14/2018. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Földforgalmi törvény 49. § (4) bekezdése nem értelmezhető kiterjesztően. Nyelvtani, rendszertani és a teleologikus értelmezés alapján sem következik a jogszabályi rendelkezésekből, hogy a jogalkotó a haszonbérleti szerződéssel szerző haszonbérbevevőre is az előhaszonbérlővel teljesen azonos, a haszonbérlet céljára vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettséget róna
[2013. évi CXXII. tv. (Földforgalmi tv.) 46. § (1), (3) bek., 47. § (4) bek., 48. § (2) bek., 49. § (1), (4), (6)  bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2015. december 14-én határozott idejű, öt évre szóló haszonbérleti szerződés jött létre K. B. mint haszonbérbeadó és az alperesi beavatkozó mint haszonbérlő között az I. külterületi helyrajzi számú, szántó művelési ágú ingatlanokra a haszonbérbeadó tulajdonát képező tulajdoni hányadra vonatkozóan.

[2] A szerződő felek a haszonbérleti szerződés 7. pontjában rögzítették, hogy a haszonbérlőt a mező-és erdőgazdálkodási földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 46. § (3) bekezdésének a) pontja és a 46. § (1) bekezdésének f) pontja alapján előhaszonbérleti jog illeti meg. A haszonbérlő az állattartó telep működését a  Megyei Kormányhivatal által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolta. A haszonbérleti szerződés kifüggesztésének időtartama alatt egy elfogadó nyilatkozat érkezett, mégpedig a felperes részéről, aki úgy nyilatkozott, hogy őt az előhaszonbérleti jog a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdésének a) pontja szerint, mint helyben lakó szomszéd, családi gazdálkodó földművest illeti meg.

[3] Az alperes 2016. február 16-án kelt határozatával a földhasználati szerződést a felperessel hagyta jóvá. Határozata indokolásában kiemelte, hogy az alperesi beavatkozó vonatkozásában az előhaszonbérleti jogosultság jogalapjaként a rangsorolás során a szerződésben megjelölt jogcímek közül csak a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározottat vette figyelembe, a 46. § (3) bekezdésének a) pontja szerintit viszont nem, mivel ehhez kapcsolódóan nem nyilatkozott az alperesi beavatkozó arról, hogy a haszonbérlet célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása. A felperes esetében elfogadta a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdésének b) és a 46. § (4) bekezdésének a) pontja alapján őt megillető előhaszonbérleti jogcímet is, így olyan földművelő családi gazdálkodóként rangsorolta, aki helyben lakó szomszédnak minősül. A fentiekre tekintettel az alperes az előhaszonbérletre jogosultak sorrendjét akként állapította meg, hogy első helyre a felperest, a második helyre pedig az alperesi beavatkozót rangsorolta.

[4] Az alperes ezt követően 2016. március 3-án kelt határozatával visszavonta a korábbi határozatát a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatásról általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114. §-ában foglalt eljárás keretében. A határozat indokolásában rögzítette, hogy K. B. és az alperesi beavatkozó között kötött szerződés jóváhagyása a felperessel, mint előhaszonbérletre jogosulttal azért nem volt megalapozott, mert az alperesi beavatkozó pontosan megjelölte előhaszonbérleti jogosultságát, a földhaszonbérleti szerződések hatósági jóváhagyásáról szóló jogszabályi rendelkezések pedig nem írják elő, hogy a jogosultságot szerző félnek nyilatkoznia kell arról, hogy a haszonbérlet célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása.

A kereseti kérelem

[5] Az első fokon jogerőre emelkedett alperesi határozattal szemben a felperes keresetet nyújtott be, kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Kiemelte, hogy az alperesi beavatkozó által előadott, a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdésének a) pontjában foglalt előhaszonbérleti jogosultság figyelembe vehetőségének kettős feltétele van: egyrészt igazolni kell az állattartó telep üzemeltetését a Földforgalmi törvény 47. § (4) bekezdése szerinti hatósági bizonyítvánnyal; másrészt igazolni kell a haszonbérlet célját is, mégpedig az előhaszonbérleti jog jogosultjának teljes bizonyító erejű okiratba foglalt nyilatkozatával. A felperes szerint e konjunktív feltételek közül a második nem teljesült, ezért a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti előhaszonbérleti jogosultságra, mint jogcímre történő hivatkozás az előhaszonbérleti jogosultak sorrendjének kialakításakor nem vehető figyelembe.

Az elsőfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak tartotta és az alperes visszavonó határozatát hatályon kívül helyezte.

[7] Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes első ízben meghozott, utóbb a keresettel támadott határozatával visszavont döntése volt helyes, melyben megállapította, hogy az alperesi beavatkozó nem teljesítette az előhaszonbérleti jogosultság megállapításához szükséges azon, a Földforgalmi törvény 49. §-ának (4) bekezdésében foglalt feltételt, hogy nyilatkozni kell a takarmány-előállítási célról is.

[8] A Fétv. 48. § (2) bekezdésének szó szerinti, nyelvtani értelmezése szerint a haszonbérleti szerződésben az egyébként előhaszonbérletre is jogosult haszonbérlő valóban csupán azt köteles megjelölni, hogy a jogosultság mely törvényen alapul és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén illeti meg, vagyis nem kell nyilatkoznia a takarmány előállítási célról. A nyelvtani értelmezés ugyanakkor diszkriminációhoz vezetne, hiszen a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdésének a) pontján alapuló előhaszonbérleti jogosultnak, ha szerződés szerinti haszonbérbevevő, akkor nem kellene nyilatkoznia a takarmány-előállítás biztosításáról, mint elérni kívánt célról; ugyanakkor, ha ugyanezen jogcímre az elfogadó nyilatkozatot tevő előhaszonbérleti jogosult kívánna jogot alapítani, akkor neki kellene ilyen nyilatkozatot tennie. Az elsőfokú bíróság szerint ez a megkülönböztetés az Alaptörvény 28. cikke és a Ket. 2. § (1) bekezdése alapján nem megengedhető, csak az a jogértelmezés jogszerű, amely a szerződés szerinti és az elfogadó nyilatkozatot tevő előhaszonbérleti jogosult vonatkozásában egyenlő feltételeket támaszt.

A másodfokú ítélet

[9] Az alperesi beavatkozó fellebbezését követően eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

[10] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a jogszabály a haszonbérleti szerződést kötő szerző fél számára nem írja elő kötelező jelleggel a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt, állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítás céljáról szóló nyilatkozat megtételét. A Földforgalmi törvény 38. § (2) bekezdése ugyanis egyértelműen kifejti, hogy a haszonbérletre a Földforgalmi törvény rendelkezései mellett a Polgári törvénykönyv, valamint a Fétv. haszonbérletre vonatkozó szabályait is alkalmazni kell. Ebből következően a haszonbérleti szerződés tartalmának megállapításakor irányadók a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:349. §-ában, a Földforgalmi törvény 42. §-ában, e §-ra visszautaló 49. § (1) bekezdésében, valamint a Fétv. 48. § (1), (2) bekezdésében és 50. §-ban foglalt rendelkezések. A felek által nem vitatottan megfelel a haszonbérleti szerződés a fenti jogszabályi rendelkezésekben foglalt tartalmi követelményeknek. A szerződésben továbbá nyilatkozott az alperesi beavatkozó arról is, hogy előhaszonbérletre jogosult-e, illetve e jogosultsága mely törvényen és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn. A haszonbérleti szerződés tartalmát előíró jogszabályi rendelkezések egyike sem tartalmaz olyan rendelkezést, ami további követelményként  olyan nyilatkozatot is megkívánna, amelyben a haszonbérlet állattartáshoz szükséges takarmány-előállításra irányuló céljáról kellene az alperesi beavatkozónak kifejezetten nyilatkoznia. Az alperesi beavatkozó csupán jogszabályi kötelezettségének eleget téve nyilatkozott az előhaszonbérletre jogosultságáról, illetve arról, mely törvény alapján és milyen ranghelyen illeti az meg.

[11] A másodfokú bíróság érveléséből kitűnően az alperesi beavatkozó, mint a haszonbérleti szerződéssel szerző fél nem előhaszonbérleti jogát gyakorolja, ezért a haszonbérleti szerződésben lévő nyilatkozata nem minősül elfogadó nyilatkozatnak, így a szerződéses jognyilatkozat tartalmának nem kell megegyeznie a Földforgalmi törvény 49. § (4) bekezdésében foglalt jognyilatkozatéval, a földhasználat céljára kifejezett nyilatkozatot nem kell tennie. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 49. § (4) bekezdését kiterjesztően értelmezve az elfogadó nyilatkozat tartalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket a földhasználati jogosultság átengedéséről szóló haszonbérleti szerződés tartalmára is irányadónak tekintette.

[12] A másodfokú bíróság kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a jogalkotó által anyagi jogszabályban tett különbségtételt a Ket. 2. § (1) bekezdésében foglaltak tükrében helytelenül értelmezte, hiszen ez a rendelkezés a hatósági eljárásban irányadó, az indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélküli ügyintézésről szól és mint eljárásjogi alapelv „nem értelmezhető oly módon, hogy annak figyelembevételével anyagi jogszabályokban előírt különböző jogi pozícióban lévő felekre vonatkozó eltérő jogszabályi rendelkezésekből fakadó – nem indokolatlan – megkülönböztetést kiegyenlítsen”.

[13] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogerős (visszavonó) határozata nem jogszabálysértő, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a vonatkozó jogszabály téves értelmezésére tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta.

A felülvizsgálati kérelem

[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét „hagyja jóvá”, tartalmát tekintve adjon helyt kereseti kérelmének.

[15] A felperes megítélése szerint a jogalkotó nem tehet és nem is tett különbséget az előhaszonbérleti jogra hivatkozás szempontjából a szerződés szerinti haszonbérlő és az elfogadó nyilatkozatot tevő haszonbérlő között, amit a Földforgalmi törvény 51. § (3) bekezdése is alátámaszt, ugyanis a szerződéses haszonbérlőt és az elfogadó nyilatkozatot tevő haszonbérlőt is előhaszonbérleti jogosultnak tekinti az előhaszonbérleti sorrend felállítása során.

[16] A fentiek ismeretében az alperes eredeti határozata felel meg a törvényesség követelményének, míg az azt visszavonó alperesi határozat és az azt hatályában tartó jogerős bírósági ítélet sérti a Földforgalmi törvény 46. §-ában, 51. § (3) bekezdésében, valamint 55. §-ában foglalt rendelkezéseket.

A Kúria döntése és jogi indokai

[17] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[18] A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból  érdemben jogszerű döntést hozott. A Kúria az ítéletben foglaltakkal egyetért, csupán a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra is tekintettel az alábbi kiemelést, illetve kiegészítést teszi.

[19] A jelen perben a haszonbérbeadó és az alperesi beavatkozó közötti haszonbérleti szerződés a felek által sem vitatottan megfelel a vonatkozó jogszabályokban foglalt tartalmi követelményeknek, ennek körében az alperesi beavatkozó a Fétv. 48. § (2) bekezdésének eleget téve nyilatkozott arról is, hogy előhaszonbérletre jogosult-e, illetve hogy e jogosultsága mely törvényen és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn. A haszonbérleti szerződés tartalmát előíró jogszabályi rendelkezések egyike sem írja elő, hogy a szerződésnek tartalmaznia kell egy olyan nyilatkozatot is, hogy a haszonbérlet célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása. A fent vázolt jogszabályok nyelvtani értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperesi beavatkozónak, mint haszonbérleti szerződést kötő szerző félnek nem kellett a haszonbérlet céljáról kifejezett nyilatkozatot tennie sem magában a szerződésben, sem külön okiratban.

[20] A Kúria megállapította, hogy a vonatkozó jogszabályoknak nem csak a nyelvtani, de a rendszertani és teleologikus értelmezése is azt támasztja alá, hogy a jogalkotó szándékoltan tesz különbséget a szerződéses haszonbérbevevő és az előhaszonbérleti joga folytán haszonbérbevevő között. Ezek eltérő kezelése a Földforgalmi törvény preambulumában megfogalmazott birtokpolitikai célokat tükrözi.

[21] A haszonbérbeadó és a haszonbérbevevő mellérendelt felek, akik polgári jogi jogviszony keretében kötötték meg a földhaszonbérletre vonatkozó szerződést. A szerződési szabadságot ugyan nem kizártan korlátozhatják közjogi szabályok, melyeket a jogalkotó adott aesetben a birtokpolitikai céloknak megfelelően alakíthat ki. Jelen esetben azonban, a perben érintett körben a magánjogi szabályozásba éppen e célokat szem előtt tartva nem kívánt a jogalkotó közjogi szabályokkal további megkötést tenni, illetve feltételt szabni.

[22] A jogalkotó az előhaszonbérleti jog gyakorlása kapcsán írta elő többletfeltételként az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása céljára vonatkozó nyilatkozat csatolását, amit csak abban az esetben követel meg, ha nem a földhasználati szerződésen alapuló haszonbérleti jog jogosultja kíván előhaszonbérleti jogával élni. A rendelkezés lényege, hogy a jogügyletbe úgymond „kívülről belépő”, tehát a szerődéses haszonbérlő helyébe lépő előhaszonbérletre jogosulttal szemben kívánja meg a jogalkotó a többletfeltételt. A jogalkotó tehát adott egy jogot (a szerződésbe belépést), de ehhez fűzött egy további feltételt (cél megjelölése).

[23] Az alperesi beavatkozó csupán a Fétv. 48. § (2) bekezdése szerinti jogszabályi kötelezettségének eleget téve nyilatkozott az előhaszonbérletre való jogosultságáról és arról, hogy az mely törvény alapján és milyen ranghelyen illeti meg, nem előhaszonbérleti jogát gyakorolta, így a haszonbérleti szerződésben szereplő jognyilatkozata nem minősül elfogadó nyilatkozatnak. A jogalkotó viszont csupán az előhaszonbérleti jog gyakorlásához köthető elfogadó nyilatkozatról szóló szabályok között, az elfogadó nyilatkozathoz kötődően követeli meg a meghatározott célra vonatkozó nyilatkozat csatolását, a pusztán a magánjogi felek szerződéses akaratán alapuló haszonbérleti szerződés kötésekor viszont nem.

[24] A szerződéses jognyilatkozat tartalmának tehát így nem kell megegyeznie a Földforgalmi törvény 49. § (4) bekezdésében foglalt elfogadó nyilatkozattal, utóbbinak ekként tartalmazni kell azt is, hogy a 46. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott célból gyakorolják az előhaszonbérleti jogukat.

[25] A Földforgalmi törvény 49. § (4) bekezdése nem értelmezhető kiterjesztően. Azt rendszertanilag, a jogszabályban való elhelyezkedését is tekintetbe véve kell értelmezni és alkalmazni. Nyelvtani, rendszertani és a teleologikus értelmezés alapján sem következik a jogszabályi rendelkezésekből, hogy a jogalkotó a haszonbérleti szerződéssel szerző haszonbérbevevőre is az előhaszonbérlővel teljesen azonos, a haszonbérlet céljára vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettséget róna.

[26] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket. (Kúria, Kfv.VI.37.388/2017.)