13/2018. számú közigazgatási elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az ítéletnek az előterjesztett kereset minden egyes részére kell tartalmaznia rendelkezést és indokolást
[2004. évi CXL. tv. (Ket.) 72. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek., 212. § (1) bek., 213. § (1) bek., 221. § (1) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Győr-Moson-Sopron Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága a felperesnek a 2014. december 5. napján kelt határozatával a fémkereskedelemről szóló 2013. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 6. §-a alapján  fémkereskedelmi tevékenység folytatását engedélyezte azzal, hogy az engedély mellékleteként kiállított és hitelesített betétlapon megjelölt helyen és feltételek mellett jogosult a fémkereskedelmi tevékenység folytatására. Az engedély mellékletét képező betétlap tartalmazza, hogy az engedély 2015. július 20-ig érvényes, és a fémkereskedő az engedélyben rögzített feltételek, körülmények fennállása, teljesítése mellett működhet.

[2] A felperes 2015. július 21. napjától augusztus 12-ig alumínium forgácsot vásárolt a L.  Zrt., a N. Kft., a B. Kft., illetve a S. Kft. (a továbbiakban: Kft.) cégektől.

[3] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Győr-Moson-Sopron Megyei Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél fémkereskedelmi tevékenység ellenőrzését végezte, amelynek eredményeként a 2016. január 27. napján kelt határozatában (megismételt eljárás keretében) a felperest 79.423.600 Ft fémkereskedelmi bírság megfizetésére kötelezte.

[4] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. május 5. napján kelt  határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[5] Döntését az Ftv. 2. § (1) bekezdés 1., 2., 5. pontjai, 10.§ (1) bekezdés c) pont, a hulladékokról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Htv.) 2. §, 8. § rendelkezései alapján hozta meg.

[6] Indokolása szerint a felperes fémkereskedelmi engedélye 2015. július 20-án lejárt, fémkereskedelmi tevékenységét azonban 2015. augusztus 12-ig folytatta, amely időszakban a fémkereskedőnek nem minősülő Kft.-től 49.920 kg alumínium forgácsot ellenérték fejében beszerzett. E tevékenység fémkereskedelmi engedélyhez kötött. A felperes 2015. július 21-étől is jogosult volt hulladékgazdálkodási tevékenység folytatására, azonban csak olyanra, amely nem minősül fémkereskedelmi engedély köteles tevékenységnek. Az új fémkereskedelmi engedély iránti kérelmét 2015. augusztus 14-én nyújtotta be.

[7] Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2010. június 29-én adta ki a felperesnek a környezetvédelmi engedélyt, amely 2010. július 20-án emelkedett jogerőre és 2015. július 20-ig volt érvényes. A Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal  tájékoztatta a vámhatóságot, hogy az ügyfél 2015. év végéig jogosult hulladékgazdálkodási tevékenységre. A hulladékgazdálkodási, illetve a fémkereskedelmi tevékenység két különböző tevékenység, a környezetvédelmi engedély felülvizsgálata iránti kérelem nem jelenti a fémkereskedelmi engedély felülvizsgálatát is, amelyekről két különböző hatóság dönt.

[8] Az alperes szerint az ügyfél aluminium forgács hulladékot szerzett be a Kft.-től. Az alumínium forgács azonban a Ftv. 2. § (1) bekezdés 1. pontjában foglaltak alapján fémkereskedelmi engedélyköteles anyagnak minősül. Az ügyfél ezt ellenérték fejében megvásárolta, feldolgozta és beolvasztotta. A felperes a fémkereskedelmi engedélye érvényességének lejárta, 2015. július 20. után nem vásárolhatott volna fel fémkereskedelmi engedély köteles anyagot. A fémkereskedelmi engedély nélkül csak a Htv. szerint mellékterméknek minősülő fémkereskedelmi engedélyköteles anyag hasznosítását végezhette volna el.

[9] A felperes azzal, hogy a Kft.-től fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot vásárolt fémkereskedelmi engedély nélkül, és az alumínium forgács nem melléktermék, hanem hulladék, megszegte a Ftv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakat, miszerint fémkereskedelmi tevékenységet kizárólag a fémkereskedelmi hatóság által kiadott érvényes engedéllyel rendelkező kereskedő folytathat. A Ftv. 11. § (2) bekezdés a) pontja alapján pedig bírságot köteles fizetni, mert fémkereskedelmi tevékenységet fémkereskedelmi engedély nélkül végzett.

A kereseti kérelem

[10] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

[11] Álláspontja szerint rendelkezett fémkereskedelmi engedéllyel, csak az lejárt. Az engedély csak akkor veszti hatályát, ha azt a hatóság visszavonja, amelyre 2015. augusztus 21. napján került sor. A hulladékgazdálkodási engedélye érvényes volt, a fémkereskedelmi engedély pedig igazodik a környezetvédelmi engedélyhez, amely nélkül a fémkereskedelmi engedély iránti kérelmet be sem fogadja a hatóság.

[12] A fémforgácsnak a Kft.-től való megvásárlásához engedély nem kellett, mert mellékterméket vásárolt és nem fémhulladékot. Ekörben hatóság nem bizonyította a tényállást, ezért döntése jogsértő. A felperes szakértői bizonyítást indítványozott.

[13] Hangsúlyozta, hogy téves a bírságalap megállapítása is, mert a hatóság nem a kibocsátott, 18% emulzióval csökkentett súlyt, hanem jogsértő módon a bruttó súlyt tekintette a bírság alapjának.

Az elsőfokú határozat

[14] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a fémkereskedelmi bírság összegszerűsége vonatozásában hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte.

[15] Megállapította, hogy nem alapos a felperes keresete az engedélye érvényességére vonatkozóan. A Ftv. 4. § (1) bekezdése ugyanis érvényes engedélyhez köti a fémkereskedelmi tevékenység végzését és az olyan engedély, amelynek lejárt az érvényességi ideje, nyilvánvalóan nem lehet érvényes.

[16] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Htv. 8. §-a határozza meg a melléktermék fogalmát. Amennyiben felperes azon hivatkozása alapos lenne, azaz bizonyítást nyerne, hogy az általa beszerzett alumínium forgács a Htv. 8. §-ának megfelel és melléktermék, abban az esetben a felek: az eladó és a vevő a melléktermékről a Htv. 64. §-a, 65. § (6) bekezdése alapján nyilvántartást kötelesek vezetni, és arról adatot kell szolgáltatni. Mindez a visszaélések elkerülése érdekében a hatóság ellenőrzési jogkörét hivatott biztosítani a Htv. 82. § (4) bekezdése szerint. Ilyen melléktermék nyilvántartást azonban sem a Kft., sem a felperes nem vezettek, a mellékterméknek való megfelelésről a környezetvédelmi hatóságot nem tájékoztatták, ami már önmagában elégséges ahhoz, hogy a felperes által beszerzett anyagot nem lehet mellékterméknek minősíteni, azaz nem képez kivételt a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok közül. Emellett azonban a felek között létrejött adásvételi szerződésben az anyag hulladékként került feltüntetésre, valamint a felek nyilvántartásában is hulladékként szerepelt az annak megfelelő kóddal, valamint az eladó Kft. ügyvezetőjének nyilatkozata is ezt támasztotta alá. Mindezek alapján a Kft.-től beszerzett alumínium forgács hulladék. Az elsőfokú bíróság a perben szakértő kirendelését mellőzte, mivel álláspontja szerint a fémkereskedelmi bírság jogalapja tekintetében nem ténykérdésben, hanem jogkérdésben kellett állást foglalni.

[17] Alaposnak értékelte az elsőfokú bíróság felperesnek a bírság összegére vonatkozó keresetét. Az új eljárásban a hatóságnak az emulzióval csökkentett értéket figyelembe véve kell a döntését meghoznia.

A felülvizsgálati kérelem

[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte.

[19] Sérelmezte, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben az ítélet rendelkező részében a bírságról való rendelkezés mellett a többi keresetrészről döntés nem található.

[20] Kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet a Htv., az Ftv., a fémkereskedelmi tevékenységről szóló 443/2013.(XI.27.) Kormányrendelet alkalmazott jogszabályhelyeit sértő módon tartalmazza azt, hogy fémkereskedelmi engedéllyel 2015. július 21-től nem rendelkezett, továbbá, hogy a fémkereskedelmi engedély hatálya nem igazodott a környezetvédelmi engedély hatályához.

[21] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázási kötelezettségét a vásárolt termékre nem teljesítette, a fémforgácsot szakértő bevonásával kellett volna minősítenie, az anyag értékelése ezért téves, jogsértő. A bizonyítási teher kiosztását elmulasztotta, amely lényeges eljárási szabálysértés.

[22] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

[23] A felperes észrevételében fenntartotta a kérelmében foglaltakat.

A Kúria döntése és jogi indokai

[24] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[25] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002. 490., KGD 2002. 262.). A Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a határozat bíróság általi felülvizsgálatát. A Pp.-ben nincsen korlátozva az előterjeszthető kereset terjedelme, a keresetrészek száma, a keresetlevélnek a Pp. 121. §-ában előírt kötelező elemei mellett a felperes maga határozza meg keresete tartalmát. Amennyiben az előterjesztett kereset nagyobb terjedelmű, akár a tények és azok bizonyítékai, akár az alapul szolgáló jogszabályok értelmezése miatt, nem kizárt a részeinek – a logikai rendszerezésen felüli - számozással vagy más módon történő jelölése. 

[26] A bíróság a per érdemében ítélettel határoz, az írásbafoglalt ítéletnek tartalmaznia kell az ítélet rendelkező részét és indokolását. Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte (Pp. 212. § (1) bekezdés, 220. § (1) bekezdés d) pont, 221. § (1) bekezdés).

[27] A Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Az ítélet rendelkezését tehát akként kell megindokolni, hogy abból megállapítható legyen, a bíróság a keresetet teljes körűen elbírálta, azaz az ítéletnek az előterjesztett kereset minden egyes részére kell tartalmaznia rendelkezést és indokolást. A felperes keresetében több tényállási elemre vonatkozóan sérelmezte az adóhatóság megállapításait, vitatta a határozatok jogszerűségét a bírság jogalapja és összegszerűsége vonatkozásában is. A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet rendelkező része döntést csak a fémkereskedelmi bírság összegszerűsége vonatkozásában tartalmaz, a rendelkezés nem teljes körű, minden keresetrészre nem terjed ki, ezért nem felel meg a Pp. 213. § (1) bekezdése előírásainak.

[28] Közigazgatási perben, amennyiben a felülvizsgálni kért határozatok jogsértő voltát a bíróság a kereseti kérelemben foglaltak alapján nem állapítja meg, a keresetet elutasítja. Amennyiben azonban jogszabálysértő a közigazgatási határozat, azt a bíróság a Pp. 339.§ (1) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Helytállóan sérelmezte a felperes, hogy az ítélet rendelkező része és indokolása nincs összhangban. Abban a részében ugyanis, amelyben a kereset nem alapos, a határozatok hatályon kívül helyezésének nincs helye, ugyanakkor a megalapozatlan keresetrészre is vonatkoznia kell ítéleti rendelkezésnek, azt el kell utasítani.

[29] Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Sérült a felperes jogorvoslathoz való joga is azzal, hogy az ítélet rendelkező részéből nem állapítható meg az előterjesztett kereseti kérelem minden részére vonatkozó döntés. 

[30] A hatóság és az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes (általa nem vitatottan) alumínium forgácsot vásárolt. Egyetértettek a felek abban, a vásárolt termék minősítése (hulladék vagy melléktermék) meghatározza, hogy a reá vonatkozó tevékenység engedélyköteles-e, ha igen, milyen engedélyekhez kötött. Az alperes határozatában azt állapította meg, hogy a felperes részéről beszerzett alumínium forgács hulladék. A perben a felperes a Pp. 3. § (3) bekezdése, 164. § (1) bekezdése alkalmazásával bizonyítani kívánta, hogy az alumínium forgács melléktermék.

[31] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés ea) pont, a Pp. 221. § (1) bekezdés rendelkezései szerint a tényállás bizonyított tényállási elemek együttese, amely alapozza meg a reá alkalmazandó anyagi jogi normákat. A tényállás részét képezi, hogy felperes mit vásárolt, az általa beszerzett anyag minek minősül. Ennek bizonyításától - az arra törvény által kötelezett – fél nem zárható el. A felperes tények bizonyítására (a részéről megvásárolt anyag minősítése) helytállóan indítványozott szakértői bizonyítást, amely indítványt az elsőfokú bíróság tévesen utasított el. Jogkérdésben a bíróság dönt, és mivel aggálytalan, bizonyított tényállás képezheti a jogi döntés alapját, az indokoltan kért szakértői bizonyítás nem mellőzhető.

[32] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az eljárási jogszabálysértésekkel meghozott ítélet érdemi felülvizsgálatát a Kúria nem végezhette el.

[33] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a szakértői bizonyítást el kell rendelnie, majd a bizonyítási eljárást követően akként kell meghoznia érdemi döntését, hogy ítélete a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében, 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak teljes körűen megfeleljen. (Kúria, Kfv.V.35.239/2017.)