megjelölt normavilágossággal kapcsolatos problémák közül a jogalkalmazásban nem okozza a Jat. 2. § (1) bekezdésének sérelmet:

- az Ör. 3. § (2) bekezdés c) pont dd) alpontjában foglalt „utcabútorok, kandeláberek” szövegrész;
- a 6. § (2) bekezdésében a „telepítés” kifejezés,
- az 1. számú melléklet 25. pontjával kapcsolatban felvetett azon probléma, hogy a „vendéglátóipari kitelepülés, vendéglátó terasz, kerthelyiség építményeinek, építmény részeinek építése vagy kihelyezése” megjelölés - az indítványozó szerint - nem minősül a melléklet alapján „építési tevékenység”-nek,;
- végül az Ör. 3. számú melléklet 5. pontjában definiált „fényreklám”, a 9. pontban meghatározott „kirakat” és a 10. pontba foglalt „reklámgrafika, falfestés” fogalmak pusztán azért, mert az Ör. ilyen fogalmakat nem használ.

20 A Kúria megítélése szerint a fenti szövegrészekhez kapcsolódó, indítványozó által felvetett problémák olyan jogalkotás-technikai kérdések, amelyek nem eredményezik a Jat. 2. § (1) bekezdésnek sérelmét, az Ör. e szabályai az alkalmazásban értelmezési nehézséget nem okoznak, ezért e tekintetben az indítványt elutasította.

Sérti azonban a Jat. 2. § (1) bekezdését az, hogy

- az Ör. 5. § (2) bekezdése pusztán „Korm. rendelet”-re utal, viszont e szakaszban, illetve a rendelet egészében nem határozza meg, hogy Korm. rendelet alatt pontosan mely Kormányrendeletet kell érteni;
- a 6. § (3)  bekezdés a 4. számú mellékletre utal, mert az Ör.-nek nincs 4. számú melléklete.

21 Ezekben az esetekben az Ör. olyan szabályokra utal, amelynek tartalma nem tárható fel teljes biztonsággal (Korm. rendelet), illetve nem illeszthető be szabályai közé (4. sz. melléklet). Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 5. § (2) bekezdésének és 6. § (3) bekezdésének a Jat. 2. § (1) bekezdésbe ütközést megállapította, és e rendelkezéseket a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette. 

22 Az indítványozó szerint sérti a Jat. 2. § (1) bekezdését az Ör. 1. mellékletének 24. pontja is, mert nem kapcsolódik hozzá eljárási szabály. Az indítványozó kifejtette, hogy az Ör. 5. és 6. §-ai a bejelentési eljárás lefolytatását és az elbírálás szempontjait kizárólag az építtető és az építési tevékenység vonatkozásban rendezi, az Ör.-ből a reklámelhelyezéssel kapcsolatos bejelentési eljárás és az elbírálási szempontok hiányoznak. Az Ör. 1. számú melléklet 24. pontja értelmében építési tevékenység „Településképi szempontból jelentős reklám berendezés elhelyezése, a rendelet 3. § (2) bekezdésben meghatározott körben.” Az Ör. 3. § (2) bekezdése a rendelet alkalmazása körében a településképi szempontból jelentős reklám elhelyezésekkel kapcsolatos, s mivel az 1. számú melléklet 24. pontja az építési tevékenységek címszó alatt szerepel, így értelemszerűen az 5. §-ban és 6. §-ban  meghatározott eljárás vonatkozik rá. Tehát az Ör. 1. melléklet 24. pontja – az Ör. egyéb rendelkezései alapján – megfelelően érthető és értelmezhető normatartalmat hordoz, így ennek törvényellenessége nem állapítható meg.

23 A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. területi és személyi hatályával kapcsolatos indítványozói probléma kapcsán a következő döntést hozta:

24 Az Ör. 2. § (1)-(3) bekezdése meghatározza az Ör. területi és személyi hatályát. A 2. § (1) bekezdése értelmében „[a] rendeletet hatálya Esztergom Város közigazgatási területére terjed ki.”, a 2. § (2) bekezdés szerint „[a] rendelet személyi hatálya kiterjed minden természetes személyre, jogi személyre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre, aki Esztergom közigazgatási területén:
a) jogszabályban építésügyi hatósági engedélyhez nem kötött, illetve az 1. mellékletben meghatározott építési tevékenységet végez, vagy azzal összefüggő építészeti-műszaki tervdokumentációt készít,
b) Esztergom közigazgatási területén reklám-berendezést helyez el, tart fenn, vagy kíván elhelyezni, valamint ilyen céllal felületet alakít ki, illetve
c) meglévő építmény rendeltetését – részben vagy egészben – megváltoztatja.
A 2. § (3)  bekezdés értelmében „[e] rendeletet a településképi bejelentési eljárásra és az azzal összefüggő településképi kötelezésre kell alkalmazni.”

25 Az indítványozó a fenti rendelkezésekkel összefüggésben a Jat. 6. § (3) bekezdésére hivatkozott. A 6. § (1) bekezdés vonatkozó szövegrésze szerint az önkormányzati rendelet területi hatálya a helyi önkormányzat közigazgatási területére terjed ki. A 6. § (2) bekezdés b) pontja a személyi hatály vonatkozásban úgy rendelkezik, hogy önkormányzati rendelet esetében a hatály a helyi önkormányzat közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki. A Jat. 6. § (3) bekezdés – amivel az indítványozó szerint ellentétben áll az Ör. - úgy rendelkezik, hogy a jogszabály területi, illetve személyi hatályát akkor kell kifejezetten meghatározni, ha az az (1) és (2) bekezdéstől eltérő területre, illetve személyi körre terjed ki.

26 A fentiek alapján megállapítható, hogy az Ör. területi és személyi hatályra vonatkozó rendelkezései nem állnak ellentétben a Jat. 6. § (1) és (2) bekezdésben foglaltakkal, azokat az önkormányzat a szabályozási tárgy sajátosságait figyelembe véve szabályozza.  A Jat. 6. § (3) bekezdése nem tiltja a speciális hatály-meghatározást, még hasonlóság esetén sem úgy szól, hogy nem lehet a területi vagy személyi hatályt külön meghatározni. A Kúria a Jat. 3. §-át értelmezve több döntésében rámutatott, hogy a Jat. 3.§-ának helyes értelmezése szerint e tilalom a magasabb jogszabályban foglaltak szó szerinti átvételére vonatkozik, de nem vonatkozhat olyan esetre, amikor az adott jogszabály belső koherenciájának a fenntartása végett e jogszabály magasabb szintű jogszabály tartalmát is érintően rendelkezik. Egy ilyen általános – a tartalmat általában érintő – átvételei tilalom az önkormányzati jogalkotást ellehetetlenítené, az érthető és mindenki számára értelmezhető normatartalom követelményével ellentétes helyi jogalkotást eredményezne. A Jat. 3. §-a az ismétlést, azaz a szó szerinti átvételt tiltja. [Lásd először pl. Köf.5.056/2012, MK 169. szám, 28118].

27 A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fentiek alapján úgy ítélte meg, hogy a Jat. 6. §-át nem sérti az Ör. 2. § (1)-(3) bekezdése, mert nem pusztán megismétli a Jat. rendelkezéseit, hanem azt a helyi sajátossághoz és a szabályozási tárgyhoz igazítja.

28 A hiánypótlás önkormányzati rendeleti szabályozását illetően a Kúria Önkormányzati Tanácsa a következőket állapította meg:

29 a Ket. – indítványozó által hivatkozott – 37. § (3) bekezdése értelmében „[h]a a kérelem nem felel meg a 35. §-ban, továbbá a 36. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül – megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel az ügyfelet. Nem bocsátható ki hiánypótlási felhívás olyan adat igazolására vagy melléklet csatolására, amelyet a 36. § (2) bekezdése alapján a hatóságnak kell beszereznie, továbbá akkor sem, ha az ügyfél a tartalmilag hiánytalan kérelmet azért nem formanyomtatványon vagy
elektronikus űrlapon nyújtja be, mert a formanyomtatvány kitölthető és letölthető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint nem tette közzé.”

30 Az Ör. 5. § (3) bekezdés szerint „[a] településképi bejelentési eljárás során hiánypótlásra nincs lehetőség.”

31 A Kúria megítélése szerint helytálló az indítványozó azon érve, hogy a településképi bejelentési eljárás hatósági ügynek minősül, azokra a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ket. azonban nem adott felhatalmazást az Ör. 5. § (3) bekezdés szerinti hiánypótlás önkormányzati szabályozására. Minderre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az Ör. 5. § (3) bekezdése a Ket. 37. § (3) bekezdésbe ütközik, ezért a törvénysértő önkormányzati rendeleti rendelkezést a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette.

32 Az indítványozó által felvetett az Ör. egyes rendelkezései Étv.-hez való viszonyát érintő törvényességi problémák kapcsán a Kúria a következőket állapította meg:

33 az indítványozó szerint az Ör. 5. § (4) bekezdése ellentétes az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 62. § (6) bekezdésével, mivel az abban foglalt felhatalmazást túllépte az önkormányzat, amikor a főépítésznek feladatot határozott meg. Ezzel a problémakörrel függ össze azon indítványozói felvetés is, hogy az Ör. 8. §-a azért ellentétes az Étv. 62. § (6) bekezdésével, mert a városi főépítésznek az eljárás kezdeményezésére, a határozati javaslat előkészítésére vonatkozó feladatot az Ör. nem adhat.

34 Az Étv. 62. § (6) bekezdés 7. pontja értelmében felhatalmazást kap a települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat) arra, hogy rendeletben állapítsa meg a településképi kötelezési és a településképi véleményezési eljárás részletes szabályait, a településképi kötelezettség megszegése és végrehajtása esetén alkalmazható bírság esetköreit és mértékét.

35 Az Ör. 5. § (4) bekezdése értelmében „[a] Polgármester településképi bejelentési eljárásban hozott döntését és a döntés ellenőrzését az önkormányzati főépítész készíti elő.”, az Ör. 8.§ (1) bekezdés alapján „[a] településképi kötelezési eljárás hivatalból a városi főépítész kezdeményezésre, illetve kérelemre indulhat.”, a (2) bekezdés pedig kimondja, hogy „[a] Polgármester településképi kötelezési határozati javaslatát a városi főépítész készíti elő.”

36 Az Étv. 62. § (1) bekezdés 2. pontja szerint felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy az állami és az önkormányzati főépítészi tevékenység ellátásának részletes szakmai szabályait, tevékenység foglalkoztatási feltételeit, vizsga és továbbképzés tartalmát, követelményeit, eljárási szabályait és a vizsgáztató szervek kijelölését, tevékenységet ellátó személyre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat rendeletbe állapítsa meg.  Az Étv. 62. § (1) bekezdés 2. pontja tehát a Kormányt hatalmazza fel az önkormányzati főépítészi tevékenységre vonatkozó szabályok megalkotására, az önkormányzatot rendeletalkotásra felhatalmazó Étv.-beli rendelkezés, az Étv. 62. § (6) bekezdés az önkormányzatnak rendeletalkotási felhatalmazást e tárgyban nem ad. A településképi kötelezési és a településképi véleményezési eljárás részletes szabályainak meghatározására vonatkozó önkormányzati rendeletalkotásra irányuló felhatalmazásba nem tartozik bele azon tárgyak önkormányzati rendezése, amelyre a törvényhozás más jogalkotót jelölt meg.

37 A főépítészi feladatok jogszabályi meghatározását illetően figyelembe kell továbbá venni – ahogy az indítvány is tartalmazza – a Tftv. 27. § (1) bekezdés s) pontját is. A Tftv. e rendelkezése szerint felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg az állami főépítész vagy főépítészek kijelölését és feladatkörük szabályozását. Megállapítható tehát, hogy a Tftv. is a Kormányt hatalmazza fel e tárgyban rendeleti szabályozásra. A felhatalmazások alapján született a 190/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet a főépítészi tevékenységről, amely a tárgykört rendezi.

38 A fentiek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az Ör. 5. § (4) bekezdése és 8. §-a olyan tárgykört szabályoz, amelyre nem az önkormányzatnak, hanem a Kormánynak van felhatalmazása. Az Ör. e rendelkezései más jogszabályba ütköznek, ezért a Kúria azokat a Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette.

39 Az indítványozó további törvényességi kifogása szerint az Ör. 6. alcíme és 8. alcíme, valamint 7. §-a ellentétes az Étv. 29. § (6) bekezdésével és 62. § (6) bekezdés 7. pontjával.

40 Az Ör. 6. alcíme a „a településképi kötelezési eljárás alkalmazási köre és a településképi kötelezettségek” címet viseli. Az ezen alcímhez tartozó 7. § a „településképi kötelezési eljárásról” illetve a „településképi kötelezettség”-ről szól. Az Ör. 8. alcíme „A településképi kötelezettség megszegése és végrehajtása esetén alkalmazható bírság esetkörei és mértéke” címmel szerepel.

41 Az indítványozó szerint a „településképi kötelezettség” azért törvénysértő, mert „az Étv. által bevezetett új jogintézmény a településképi kötelezés. Az Ör. 6. és 8. alcímében, 7. § (2) bekezdésében településképi kötelezettségek, települési kötelezés szerepel. Ez az elnevezés a fentiek alapján nem megfelelő, mert ezt a jogintézményt az Étv. nem használja. Így a szabályozás jogsértő.”

42  Ezzel összefüggésben a következők állapíthatók meg: Az Étv. 29. §-ának a címe „Településrendezési kötelezések”. Ennek keretében a 29. § (1) bekezdés a „településrendezési kötelezettség”-ről szól. Az Étv. 29. § (6) bekezdése valóban nem a „településképi kötelezettség” fogalmat használja, hanem a „településképi kötelezés”-t, amikor felhatalmazza a polgármestert meghatározott döntésekre. Az Étv. 62. § (6) bekezdés 7. pontja azonban a „településképi kötelezés” mellett a „településképi kötelezettség” fogalmát is használja. A Kúria megítélése szerint tehát önmagában az a tény, hogy az Ör.-ben megjelenik a „településképi kötelezettség” fogalma, nem jelenti azt, hogy az önkormányzat olyan fogalmat használ, vagy olyan jogintézményre utal, amely nem jelenik meg az Étv. rendszerében. Az önkormányzati rendelet megalkotására felhatalmazó 62. § (6) bekezdés 7. pont második fordulata felhatalmazza az önkormányzatot, hogy meghatározza: „a településképi kötelezettség megszegése és végrehajtása esetén alkalmazható bírság esetköreit és mértékét.” A felhatalmazás alapján megalkotott Ör. 8. címe „A településképi kötelezettség megszegése és végrehajtása esetén alkalmazható bírság esetkörei és mértéke” címet viseli, tehát nemhogy nincs ellentétben az Ör. e címe az Étv.-el, hanem a felhatalmazó rendelkezéssel megegyezik. Így egyáltalán nem mondható az, hogy az Ör. jelölt szabályai a felhatalmazáshoz nem kapcsolódnak. Végül a Kúria megjegyzi, hogy az indítványban foglaltakkal ellentétben az Ör. nem használja a „települési kötelezettség” fogalmát.

43 A fentiekre tekintettel a Kúria az Ör. 7. §-a, 6. és 8. alcíme megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

(Kúria  Köf.5040/2014.)